Összesen ketten indultak a Hévíz–Balaton Airport eszközeire kiírt versenypályázaton: Linusz Imre és Széles Gábor cége, az SGH Aviation. Lebbente fel a fátylat Széles Gábor a saját lapjának, a Magyar Hírlapnak adott interjújában azt követően, hogy elvesztette a sármelléki reptérre kiírt pályázatot.

A nagyvállalkozó kifejtette: soha nem találkozott Linusz Imrével és korábban nem is ismerte – igaz az nem is feltétele a pályázatnak, hogy az indulók ismerjék egymást – ám megjegyezte: Linusz úr öt kisvállalkozása közül négy felszámolás alatt van, egyet pedig márciusban alapítottak.

Ez a háttér. Széles Gábor hangsúlyozta a hírekkel ellentétben semmiféle angol befektető nem pályázott. Linusz társaságában megjelent két indiai nevű, illetve kinézetű úr. Inkább csak az egyikük nyilvánult meg, ő adott névjegykártyát, amelyeket megviszgálva furcsaságokra leltek.

Szerinte a névjegykártyán szereplő személy valószínűleg indiai színész. Megtalálták ugyanis indiai filmeken. Az indiai nevű üzletember névjegyén szereplő egyik telefonszám egy csalókkal foglalkozó kínai honlapon is felbukkan, másik hívószáma pedig egyiptomi érdekeltségre is utalhat.

Széles Gábor ezek után egyrészt a Belügyminisztérium vizsgálatát várja, amely arra vonatkozik, milyen gazdaságpolitikai és országbiztonsági kockázatot jelent egy ilyen reptér üzemeltetésének külföldi kézbe való juttatása. Másrészt azt reméli, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szintén kivizsgálja azt, hogy a reptér felszámolója a Vectigalis Zrt.-nél magasabb szinten álló Magyar Követeléskezelő Zrt. milyen utasításokat adott az ügyben, illetve ezek mennyire voltak helyesek.

Az ügy kapcsán kifejtette: Magyarországon csupán három kiemelt reptér van – Ferihegy, Debrecen és Sármellék –, nem tudja elképzelni, hogy az Orbán-kormány olyan hibás döntést hozzon, mint a Gyurcsány-kabinet a Malév eladása kapcsán.

Amennyiben a mostani győztes mégis nyertes marad, akkor Széles Gábor azt tartja valószínűnek, hogy Magyarország évekig tartó pereknek néz elébe, akárcsak korábban a Malév esetében. Bonyolítja a helyzetet, hogy az indiai származású úriember szerint ők csak közvetítők, hogy honnan van a pénz, arra vonatko­zóan nincs semmi konkrétum. Feltételezi, hogy abban a pillanatban, amint ezzel a „magyar kisvállalkozóval" szerződést kötnek, újabb vizsgálat következik az Alkotmányvédelmi Hivatal részéről a megfelelő külföldi társszervek, így Interpol és CIA bevonásával.