Az államadósság csökkentése nem megy a befektetők bizalma nélkül – jelentette ki Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a GKI Gazdaságkutató Zrt. „Újratervezés” című konferenciáján. A jegybank a többi között ezért is emelt kedden kamatot. Stabilizálni akarta a pénzpiacot, s ezzel időt adott a kormánynak az IMF-EU megállapodás megkötéséig, amelyre a bizalom visszaállítása szempontjából is égető szüksége van Magyarországnak. Határozottan kijelentette: minden olyan kijelentéstől és intézkedéstől tartózkodni kell, amely elrettenti a befektetőket.

Az ország iránt megrendült bizalmat jelzi a kockázati felár is, amely jelenleg a régióban a legmagasabb. Mint arra az elnök rámutatott, 2008-ban a magyar kamatfelár megegyezett és együtt változott a régió országainak mutatójával. Pontosan látszik a törés időpontja, amikor elszakadtunk a mezőnytől: 2010 áprilisától a magyar kockázati felár meredeken nőtt, s egészen a mai rekordszintig emelkedett.

Következménye, hogy jelenleg nem megy tovább az a gazdaságpolitika, amely a külföldi forrásokra alapozta a növekedést. Az adósság csökkentését alapvetően hazai megtakarításokból kell finanszírozni, azaz éveken át kevesebbet kellene költenünk, mint amennyi a jövedelmünk. Persze csak a megtakarítások növekedése nem húzza ki az országot a bajból, ahhoz a GDP-nek is nőnie kell, illetve fontos az árfolyam, mert ha a forint gyengül, a reálkamatok magasak, akkor ugyancsak tovább nő az adósságállomány. Hozzátette, nettó külföldi tőkebeáramlás gyakorlatilag 2008 óta nincs. De a vállalati hitelezés is folyamatosan esik azóta, ami már csak a balti államokban van így.

– A Mol is rontott a számokon, hiszen komoly regionális befektetőként pénzt visz ki az országból. Ugyanakkor több finomítót és olajkutat már nem tudunk itthon építeni – jegyezte meg Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. Nem titkolta ő sem, hogy elégedetlen az ország helyzetével, amely 10 éve még a befektetők kedvelt célpontja volt. Szerinte az egyszerűen nem igaz, hogy a kormány nem tudta, hogy a döntéseinek milyen következményei lesznek, pontosan lehetett látni, hogy a különadók mit hoznak magukkal. De ha még csak ennyi lett volna. Erre azt mondja egy befektető, hogy rendben, akkor kicsit kitolom a megtérülési időt. Ám azóta folyamatosan olyan kormányzati lépések történnek, amelyek növelik a bizonytalanságot.

Mint mondta, a Mol annyit tud tenni, hogy hatékonyságot javít, és spájzol arra az időre, amikor ismét konjunktúra lesz, és elkezdhet beruházni. Megjegyezte, azok, akik a makrogazdaságot tervezik, gyakran elfelejtik, hogy a reálgazdaság azonnal reagál, s nem igazán szereti a hirtelen huszárvágásokkal elintézett döntéseket, amelyekkel a magyar kormányok válság alatt élni szeretnek, s amelyek után általában lassú visszarendeződés következik.

– Ha gyorsan kell dönteni, akkor a rossz döntés is jobb, mint a semmilyen – mondta Bod Péter Ákos tanszékvezető, egyetemi tanár az előadásában, amelyben a nem szokványos gazdaságpolitikát értékelte. Hozzátette: válságban még az sem igazán érdekes, hogy mi megszokott vagy mi nem, hiszen ha szétnézünk a világban, találunk újszerű, korszerű, egyszerű, ortodox, nem ortodox gazdaságpolitikai lépéseket, s ha ezt vesszük figyelembe, miért ne improvizálhatna a magyar kormány is? Nem ez a lényeg – mondta –, hanem hogy amit tesz, az működjön.

Ebből a szempontból azonban a magyar gazdaságpolitika kudarcot vallott – jelentette ki. A lépések alapvető problémája az, hogy jogi, társadalmi hatásuk nincs kiszámítva, a döntések előkészítetlenek, a döntéshozók nincsenek tisztában sem az alkotmányos, sem a nemzetközi következményekkel. Mint mondta, mindehhez párosul egy kormányzati türelmetlenség, ami azt hozza magával, hogy folyamatosan zajlik a korrekció korrekciója, nem várják meg az eredményeket, a sorjázó döntések egymás hatását rontják.

Akar László, a GKI Gazdaságkutató alelnöke egyszerűen csak annyit mondott: a rendszerváltozás óta eltelt időszak negyedik nagy szívását éljük át. Ezen időszakok megszorításai nagyjából azt jelentik, hogy a GDP 4 százaléka körül kívánták javítani a költségvetés egyenlegét, azaz mintha a büdzsé egyhavi kiadását törölni kellene. Az említett időszakok Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Orbán Viktor nevéhez fűződnek, annyi különbséggel, hogy Bokros idején nagyjából 20, Bajnaiéban pedig hét százalékkal esett a GDP, a másik kettőben pedig egy expanzív politikát felváltott egy restrikciós politika, amelyben az egyenleg javulását a többi mellett az adók emelésével kívánják elérni.

Akar László érdeklődéssel tekint az IMF-tárgyalások elé. Szerinte nehéz és hosszú folyamat előtt állunk, és legfőképp az a kérdés, hogy 2013-ban hogyan lehet tartani a 3 százalék alatti hiányt. Hozzátette, szerinte kétkulcsos szja, illetve vagyonadók bevezetését is szükségessé teheti a megegyezés.

Azt lehetne várni, hogy a Valutaalappal való kapcsolatfelvételnek, illetve az ország leminősítésének következményei lesznek, de nagyon úgy tűnik, a szembenézés várat magára, a kormányzat a közeljövőben nem fogja belátni, hogy a gazdaságpolitikája nem fenntartható. Szerinte látható a taktika, amely próbál időt nyerni, remélve, hogy a helyzet változik. Úgy véli, a kormány a falnak vezeti az országot, és csak akkor változtat, ha kényszerítik rá. Pedig, tette hozzá, be kell látni, igazi gazdasági stabilizáció csak tényleges gazdaságpolitikai fordulattal képzelhető el.

Ennek a többi között fontos eleme lenne az ágazati szerkezetátalakítás. Az a gazdasági szerkezet, amely most van, hasonlóan a régi szocialista időkhöz, csak kvázi fejlettséget mutat, a gépipari export ugyanis nem tudja megoldani a problémákat. Jó volna megtalálni azokat a szektorokat, amelyekre alapozni lehet, mint például a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság, a megújuló energia. Az exportra olyan termékeket kellene előállítani, amelyeknek kicsi az importigényük. Fordulat szükséges a kis- és középvállalkozások esetében is, a hagyományos támogatási formák ugyanis csődöt mondtak, helyettük az együttműködést kellene elősegíteni. A nagy elosztórendszerek reformja már közhely, mint ahogyan az is, hogy ki kell egyezni a külföldi tőkével és a bankokkal. Mindezek mellett egyértelmű prioritások, menetrend és egyszerű szabályozás szükséges. Társadalmi szempontból pedig égetően fontos a középosztály további leszakadásának megakadályozása.

Chikán Attila, volt gazdasági miniszter félig viccesen megjegyezte, a reálgazdaság természetes akadályozója annak, hogy a makrogazdasági és politikai elképzelések megvalósuljanak. Ha nem vesszük figyelembe a játékszabályait, nem lehet eredményes gazdaságpolitikát létrehozni – tette hozzá. Az előadásában azonban alapvetően arról beszélt, hogy versenyképesség szempontjából mit lehetne tenni.

Mint mondta, az a három terület, amelyen a gazdaságpolitikának tennivalója van: az innováció, a logisztika és a vállalatszerkezet. Az innováció esetében szerinte az sincs eldöntve, hogy ki irányítja, ellenben folyamatosan piszkálják a kutatói hálózatot, ahol az innováció kezdődik. A logisztika területén Magyarország földrajzi elhelyezkedése olyan versenyelőny, amely nem másolható – mutatott rá. Ehhez képest nincsenek összehangolva a közlekedési és a logisztikai stratégiák, Záhony helyzete még mindig nem megoldott. A logisztika a GDP termelésének 9-10 százalékát adja. Nem részletkérdésről van szó – mondta.

Üzleti konferencia a GKI Gazdaságkutató Zrt. szervezésében