A világgazdaság olyan vizekre tévedt, ahol még sohasem járt,  éppen ezért nehéz megmondani, hogy a fedélzeten meghozott intézkedések vajon kifejtik-e a kívánt hatást – mondta tegnap lapunknak Nicolas Véron, a befolyásos brüsszeli Bruegel intézet közgazdásza. A szakértő bevallottan támogatja az Európai Központi Bank (EKB) lépéseit, s úgy véli, hogy a csütörtöki brüsszeli ülésen bejelentett 0,75 százalékpontos csökkentés és az új 2,5 százalékos irányadó kamat megfelelt a piaci várakozásnak. Még akkor is, ha az EKB még mindig magasabb kamatot kínál, mint az amerikai, az angol vagy a japán jegybank. Ám ennél nagyobb vágás pánikot keltett volna a befektetők körében, mert azt üzente volna, hogy nagyon nagy a baj.

Ezzel együtt persze várható, hogy az euróövezeti központi bank folytatja a kamatok lefelé eresztését, hiszen egyrészt immár a nemzeti össztermék (GDP) csökkenését vetíti előre jövőre, másrészt lényegében az infláció eltűnésére számít. Erre mondja Julian Callow, a Barclays közgazdásza, hogy az, ami az EKB-nak túl merész döntésnek látszik, a világ számára inkább visszafogottnak tűnik. A brüsszeli kutató, Nicolas Véron azonban úgy véli, hogy az EKB eddig helyesen járt el a meglepetésekkel teli környezetben. Ki gondolta volna a nyáron, hogy az olaj hordónkénti ára néhány hónap leforgása alatt száz dollárral csökken. De azt sem lehet kiszámítani, hogy globális méretekben hogyan enged le a hitelekkel teli léggömb, ez milyen további piaci mozgásokat vált ki, s milyen árfolyampályára helyezi a dollárt.

Pénteken az elemzőket már az is nyomasztotta, vajon miért nem válaszolt Trichet európai jegybankelnök a deflációra vonatkozó kérdésekre. Véron azt mondja, hogy éppen a sok ismeretlen miatt. De Trichet elismerte, hogy ez súlyos kockázat. A Royal Bank of Scotland, vagy a Goldman Sachs elemzői viszont átláthatóságot és világos stratégiát követelnek az EKB-tól, s azt hangoztatják, hogy a frankfurti intézménynek az amerikai jegybank példáját kellene követnie. A Fed jelezte ugyanis, hogy kész állampapírokat és rossz jelzálogeszközöket vásárolni. Az amerikai irányadó kamat még ebben a hónapban egy százalék alá eshet, miközben az EKB hosszabb távon is szeretné ezt elkerülni.

A defláció veszélye azonban nyomasztó kérdéseket vet fel az Egyesült Államokban és mindinkább Európában is, hiszen Japán egy évtizeden át nem tudott kitörni ebből a csapdából, s ott még csak nem is volt hitelválság. Ha az árak csökkennek – vagyis nem arról van szó csupán, hogy az infláció irama mérséklődik –, akkor az emberek nem fogyasztanak, mert abban bíznak, hogy egyre olcsóbban jutnak a kiszemelt termékhez. Ez a tartós stagnálás, a recesszió receptje. Ezt megelőzendő most többen azt javasolják, hogy a jegybankok értékpapír-vásárlással verjék le a hozamokat. S ne csupán kormánykötvényeket vegyenek, hanem vállalatiakat is. Ez arra ösztönözné a háztartásokat, hogy nulla százalék közeli kamaton ne tartsák pénzüket bankban, hanem inkább költsék el. Ám az alacsony hozam Japánban sem hozott megoldást. S manapság inkább azt kéne sürgősen elérni, hogy a hitel újra megjelenjen a gazdaságban, és ne elérhetetlen áron.

A bankárkörökben elfogadott hüvelykujj-szabály szerint egy százalékpontos kamatcsökkentés 0,3 százalékkal gyorsíthatja a gazdaságot – normál időkben. Most viszont nem működnek ezek az összefüggések. A háztartások és a vállalkozások a kamatemelések hatását sem észlelték 2006-07-ben, s most a kamatcsökkentésekből sem kapnak semmit. A kamathatást közvetítő csatornák bedugultak.

A jegybankok számára most nem is az a kérdés, hogyan manőverezzenek az emelkedő árak és a lanyhuló gazdaság okozta problémák között, hiszen pénzromlási veszély gyakorlatilag nincs. Viszont ha lazítanak – és a kormányok is ezt teszik a költségvetésekkel –, akkor más oldalról túlreagálhatják a helyzetet. A megugró adósság miatt a hosszú kamat éppen felfelé kapaszkodhat, s ha az eurózóna valamely tagja túlzottan a deficitre és az alacsony kamatra támaszkodva próbálna szembeszállni a recesszióval, a közös valutát is támadás érheti.

Az euróövezet kicsiben tükrözi a globális gazdaságot. A valutazónában az exportra építő, jó költségvetési helyzetben lévő németektől remélik a kereslet élénkítését, ám Berlin a többiekre vár, hogy kivitelét fokozhassa, s ez visszaüthet rá. A világgazdaságban a többlettel rendelkező Kínától követelnek érdemi költekezést.

Az EKB kormányzótanácsában azonban többségi vélemény alakulhatott ki, hogy Berlinnek alapjában véve igaza van: ha túlságosan lemegy a kamat, akkor az ingatlanpiaci válsághoz hasonló bukkanhat fel a gazdaság más szektoraiban. Látványos kamatcsökkentések helyett az EKB próbálkozhat mással is: a kereskedelmi bankok számára kevésbé csábítóvá tenni, hogy hitelnyújtás helyett a jegybankban fialtassák pénzüket.