Számolja át velünk a költségvetést!
Közel tíz hónapig lehetne minden egyes magyarnak - a csecsemőtől az aggastyánig - fizetni a mostani, nettó 131 700 forintos átlagbért abból az összegből, amennyiből 2011-ben gazdálkodni tud a központi kormányzat - vagyis ami bevételként befolyik a központi büdzsébe, a tb-alapokba és az egyéb alapokba. Ez az a pénz, ami anélkül a rendelkezésre áll, hogy hitelekbe verné magát a Magyar Állam. Azonban a kiadások rendre meghaladják a bevételeket: a deficit pótlását szolgáló adósságból további fél havi nettó átlagbért lehetne adni az ország lakosainak.
Azonban a fiskális politika feladata nem ez - bár minden költségvetésnek megvannak a kritikusai, akik szerint csak pénzszórás folyik, nem felelős gazdálkodás.
A parlament által tegnap elfogadott költségvetési törvény több pontján is gyökeresen szakít elődei gyakorlatával. Feltétlenül a sor elejére kívánkozik a magán-nyugdíjpénztári vagyon visszavétele: a kormány tervei szerint 530 milliárd forint áramolhat vissza a közös kasszába, ám nem lenne meglepő, ha a teljes, 3000 milliárd forinthoz közelítő értékű vagyon az államháztartás számláin landolna végül. Pénztártagnak maradni ugyanis csak meglehetősen bizarr feltételekkel - például az állami nyugdíjjogosultság elvesztésével - lehet. Ekkora pénzmozgásra még azokban az időkben sem volt példa, amikor konszolidáció címén kerültek vissza az államháztartási elszámolásokba súlyos tételek - például az autópálya-építések a második szocialista-szabaddemokrata kormányzás hajnalán.
A pénzek azonban nem csak visszaáramolnak, hanem egyik zsebből a másikba is átvándorolnak: szintén ritkán látott mértékű az a teherátrendezés, ami az adózásban megvalósul jövőre. A személyi jövedelemadózás, az egykulcsos rendszer bevezetése a közép- és felsőosztály számára hoz könnyebbséget, alul viszont csak rendkívüli béremeléssel lehetne reáljövedelmet elérni, ám erre nem nagyon lesz példa az országban, amint azt nyilvánvalóvá tették a munkaadói szervezetek a bérekről ősszel folytatott érdekegyeztető tárgyalásokon. A bérskála felső részéhez tartozók zsebébe azonban nem a szegényebbektől elvett forintok kerülnek, hanem a jól futó ágazatoktól beszedett különadókból. Nagyon leegyszerűsítve az történik, hogy a cégvilág „tehetősebbjeinek" pénzéből pakolnak át néhány százmilliárdot a lakosság tehetősebbjeihez.
Már csak ezek miatt sem könnyű a 2011-es büdzsé összevetése a korábbi évekével. No meg azért sem, mert még mindig nem tudjuk, mit várhatunk például 2010-től, pedig már csak pár nap van vissza az évből. A Fidesz-kormány azonban nem hajlandó előrejelzéseket adni, még a 2011-es év költségvetéséről szóló törvényjavaslat mellékleteibe is „elfelejtették" feltüntetni az idei kilátásokat bemutató tájékoztatót.
Ha azt vizsgáljuk, hogyan oszlanak meg az államháztartás kiadásai az egyes nagyobb területek között, akkor meglepő módon nem találjuk a visszaigazolását az Orbán-kormány szociális érzékenységének: speciel a jóléti funkciókra, mint az oktatás vagy az egészségügy, nem jut több, mint idén, sőt, egyes szociális célú kifizetéseknél valószínűleg kisebb lesz a kassza, mint eddig. Az állam magára valamivel többet fog költeni, és érdemben javulhat a gazdasági tevékenység (például a közösségi közlekedés) finanszírozása. Érdekes lesz figyelni a negyedik nagy tétel, az államadósság-kezelés alakulását. Itt ugyan a ráfordítások arányának - nem is jelentéktelen - csökkenésével számol a kormány, ám ez lehet az egész költségvetés Achilles-sarka: az elmúlt félév pénzpiaci folyamatai - melyek alakításában az Orbán-kormánynak azért nem elbagatellizálható szerepe volt - ugyanis az adósságszolgálat nehezebbé válását jelzik. A kamatfelárak, az árfolyam nemhogy mérsékelné ezeket a terheket az előttünk álló időszakban, de éppenséggel nem várt mértékű többletkiadásokat eredményezhet.
Aggódnia azonban emiatt nem kell a kormánypártnak, mert az ellenzéki körökben csak „lenyúlásként" emlegetett nyugdíjvagyon-akcióval, megfejelve a különadókkal, még egy elborzasztóan rosszul sikerülő államkötvénypiaci szereplés esetén sem kerülne veszélybe a tervezett hiány. Ami alapesetben is alatta maradna az euróbevezetés küszöbértékének, a 3 százaléknak, ám a kormány keményen kritizált intézkedései jókora többletbe fordíthatja az állami gazdálkodást, akár 4-5 százalékos is lehet emiatt a szufficit. Ez kirívóan jó eredménynek számítana az európai mezőnyben, ahol jellemzően ugyanezek a számjegyek szerepelnek a büdzsékben, csak éppen fordított előjellel.
Azért még korai lenne belenyugodnia a kormánynak az uniós verseny első helyének megszerzésébe. Fordul a kocka, amennyiben az Alkotmánybíróság fogást talál a nyugdíjvagyon transzportján, és az sem biztos, hogy az Európai Uniós statisztikai hivatala kommentár nélkül jóvá hagyja az egyenleg kozmetikálását.
