A pillanatnyi helyzet az, hogy a négymillióra feltornázott munkavállalói körnek nagyjából a fele számít komolyan vehető járulékfizetőnek. Egymillió minimálbéres mellett nagyságrendileg félmillió külföldön munkát vállaló ugyanis nem aprít bele sokat a közösbe.

A minimálbérnél magasabb sávban keresők száma így kétmillió körül alakul, ennyien fizetik hónapról hónapra a több mint hárommillió nyugdíjas havi járadékát. S ez, figyelembe véve a demográfiai trendeket – egyre kevesebb gyerek születik, egyre több időt töltünk nyugdíjban, a diplomás fiatalok külföldi munkavállalásban gondolkodnak – csak rosszabb lesz.

Abból kell kiindulni, hogy állami nyugdíj mindig lesz – mondta Nagy Csaba, az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója. Az más kérdés, hogy mennyi. A maslow-i szükségletek piramisából kiindulva felállítható egy ahhoz hasonló ábra arról, hogy mire elég a tb-nyugdíj és mire nem.

Nagyjából azt lehet mondani, hogy az állami nyugdíj mellett egy önkéntes nyugdíjpénztári tagság mindenképpen kell, de még ez is kevés ahhoz, hogy a létbizonytalanság elkerülésén túl bármit tudjon kezdeni a nyugdíjas.

Azért az is látszik, hogy a mostani állapotok alapján még az önkéntes pénztári tagság sem elég, e mellé is kellene valamilyen más megtakarítás. A többi elérhető termék ugyanakkor nem tekinthető a tömegek számára elérhetőnek. Mert túl bonyolultak, drágák és adott esetben jelentős pénzügyi tudatosságot és tájékozottságot követelnek meg.

Persze még a pénztári tagság sem jelent garanciát arra, hogy nyugdíjas évekre lesz kiegészítő nyugdíj: az ügyfelek java ugyanis nem kér járadékszolgáltatást, hanem egy összegben felveszi a megtakarítást a nyugdíjba vonulás után. Az OTP pénztáránál 127 járadékos van, ők havonta 38 ezer forintot kapnak. Ennek fényében az öngondoskodásnak ad pofont a rendszer.

Egyelőre nem látszik, hogy mivel lehetne tömegével a nyugdíjcélú megtakarítások irányába terelni az embereket. Az önkéntes pénztári tagság a cafeteriában nem lehet a legsikeresebb, hiszen az azonnal elkölthető juttatásokkal nem tudja felvenni a versenyt. Az egyéni befizetések meghaladták ugyan már a munkáltatói befizetéseket – előbbi jelentősen nőtt, utóbbi csökkent. Ez azonban még mindig kevés. Pedig egymillió pénztártagról beszélünk.

Ehhez képest sehol sincsenek a nyugdíjbiztosítások: eddig 50 ezer szerződést kötöttek a biztosítók, s jóllehet ez az év végén bizonyosan emelkedni fog, még ha duplája lesz, akkor sem tud meghatározó tömegtermékké válni. A több megtakarítás pedig még kisebb jelentőségű.

A nyugdíj-előtakarékossági számla mindössze 30 ezer magánszemély játéka, ami nem is meglepő, ez a termék ugyanis megköveteli a pénzügyi tudást, odafigyelést és munkát. Ez pedig nem várható el a hétköznapi munkavállalóktól. Egyéb hosszú távú, nyugdíjcélú termék nincs is, a többi megtakarítási forma, biztosítás és miegyéb inkább középtávú megtakarításokat tesznek lehetővé.