Ami úgy néz ki, mint egy bank, és úgy is viselkedik, mint egy bank, azt ugyanúgy kellene szabályozni, mint egy bankot – mondta Lord Turner, a brit pénzügyi felügyelet vezetője, miután a részvételével is folyó munka újabb eredményeit közzétette a Pénzügyi Stabilitási Testület (FSB), amely a Húszak Csoportjának kezdeményezésére jött létre a Lehman Brothers 2008-as bukását követően. Az FSB a kilencvenes években a Hetek Csoportja által alapított Pénzügyi Stabilitási Fórum utóda.

Az FSB honlapján most közzétett vitaanyagra a szerzők várják az érintettek válaszát januárig. S a minap Michel Barnier uniós belsőpiaci biztos is jelezte Brüsszelben: tavaszra elkészül szabályozási terveivel, amelyeket persze a tagállamoknak és az Európai Parlament képviselőinek is jóvá kell majd hagyniuk. A szabályozás szigorítását azért szorgalmazzák, mert 2002-höz képest két és félszeresére bővült a bankrendszeren kívül végzett pénzügyi közvetítés, 26 ezer milliárdról 67 ezer milliárd dollárra bővült, s ennek részben oka az is, hogy míg a pénzügyi válság nyomán a bankok tevékenységét igyekeznek új, szűkebb mederbe terelni a kormányzatok, addig ezt az árnyékvilágot jórészt érintetlenül hagyták.

A különböző fedezeti és pénzpiaci alapok, a hitelkockázatokra szakosodott biztosítók azonban részt vesznek például a bankhitelek értékpapírosításában, s ezen értékpapírok kereskedelmében, lényegében a hitelezés bővítésében. Jellemző tranzakció az árnyékbankok körében a visszavásárlási szerződés, amikor például a portfóliójukban lévő államkötvényeket adnak el bankoknak későbbi visszavétel ígéretében, s ezzel lehetővé teszik a pénzintézeteknek, hogy továbbadják ezt az értékpapírt egy másik fedezeti alapnak, amely mondjuk az államkötvények árfolyamára spekulál. Ha valamely részvevő ebben a játszmában fizetésképtelenné válik, csődbe megy, akkor súlyos rendszerkockázatok ütik fel a fejüket.

A vitaanyag közrebocsátása után Lord Turner azt mondta: a banki szabályozás révén egyértelműen arra ösztönöztek egyes embereket, hogy a bankszektoron kívül a rövid lejáratú eszközökből tápláljanak hosszú távú kihelyezéseket, de meg kell akadályozni, hogy az árnyékbankok előidézzék a következő válságot 2015-ben vagy 2020-ban.

A bázeli testület 2011-hez képest kibővítette vizsgálati körét, s tizenegy ország és az eurózóna helyett huszonöt országra és a valutaövezetre figyelt, s a világ nemzeti össztermékének (GDP) 86 helyett 90 százalékát előállító térség árnyékbankolási módszereit vette górcső alá. A 67 ezer milliárd dollár e térség GDP-jének 111 százalékát képviseli. A teljes pénzügyi közvetítésen belül az „árnyék” 25 százalékot tesz ki, de mérete eléri a globális banki eszközállománynak a felét.

A legnagyobb árnyékpiac az Egyesült Államokban működik, 23 ezer milliárd dollár értékben, második az eurózóna 22 ezer, harmadik Nagy-Britannia 9 milliárddal. Az árnyékbankokon belül az Egyesült Államok részaránya 44-ről 35 százalékra ment le, de nagyjából ilyen arányban nőtt London szerepe, mert a tevékenység a válság után ide helyeződött át.

Az árnyékbankok részesedése a nemzeti pénzügyi rendszeren belül magas Hollandiában (45 százalék), az Egyesült Államokban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Hongkongban, Dél-Koreában. A méretre ugyancsak jellemző, hogy az árnyékbankolás a GDP arányában Hongkongban 520, Hollandiában 490, Nagy-Britanniában 370 és Svájcban 210 százalékra rúg.