Az ellenzéki párt szerint Orbán Viktor sikernek próbálja beállítani a 2008-ban felvett IMF-hitel végtörlesztését, de elhallgatja a tényt, hogy ehhez elképesztő mértékű és léptékű piaci hitelfelvételre kényszerült, vagyis azt, hogy az olcsó hitelt drága hitelre sikerült váltania.

Az IMF-kölcsön beállítására biztonsági okokból került sor. A jelenlegit is ideértve a korábbi kormányok a keretösszeg egyharmadát igénybe sem vették. A másik egyharmadát jegybanki tartalékba tették és tartják azóta is. Ténylegesen a pénz egyharmada ”mozdult meg” tehát, az is alapvetően áthidaló megoldásként.

Ennek nagy részét is rendeztük már korábban, így most csupán az utolsó részletről, a maradék maradékáról beszélünk – írja a közlemény. Egyetlen káros ügyletet leszámítva az IMF-pénz el sem fogyott, azaz a visszafizetése sem volt kérdéses. Ez egyébként a Mol-pakett vásárlása volt, amely eleve rossz ötletnek tűnt, de még annál is rosszabb üzletnek bizonyult – állítják. A részvénycsomag vételára közel akkora, mint az egész IMF-hitelkeret utolsó, mintegy kétmilliárd eurós törlesztőrészlete. Ezzel a végtörlesztéssel Magyarország a Mol levét issza.

Orbán Viktor elhallgatja, hogy a visszafizetés egyedüli nehezítő tényezője a saját felesleges költekezése volt, a miatta keletkezett pénzügyi lyukat pedig két forrásból igyekszik betömni. A kormány az idén ugyanis a végtörlesztésként tálalt IMF-nek szóló visszafizetés összegének kétszeresét vette fel a dollárpiacon államkötvény kibocsájtása révén, ráadásul bő kétszeres kamatot vállalva. Ezzel a művelettel Orbán Viktor kizárólag a nemzetközi nagybankok zsebét tömi degeszre, s fedezetként csak a magyar családok többlépcsős kizsigerelését tudja felmutatni.

Orbán Viktor tehát lánchazugságba bonyolódott. A korábbi kormányok biztonsági műveleteit eladósításként harsogja, mégis ebből finanszírozta költekezéseit. A féktelen haveri pénzszórást újabb és méregdrága hitelekkel igyekszik pótolni, ezáltal az államadósság az egekbe szökött.