Az autópálya a közutak Cadillacje, a legmagasabb besorolású közút, amely papírforma szerint minden út közül a legszínvonalasabb szolgáltatásokat nyújtja használóinak. Ennek azonban az árát is meg kell fizetni. És nem csak a sztrádadíjakban. Az autópályák pihenőhelyein a közhiedelem szerint minden többe kerül: az üzemanyagtöltő állomásoknál drágább a benzin és a gázolaj, a shopokban a savanyú cukorka, vagy az ablakmosó folyadék, a büfékben a kávé és a szendvics. Körbejártuk, a hazai sztrádákon hol és mennyire kell mélyen a zsebébe nyúlnia az utazónak, ha kiürül a tank, netán megéhezik a gyerek.

Kút a végtelenbe

benzinkút

A magyarországi autópályákon átlag 2,7 százalékkal drágábban lehet benzinhez jutni, mint az országos átlag - számította ki lapunk a holtankoljak.hu-nak a kutak önbevallása szerinti adatsora alapján. Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a pénteken adatot szolgáltató 1114 magyarországi kút átlagosan 382,7 forintért mérte az üzemanyag literjét, addig ezek közül a 44 autópályához köthető töltőállomás átlaga 393 forint 10 fillér volt. Vagyis: plusz tíz forint.

Fontos megjegyezni, hogy a felmérés minden igyekezetünk ellenére nem reprezentatív. Számos kút nevében nem jelölik az autópályát - például városok közelében, különösen is a főváros bevezető szakaszain -, az adatbázisban nem található feltüntetett kút néhány új autópályán, így például az M30-ason, M35-ösön, M9-esen, M70-esen vagy M43-ason. Az erre utazóknak számos lehetséges forrás közül támpontot nyújthat az Állami Autópálya-Kezelő kutak elhelyezkedését bemutató interaktív internetfelülete. Bár nem autópálya, de bevettük a felmérésbe az M0-s körgyűrűt is. 

A weben feltüntetett árakhoz képest - a tapasztalatok szerint - a valóságban esetenként néhány forintos eltérés előfordulhat. Ráadásul az autópályamenti üzemanyagtöltő-állomások harmada - pénteken 19 - nem küldte el az adatait – bizonyára nem véletlenül. Statisztikát így is szinte csak egy pillanatnyi állapotra készíthetünk: a kutak árai szinten napról napra változnak. Az adott pillanatnak megfelelően, saját hatáskörben dönthetnek tarifáikról.

Felmérésünk szerint - a pénteken elérhető adatok alapján - a legdrágább autópályának az M6-os számított. Ez azonban máris kissé csalóka, ugyanis a dunamenti sztrádán mindössze az ercsi Mol-kút ára volt elérhető. Habár az M6-oson amúgy sem érnek egymás sarkába a töltőállomások, az OMV két dunaújvárosi kútjáról nem találtunk adatot.

Maradva a Dunántúlon, a második legdrágább magyarországi sztráda eszerint az M7-es. Itt ugyanakkor mondhatni pezseg az élet: az útvonalon tizenhárom kút adatát ismerjük - ezek átlaga 394 forint volt -, és csak négyét nem.

Mintegy 30 fillérrel olcsóbb a Délkelet-Magyarországra tartó M5-ös. De ez szintén csalóka, hisz innen is csupán a Mol szatymazi benzinárát ismerjük. Egy Mol-, egy OMV- és két Shell-kút szemérmesebbnek bizonyult. Ugyanakkor nem ördögtől való az a gondolat, hogy egy pályán belül a kereskedők nagyjából alkalmazkodnak egymás áraihoz.

Kissé olcsóbb a Bécs felé tartó M1-es, 393,7 forintos átlag literárral. Az itt feltüntetett 12 kút közül tíz bátran közreadja az árait: mondhatni errefelé a legnagyobb a nyitottság.

Átlag hatvan fillérrel olcsóbban tankolhatunk az M0-s körgyűrű legalább hat töltőállomásán, melyek közül két OMV-egység nem adta le árait.

Adataink alapján a hazai autópályák közül átlagosan a legolcsóbbnak az M3-as bizonyult, 388,6 forinttal átlag benzinárral. Vagyis ott tankoláskor literenként 5 forinttal jobban jövünk ki a legdrágább M6-oshoz képest. A 17 M3-menti kútból csupán ötnek nem ismerjük az árát. Szembeötlő, hogy az M3 mentén, a Mobil Petrol polgári, illetve az Agip nagyrédei kútja még országos összehasonlításban is kifejezetten olcsó.

Ez ellentmond a közhiedelemnek illetve az utóbbi idők 400 forintos árrekordjával kapcsolatos helyi tapasztalatoknak. Legkorábban például a Mol M3-menti, görbeházai két egységéről terjedt el az a - mint később kiderült - rémhír, hogy ott immár 399,9 forintért mérik a benzin literjét. Ez nem bizonyult igaznak, így most az egység bizonyára nem véletlenül ódzkodik megosztani valós tarifáit az interneten.

Az autópályákat - a holtankoljak.hu adatainak feldolgozása alapján - a nagy, úgynevezett "színes" márkák uralják. A Magyarországon amúgy is piacvezető Mol 19, az OMV 15, a Shell 12, az Agip pedig 11 töltőállomást tüntet fel ezeken a helyszíneken. (A listán csupán négy egyéb márkát találtunk.) Ez azt jelenti, hogy össz-kútszámához képest az OMV és az Agip jobban vonzódik az autópályákhoz, mint a Mol vagy a Shell.

Az internetoldal adatai alapján képzett ársorrendünk szerint az autópálya-menti márkás kutak közül az Agip a legolcsóbb - 392,4 forinttal -, utána következik szorosan egymás mellett a 394 körüli Shell és OMV, és 395 forinttal a Mol zárja a sort.

Kamionos nem néz a totemre

Bármennyi is legyen éppen az üzemanyagtöltő állomásoknál a gázolaj aktuális ára, magára valamit is adó fuvarosnak nem kell törődnie a totemoszlopra kiírt összegekkel. A kamionosok ugyanis egy-egy olajtársasággal kötött szerződés alapján, minden kútnál azonos, kedvezményes árakon, kártyára tankolnak – fejtette ki lapunknak Karmos Gábor.

A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) főtitkára szerint kivételt legfeljebb az országhatár mentén működő kutak jelenthetnek. Ezeknél az egyesület tagjai még kedvezőbb árakra számíthatnak – elsősorban azért, hogy a magyar kamionosokat ösztönözzék a hazai tankolásra.

A nagy fuvarozó vállalkozások egy része pedig már ezen is túllépett, és saját töltőállomásainál látja el üzemanyaggal autóit. A saját telephelyeken felépített gázolajkutakhoz általában a legkedvezőbb árat kínáló olajtársaságok szállítanak. Így a sztrádákat rendszeresen használó kamionok vezetőinek elvben egyáltalán nem kell törődniük az autópályák kútáraival.

Shopok és számlák

Az egyszeri sofőr azt hihetné, hogy a honi autópályákon igencsak eltérő árakkal találkozik a benzinkutak shopjaiban. Az általunk készített, reprezentatívnak szintén nem mondható felmérés azt mutatja, hogy ez így is van. Az ország keleti és nyugati országrésze között ugyanakkor nincs tendenciózusnak nevezhető különbség. Éles eltérésekre bukkantunk a kávé vagy a rágók esetében is. A legdurvább különbségek akkor voltak tetten érhetőek, amikor eltérő márkák kerülnek ugyanakkora kiszerelésből a kosárba.

Ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a kapott szolgáltatás is más lehet. Ebben az esetben bizony jócskán szórnak az árak. Ez azonban meglepetést nem kell, hogy keltsen, hiszen azon sem lepődik meg az ember, hogy egy Mercedesen magasabb árcédula van, mint egy Dacián.

Utóbbinak legszembeötlőbb példáját (az általunk vizsgált hat termék közül: ablakmosó, 0,5 literes ásványvíz, szendvics, rágó, presszókávé és izzó vagy izzókészlet) közül az izzókészletek, valamint izzók esetében találtuk. Az M6-os autópályán Pécs felé tartva Paksnál (Shell), Szekszárdnál (Mol), és Bonyhádnál (OMV) található kutakon h4-es izzót például 1200 forintért is lehetett venni. Aki viszont rossz helyen kanyarodott ki, annak volt, hogy 3299 forintot kellett volna fizetnie ugyanezért. Ám ismét hangsúlyozzuk, nem egyazon márkáról van szó.

Az M5-ös autópályán Szegedről Budapest felé, a Szatymaz melletti Mol-kúton nem sokkal többért, 3990 forintért, ugyanakkor már egész izzókészletet lehetett vásárolni. A legrosszabbul az M7-esen jártunk, ahol a 95-ös kilométernél található Agip-kúton, ha akartunk sem tudtunk volna erre pénzt költeni, miután kifogytak a készletből.

Az ablakmosók esetében – a különböző márkákat is figyelve – egyik autópályán sem tapasztaltunk ilyen eltéréseket. A standardnak mondható kétliteres kiszerelésért az általunk látogatott kutak közül, az M3-as autópályát Debrecennel összekötő M35-ös sztrádán Debrecenhez legközelebbi található Shell benzinkúton kellett volna a legtöbbet fizetni: 949 forintot. Cserébe a 4 literes kiszerelés már az egyik legolcsóbb, 1549 forint volt – ugyan ezt az árat hozta a már említett paksi Shell is.

Ebben a tekintetben – két liter – a legolcsóbb az említett M5-ösön lévő szatymazi melletti állomás volt, 805 forinttal. Ebbe az összegbe került a bogároldó az M7-es 192-es kilométerénél lévő, a horvát határ előtti utolsó, ugyancsak a Mol által üzemeltetett INA-állomás is. Ez persze nem jelenti, hogy kevesebbért ne lehetett volna ablakmosóhoz jutni. Az M1-es Győrtől Budapest felé vezető oldalán, Bábolnánál lévő kúton 349 forintért kaptunk ilyet. Ez csak egy liter volt, de két liter vásárlása esetén is jobban jártunk volna a fentebb említett szettel.

Az autósok nagy részének legkedvesebb társa, a presszókávé esetében már szintén akadtak komoly eltérések. Volt, hogy 259 forintért lehetett inni feketét az M7-es említett Agip-kútján, ám a legdrágábban két OMV-állomáson (Bonyhádnál és Bábolnánál) 349 forintért pörgethettük csak fel magunkat, ami azért több mint 30 százalékos eltérés. Panasz egyébként egyik kávéra sincs.

A rágóárak – Orbit mentolos – szintén széles skálán szóródtak: volt, ahol 195 forintért, de volt, hogy csak 259-ért lehetett hozzájutni. Ez pedig szintén 30 százalék körüli eltérés.

A legolcsóbb szendvicsek terén kicsit kusza volt a kép: volt, hogy azt lehetett kapni, „ami este maradt”. Így ez nem mondható irányadónak. Az árak 229 és 649 forint között húzódtak. A legkiegyensúlyozottabbnak az ásványvízárak voltak, ott 159 és 185 forintot kellett fizetni egy fél literes palackért.

A Magyar Autóklubnál kérdésünkre elmondták: a hozzájuk beérkező visszajelzések alapján a hazai autósok is tudatosabban közlekednek. Az autópályákon, ha nem muszáj, nem feltétlenül vásárolnak. A tankolásokat is úgy oldják meg, hogy ha lehet, autópályák előtt és után vesznek üzemanyagot. Egyébként úgy tervezik meg az útjaikat, hogy ha lehet, ne kelljen az autópályán tankolni.

Ki hol eszik, úgy fizet

Autópályánként változik az is, kinek hol érdemes megállnia, ha megéhezik. Szakály Attila, az M7-es Székesfehérvár mellett vezető szakaszán családi éttermüket irányítja. Áraikat a hazai közönség pénztárcájához szabták. A blokkok tanúsága szerint a vendégek átlagosan kétezer forintot költenek. Ami tisztességes fogyasztásra utal: egy-egy főétel 660-770 forintba kerül, amit a köret 400 forinttal fejelhet meg. Az olcsóbb, 750 forintos menüt választók levest és főzeléket kapnak. A drágább, 950 forintos menüben a főétel általában valamilyen húsból és köretből áll. A legnépszerűbb azonban a pörkölt és a rántott hús. De erősödik az érdeklődés a saláták iránt is.

A Velencei-tóhoz közeli Albapark Étterem vendégei között magyarok és külföldiek, kamionosok, nyaralni tartó családok, üzleti utazók egyaránt vannak. A vendéglátóhely forgalma azonban nem egyenletes: a legkevesebb vendég a téli hónapokban van, amit a nyári idegenforgalmi szezonban próbálnak kiegyenlíteni. Szeptemberben viszont „eltűnnek” a vendégek, némi javulást rendszerint legfeljebb az október, a szüreti időszak hoz.

Az M7-esen megérzik azt is, ha Budapesten valamilyen tömegmegmozdulás, rendezvény van. Az idén például a belügyi dolgozók tüntetései idején állandó vendégek voltak a tűzoltók. A máskor jobbára minimális alkohol fogyasztás a korábbi kisgazda tüntetések, illetve a fegyver-, és vadászati kiállítások idején érte el a kimutatható mértéket. Utóbbiak ideje alatt vadászból van sok.

Vincze Zoltán harminc éve eteti és itatja az M3-as autópálya utazóit, és állítja: pályafutása alatt a sztrádák pihenőhelyein működő éttermekben nagyot fordult a világ. A Horti pihenőhelyen működő fogadójában a rendszerváltás előtt, a reggeli órákban volt „csúcsforgalom”. A „munkáshatalom” idején a munkába igyekvők csapatostul tértek be egy-egy napindító felesre, vagy egy kávéra a parkolók éttermeibe, büféibe. Emlékei szerint akkoriban azoknak a vendéglátósoknak ment jobban, akik az M3-as bal, tehát Budapest felé vezető oldalára települtek – a vendéglőket látogató utazók többsége a fővárosba tartott.

A rendszerváltás után viszont a Budapestről kivezető jobb pályán pörgött fel az üzlet: napjainkban reggel kevesebben állnak meg a dolguk után sietők közül. Ez inkább a programjuk végeztével a nagyvárosból hazafelé tartókra jellemző. Törzsvendégeik döntő többsége vállalkozó, országgyűlési képviselő, polgármester, aki napi teendői befejeztével időt szakít egy délutáni ebédre.

A keleti határok megnyitása óta bővül a külföldi vendégek köre is. A nyugat-európai országokban dolgozó ukrán, román, szlovák, illetve kis számban bolgár utazók növelik a forgalmat.

A tapasztalt vendéglátós úgy tartja: a sztrádák eleve megszűrik a mellettük működő szolgáltatók vendégkörét. Az autópályákra ugyanis csak az megy fel, akinek van pénze autóra, üzemanyagra, autópályadíjra. Enni és inni pedig csak az tér be a pihenőhelyek éttermeibe, akinek nem okoz problémát néhány ezer forintot kifizetni.

A 60-as Fogadóban ezzel együtt az utazók akár ezer forintért is jóllakhatnak: a hely büféjének saját szendvicsei, pogácsája, vagy éppen bécsi zsömléje ennyiből is kijön. Az étteremben 12 nyelven kifüggesztett árak ugyanakkor a közepes árfekvésű fővárosi vendéglátóhelyek díjaihoz hasonlóak. A korlátlan étel és ital fogyasztásért 2690 forintot kell fizetni fejenként. Vagyis hozzávetőleg a felét, a hasonló szolgáltatásokat kínáló osztrák autópálya éttermek árainak.

A vendégek a szabott átalánydíjért elvileg akár böjtöset is ehetnének. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a magyar utazók a magyaros ételeket részesítik előnyben. Pörköltből és nokedliből rendszerint sok fogy. Fogyókúrás salátából kevés. Az italok sorában pedig az ásványvíz éppen úgy népszerű, mint az üdítők, a sör, az alkoholmentes sör, vagy a folyóbor.