A csöndes Pünkösd hétfői kereskedés után kedden az összes európai tőzsde kinyitott, s magába szívta a két Korea feszültségétől a bankok állapotáig terjedő befektetői aggodalmakat: a vezető indexek 2,5-5 százalékos sávban zuhantak, s az euró is gyengült. - Milyen rövid idő alatt mennyit változott a világ, egy éve még a dollár hanyatlott, most az európai közös valuta - mondta Brüsszelben Vis Shankar, a Standard Chartered Bank vezető közgazdásza a brüsszeli gazdasági fórumon, amelynek idén a válság utáni stratégiák megvitatása lenne a fő feladata.

Ám a válság még nem ért véget, mint Richard Baldwin, a Graduate Institute professzora megjegyezte, a globális kereslet már éledezik ugyan, egyes ázsiai államok vagy éppen Németország exportja felfelé ível, de a bankok helyzete rendezetlen, gyenge, s amíg ezen túl nem lép Európa, az Egyesült Államok és a világ többi része, addig a krízis múlásáról nem is lehet beszélni.

Ám a rendezés sem egyszerű feladat, s aminek tanúi vagyunk - tette hozzá Tim Adams, a Lindsey Group vezérigazgatója, volt amerikai pénzügyminisztériumi hivatalnok - szintén kérdéseket vet fel, hiszen a Washingtonban lassan már csak elnöki aláírásra váró új szabályozási és felügyeleti csomag annyira bonyolult, hogy sokan egy vagyont fognak keresni azzal, ha el tudják magyarázni. Ám a legfőbb következménye egy új izmus megjelenése lehet, mármint hogy a tőke nélküli tőkés gazdaság is valamilyen izmus lesz, csak nem kapitalizmus.

Shankar is óvott a modellek hangsúlyozásától, az általánosítástól, amelynek nyomán a gyógymód többet árt, mint a betegség maga. Emlékeztetett rá, hogy a pénzintézetek szétvágása kereskedelmi és befektetési üzletágakra önmagában nem lehet megoldás, mert a válság éppen a csak befektetési tevékenységet folytató - betétet nem gyűjtő - társaságok miatt robbant ki. S például az összeomló brit Northern Rock nagyon is jól szabályozott betétgyűjtő bank volt, mégis likviditási gondjai keletkezhettek.

Többen is felvetették, köztük például John Berrigan, az Európai Bizottság gazdaságpolitikai főigazgatóságának egyik igazgatója és a már említett Baldwin, hogy a válság alapvető oka a globális pénzügyi egyensúlytalanság és az alacsony kamat együttes jelenléte volt, s mindkét tényező mai is érvényesül. Berrigan szellemesen úgy fogalmazott, hogy a nagy szelídülés (great moderation) kora valójában a nagy félreértés korszaka volt: a pénzbőség, az alacsony infláció és a gyors növekedés éveiben alapozódott meg a nagy krízis, amely viszont Ewald Nowotny osztrák jegybankelnök szerint azért nem húzta le a világgazdaságot a múlt század húszas-harmincas éveire emlékeztető mélységekbe, mert a döntéshozók tanultak a hibákból.

De a kibontakozás nehéznek ígérkezik: a bankválságból pénzügyi, majd gazdasági válság lett, amelynek enyhítésére bevetett költségvetési eszközök - a magánszektor kockázatait a közületi vállalta át - adósságválságot idéztek elő, ami viszont visszahathat a gyenge lábakon álló bankokra. Ezt kéne most megakadályozni, s ezért oly idegesek a piacok.

A piacok azonban túlreagálnak kapcsolódott a vitába Marco Annunziata, az olasz Unicredit csoport vezető közgazdásza, aki úgy látja: az eurózónában a görög helyzetet általánosítani próbálták a befektetők, holott a többi érintett - spanyolok, portugálok - helyzete nem olyan rossz. Az egyik probléma, hogy miközben éppen az EU adott lendületet a piaci integrációnak, a határokon átnyúló pénzügyi tevékenység bővülésének, az uniós intézmények és politikák ezt a folyamatot nem tudták követni. A piacok is éppen az EU és az euró ígérete, a konvergencia miatt alulértékelték a kockázatokat.

Most arról beszélünk, hogy a görög válság átterjedhet más országokra, ám az euró létrehozása után hosszú időn át a piacok lényegében egyöntetűen ítélték meg a valutaövezetet, és nem tettek különbséget az egyes országok gazdasági alapjai között. Az államkötvény-hozamok nagyjából egy szintre kerültek. Ez hiba volt, aminek korrigálása most folyik. S a piacok arra is várnak, vajon az eurózóna miként erősíti szabályait, s azokat hogyan akarja érvényesíteni.

- A piacok képtelenek különbséget tenni országok között, erre panaszkodott Elena Salgado pénzügyminiszter, aki a spanyol elnökség nevében beszélt, s erre a feszült helyzetre lényegében olyan megoldást kínált, mint a magyar választási kampányban Bokros Lajos, azaz mélyreható strukturális reformokat a termelékenység és a versenyképesség helyreállítására, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának garantálására, vagyis a fiskális rend helyreállítása. (Ezzel egy időben az angol királynő is hasonló tartalmú beszédben vázolta fel a brit koalíciós kormány céljait, s az olasz kormány is drasztikus kiadáscsökkentésekről döntött.)

Ám a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza úgy nyilatkozott: az eurózóna is túlreagálja a helyzetet, ha egyszerre kezd minden tagállam szigorításokba, azok is, amelyeknek nem kéne, mert ezzel azt sugallja a piacoknak, hogy a gazdasági növekedés még egy ideig nem pörög fel.

Salgado azonban kötelességszerűen felsorolta, mi van az EU tárgyalóasztalán: a stabilitási és növekedési paktum szigorítása, a kihágások tényleges büntetése, az eurózónán belüli egyensúlytalanság kezelése, a versenyképesség figyelemmel követése, a válságkezelés állandó mechanizmusának kidolgozása, a szabályozás és a felügyelet átalakítása, azaz az integráció kiterjesztése, továbbá globális méretekben is a pénzügyi rendszer átszervezése, a számviteli eljárások egységesítése, vagy az adóparadicsomok felszámolása.

- A válság előtti kedvező piaci légkör bizonyosan nem tér vissza, vagyis a magyar gazdaságnak kiegyensúlyozottabb pályára kell állnia - mondta Simor András jegybankelnök, akinek hozzászólása sok részletében átfedte más előadókéit. A válság hatására megindult átalakító munkát folytatni kell. Hozzátette: jó, hogy a szociális programok átszabása, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának erősítése megkezdődött, hogy csökkent az adóék, de a büdzsé minőségén is javítani kell, nincs elég pénz az egészségügyre és a termelő beruházásokra, de túl sok megy el más célokra. A kiadásokat és az adókat a növekedés szolgálatába kell helyezni, például szakképzésre vagy a nemzetközi vállalatok és a hazai beszállítók integrációjának előmozdítására.

A gazdaságnak egyensúlyhoz közeli folyó fizetési mérleg mellett kellene növekednie, nagyobb lakossági megtakarítások és szerényebb hitelkiáramlás kíséretében - tekintettel a nagy külső adósság finanszírozásában rejlő kockázatokra is.

A közpénzügyek minőségére, az adóbázis szélesítésére, az adók növekedésösztönzésben játszott szerepére figyelmeztetett Székely István, a Bizottság gazdaságpolitikai főigazgatóságának kutatási igazgatója is, utalván arra, hogy most a múltban keletkezett problémákkal kell foglalkozni.

Nem annyira az eurózóna belső egyensúlyának megbomlásával - hiszen ésszerű, hogy a gazdagabb országokból a tőke a kisebb jövedelmű államokba áramlik -, hanem azzal, hogy ezen importált pénzeket Írországban a magánszektor, Görögországban a költségvetési nem használta jól fel, s a ha a jövőben erre nagyobb figyelem irányul, akkor az országok közötti különbségekkel is sokkal nagyobb átérzéssel kellene foglalkozni.