Sem Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank és a CIB Bank volt elnöke, sem Róna Péter, aki az Oxfordi Blackfriars Hall kutatója, nem különösebben derűlátó a Kúria jövő hétfőre várható, a devizahiteleket érintő jogegységi döntései kapcsán – derült ki csütörtökön az LMP pártalapítványa, az Ökopolisz által a témában szervezett beszélgetésen. Amint arról már beszámoltunk: a legfelső bíróság négy kérdést vizsgál: tisztességtelenek-e a szerződések azért, mert az árfolyamkockázatot teljes egészében az ügyfél viseli, illetve a bankok által az árfolyamkockázattal kapcsolatban esetleg tévesen, hiányosan vagy ellentmondásosan adott tájékoztatás eredményezhette azt, hogy az adósok nem voltak kellően tisztában a rizikóval. A Kúria emellett azt is tisztázni kívánja: a szerződések egyoldalú módosítását lehetővé tevő feltételek milyen körülmények között felelnek meg az átláthatóság követelményének, és hogy tisztességesen jártak-e el a bankok, amikor az árfolyamrést alkalmazták.

Róna Péter szerint amíg alapvető fogalmakat nem tisztáz a Kúria, addig csak rossz döntéseket képes hozni a devizahitelezés témakörében. A közgazdász megismételte, amit a Népszabadságban a héten publikált írásában – és előtte más formában többször is – kifejtett: a devizahitelek mögött valóban vannak ugyan devizaforrások (ez törvényi előírás), ám a bankok valójában forintkölcsönt folyósítottak az ügyfeleknek. A tartozást devizában tartják nyilván, s ezek mögé csereügyletekkel és szintetikus termékekkel teremtették meg a forrást. Az adósra terhelt nyitott devizapozíció valójában arra jó, hogy a bankoknak spekulációs lehetőséget biztosítson, s ebből fedezték a kölcsön alacsony kamatát, illetve tettek szert nyereségre. Mivel nem tényleges, hanem színlelt árfolyamkockázatról van szó, így a Kúria ezzel kapcsolatos kérdései (árfolyamkockázat, illetve árfolyamrés) is eleve hibás feltevésből indulnak ki. Róna szerint a szerződések egyoldalú módosítását azért nem érdemes vizsgálni, mert az önmagában lehetetlenné teszi az érvényes szerződés egyik előfeltételét, miszerint az „a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése”.

Surányi György ugyan többször is igyekezett cáfolni Róna Péter devizaforrással kapcsolatos álláspontját, a vélemények azonban ebben a kérdésben a beszélgetés végére sem közeledtek egymáshoz. A probléma megoldását nem a Kúriától várják: a devizahitelek felszámolását sürgetik, legalábbis a lényegét tekintve hasonlóan: a kölcsönök forintosításával. Róna szerint a tartozást forintra kell váltani, mégpedig azon az árfolyamon, amelyen az adós felvette. Az ügyfél az eredetileg folyósított forintösszeggel tartozzon a banknak, erre a jegybanki alapkamatot plusz néhány százalék banki nyereséget lehetne felszámítani kamatként. Az eddig befizetett összegekkel pedig a bankoknak el kell számolniuk ügyfeleikkel. A bankok, a szabályozó és ellenőrző szervek mellett az ügyfelek felelősségét is hangsúlyozó Surányi György szerint azonban a terheket ésszerű módon kell megosztani az adósok, a bankok és az állam között. A devizahiteleket forintra kell váltani a törlesztőrészletek 30-40 százalékos csökkentése mellett, melyet részben a futamidő meghosszabbításával (ügyfélteher), részben a kamat és a tőkeösszeg csökkentésével képzel el (a bankok és az állam terhe). A volt jegybankelnök egyébként a forintosításról szóló javaslatát három évvel ezelőtt részletesen kidolgozta, háttérszámításokkal támasztotta alá, majd egy éve aktualizálta –eddig láthatóan hiába.

A Kúria készülő jogegységi döntéseivel kapcsolatban Surányi György úgy vélekedett, hogy az árfolyamkockázat ügyfelekre való hárítása nem volt tisztességtelen, mivel a bankok a hitelek mögötti devizaforrással, maguk is árfolyamkockázatot futnak. A hitelek mögötti devizaforrással, illetve az ahhoz kapcsolódó átváltás miatt a volt bankelnök nem talál kivetnivalót az árfolyamrés alkalmazásában sem – bár ennek a futamidő alatti növelését nem tartja jónak. A legkritikusabb a szerződések egyoldalú módosításával, pontosabban azon belül a lejárati és kamatfedezetlenségből eredő kockázatok ügyfelekre történő hárításával volt. Szerinte ezeket a bankoknak részben magukra kellett volna vállalniuk, és nem lett volna szabad a kamatok emelésével egy az egyben ráterhelni az adósokra.