Ám közben Barack Obama amerikai elnök is felemelte a telefont, és beszélt a német kormányfővel a világgazdasági fellendülésre leselkedő veszélyről, ha a görög válságot nem kezeli végre hatékonyan a valutaövezet, s nem állítja meg a krízis látható tovaterjedését Spanyolországra és Olaszországra. A csúcs előtt szerdán este Berlinbe utazott Nicolas Sarkozy francia elnök, hogy Angela Merkellel megadja a csütörtöki találkozó alaphangját. Párizs szerint az ellentétek nem olyan mélyek, mint ahogy azt a sajtó láttatja, s megállapodásra lehet jutni.

Ötletből nincs hiány.  A maga részéről Barroso azt javasolta, hogy öt kérdésben lépjenek előre: intézkedjenek, hogy a 340 milliárd euróra rúgó, a nemzeti össztermék 160 százalékára a görög adósságállomány fenntartható, azaz kezelhető maradjon; járják körbe a magánbefektetők bevonásának lehetséges formáit, s húzzák meg a határait; tegyék rugalmasabbá az ideiglenes pénzügyi mentőalap (EFSF) működését; hajtsák végre az európai bankszektorban szükséges javítási munkálatokat; és egybenőrizzék meg a bankrendszer likviditását.

Ez persze a viták lényege. Görögországnak segítség kell, ha már egy bő éve nem hagyták csődbe menni, további olcsó és hosszú futamidejű hitelekre szorul, de a szavazók mind nagyobb ellenérzése miatt a német és a holland kormány mindenképpen megköveteli, hogy azok a bankok, biztosítók, nyugdíjalapok, amelyek korábban vásároltak görög államkötvényt, vagyis hitelt nyújtottak Athénnak, maguk is írjanak le némi veszteséget.

Ennek lehetséges változataira született már francia és német terv is, utóbb felmerült, hogy ezekre a befektetőkre külön adót kéne kivetni, de ez nekik nagyon nem tetszik. Valószínűleg ebből nem is lesz semmi. Az Európai Központi Bank meg éppen a görög bankrendszer likviditásának alakulása miatt ellenez olyan megoldásokat, amelyek csődnek nevezhetők a piacokon. De Berlin ettől a szótól nem  ódzkodik, s a kormányfőnek tanácsot adó öt vezető közgazdász azt írta, hogy a görög adósság felét le kellene írni.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is bedobta magát: élesen bírálta a lassú valutaövezeti döntéshozatalt. Azt javasolta, hogy az EFSF révén kellene megkezdeni a görög papírok felvásárlását a piacon, s egyben tőkeinjekciókat nyomni a bankokba, ha kell. A spanyol kormány meg jelezte: egyetért ezzel, sőt az EFSF egyfajta garanciát is adhatna. Sőt, akárcsak az IMF, Madrid is úgy látja, hogy ez az alap adhatna hitelt Spanyolországnak és Olaszországnak, ha a piac ellenük fordul, anélkül azonban, hogy görög, portugál, vagy ír módra szigorú programot állítanának össze a számukra.

A csúcs előtt újra előkerültek a nagyobb ívű elképzelések: Mario Monti volt uniós biztos, olasz egyetemi tanár, és Guy Verhofstadt volt belga kormányfő, az európai liberális törvényhozók vezére azt sürgette, hogy az eurózóna vezetői gondolkodjanak végre hosszú távon, s karolják fel a valutaövezet államkötvényének az ötletét, mert szerintük ez hozna alapvető változást.

Követelnek a bankoktól

A pénzügyi válság nemzetközi tanulságait levonva, az adófizetők pénzének megkímélése céljából, de a görög krízis árnyékában hirdette meg új jogalkotási elképzeléseit az Európai Bizottság. A G20 és a bázeli bizottság által kidolgozott, szigorúbb banki tőkekövetelményeket a nagy régiók közül elsőként vezetné be az EU. Mint Michel Barnier belsőpiaci biztos szerdán elmondta: az új előírások a globális banki eszközállomány felét kezelő 8200 európai bank mindegyikére vonatkozna, ellentétben az e tekintetben lemaradt Egyesült Államokkal, ahol mindössze húsz nagy bankról van szó, amely az eszközök tíz százalékát birtokolja. A lényeg az, hogy a szavatoló tőkén belül a saját tőkeelemek súlyát megnövelnék. A tőkekövetelmény  továbbra is nyolc százalékos (a banki tőke aránya a kockázatokkal súlyozott eszközállományhoz), de ezen belül a minőségi, vagyis baj esetén valódi fedezetet, tartalékot nyújtó elemek részedése emelkedne. Ezen túl további két tartalékképzési kötelezettséget is előírnának: az egyik  arra szolgálna, hogy a bank tartósan megőrizze működőképességét a nagyon nehéz időszakokban is. A másik azt, hogy a bankok lehetőleg ne erősítsék a fellendülés és  a visszaesés gazdasági ciklusait. A Bizottság újrafogalmazná a likviditási és tőkeáttételi szabályokat is. Az előterjesztésről nyilván nagy és hosszú vita várható a tagállamok körében és az Európai Parlamenttel.