A gépeket 2018 és 2026 között fogják leszállítani. A 2006-ban a volt US Airways-vezér, Rakesh Gangwal és Rahul Bhatia indiai üzletember által alapított IndiGo piacvezetőnek számít a világ második legnépesebb államában. Hatalmas piacról van szó, hiszen a Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség (IATA) előrejelzése szerint India másfél évtizeden belül a világ harmadik legnagyobb légiforgalmú térségévé lép elő.

A szerződés a gépek darabszámát illetően számít rekordnagyságúnak, az ugyanis elképzelhető, hogy a vállalat korábban kötött ennél húzósabb üzletet is. A vételárat ilyen esetekben rendszerint titkosan kezelik, így a 26,6 milliárdos listaárból is súlyos kedvezményeket adhattak. Az viszont nyilvános, hogy ezzel a szerződéssel az Airbus megerősítette helyzetét fő riválisával, az amerikai Boeinggel szemben a keskeny törzsű utasszállítók piacán.

Emelkedő mutatók Adnan Abidi / Reuters

Az Airbus 320-as gépcsalád jelenleg a legkeresettebb ebben a kategóriában, több mint 11 800 megrendeléssel és 6600 már leszállított repülővel, amelyek közel négyszáz légitársaság flottájában szolgálnak. Az A320-as családon belül a szóban forgó, új generációs, takarékos hajtóművekkel felszerelt A320neo modellre eddig több mint 4100 megrendelés futott be, szemben a versenytárs Boeing–737 Maxre leadott 2831 darabbal. „Bónusz” az Airbus számára, hogy a széles törzsű A330-asból a China Eastern Airlines 15 darabot rendelt a napokban 3,6 milliárd dolláros listaáron.

Az Airbus nem minden érdekeltségében tudnak azonban felhőtlenül örülni az óriási megrendelésnek. A walesi-i Broughton városában, ahol szárnyakat adnak az Airbusnak, a helyiek amiatt aggódnak, hogy az Európai Unióból való esetleges brit kilépés után máshová viszi a cég a szárnyak gyártását. Akár Kínába is, ahol már az Airbus rendelkezik egy összeszerelő üzemmel Tiencsin városában.

Walesben 16 ezer embernek ad munkát az Airbus, ők évente ezer repülőgépszárnyat szerelnek össze, 24 milliárd font értékben – írja a The Guardian, emlékeztetve arra, hogy az Airbus brit főnöke, Peter Kahn magának értetődőnek nevezte, hogy a kilépés, a „Brexit” egyben az üzem távolabbi sorsának újragondolását vonná maga után. Első hallásra olcsóbb és kézenfekvő megoldást jelentene a kínai gyártás kibővítése, amelyre nem a bizalmi faktor és nem is a német kormány ellenállása miatt nem kerül majd sor.

A szárnyakat ugyanis repülőgéppel lehet szállítani a hamburgi és a toulousi végszerelő üzemekbe, Kínából pedig ez meglehetősen gazdaságtalan lenne. A brit visszavonulás esetén tehát az itteni kapacitások fejlesztése jelentheti a megoldást. A cégnél mindenesetre abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia az EU része marad, s így maga a kérdésfelvetés eleve okafogyottá válik.