- A görög fizetésképtelenséggel kapcsolatos kockázatot egy közös pénzügyi tárcának, nem pedig a rengeteg görög államkötvényt felvásárolt Európai Központi Banknak (EKB) kellett volna felvállalnia. Valós veszély a nem menedzselt görög fizetésképtelenség - fűzte hozzá. - Az európaiak tudták, hogy az eurózóna jelenlegi berendezkedése tökéletlen, de arra számítottak: ha eljön az idő, még mindig előreléphetnek politikailag - tette hozzá.

Nem így történt, az idő ellenük dolgozott. A pénzügyi válsággal a gazdasági "fellendülés-visszaesés" (boom-bust) ciklusa egybeesett a politikai fellendülés-visszaesés ciklussal, erősítve a lefelé ívelés trendjét. - Ma valós veszély áll fenn: az eurózóna válsága a szétesés irányába hathat. Most az EU vezetői azt a status quo-t védelmezik, amelyről maguk is tudták, hogy elégtelen. Mindig keveset tesznek, és azt is túl későn! - kritizálta az európai vezetést a magyar származású, ismert amerikai befektető és pénzügyi "guru".

A valuták világa olyan, mint a házasságoké: "akármi is a helyzet, az altervatíva mindig vonzóbbnak tűnik." – mondta Soros, harsány nevetést kivááltva. Az eurózóna egyik csapdájaként Soros azt említette: az Európai Központi Bank egyenlő feltételekkel fogadta el az egyes tagországok által kibocsátott kötvényeket, kockázatmentes befektetésnek minősítve mindegyiket, a görögöt éppúgy, mint a németet.

- Ám az egységesülő kamatráták különböző mértékben rontották a versenyképességet - mondta arról szólva: hogyan dagadt hatalmasra a viszonylag kis görög gazdaság válsága. - Németország ül a volánnál, ő diktálja a politikát. "Krónikus hitelező", aki akarata ellenére került a mostani helyzetbe. Most a berlini vezetés helyesen ismerte fel, hogy szerepe van az euró megmentésében. Az euró tökéletlen, de nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne: a rántotta nem áll össze többé az eredeti tojássá - tette hozzá, azt szorgalmazva: újra ki kell pattantani Európa szikráját. 

Soros - aki elzárkózott az interjúktól mostani budapesti útja alatt - azt mondta az általa alapított egyetemen: hamis az elmélet, miszerint a pénzpiacok az egyensúlyi állapot felé törekszenek. Éppolyan gyakorisággal mozdulhatnak el az ellenkező irányba.