Simor a devizahitelekről: mi szóltunk!
Simor András szerint 2007 tavaszi hivatalba lépése óta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) számos rendelkezésre álló eszközzel - figyelemfelhívással, javaslattétellel - igyekezett elérni a devizahitelezés korlátozását. A jegybankelnök a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló országgyűlési albizottság csütörtöki ülésén kifejtette: a magyar jegybanknak nincsenek szabályozási eszközei, ilyenek csak a kormánynak és az Országgyűlésnek vannak.
Ugyanakkor, nem ért egyet Járai Zsigmonddal, aki előtte szólva csak az előző kormányokat tette felelőssé a kialakult helyzetért. Mint mondta, az igaz, hogy 2010 júniusára lényegében megszűnt a devizahitelezés Magyarországon, de az nem az Orbán-kormánynak volt köszönhető. Kiemelte: az általa vezetett jegybank számos kezdeményezéssel élt, majd végül az MNB által a kabinet számára készített szabályozási javaslat nyomán 2009-ben megszületett egy kormányrendelet, amely 2010-ben két lépcsőben lépett hatályba.
Kiemelte: csupán azokban az országokban volt alacsony a devizahitelezés mértéke, ahol az alacsony inflációhoz alacsony kamatok társultak, Magyarországon azonban a költségvetés túlterjeszkedett, emiatt a forintkamatok magasak voltak, és az alacsony kamataik miatt voltak népszerűek a devizakölcsönök.
A devizahitelezés a lakossági jelzálogpiacon akkor futott fel, amikor a kamattámogatott lakáshiteleket a korábbi szocialista kormányzat kivezette. De a devizahitelezéshez hozzájárult a korábbi kormányok rossz gazdaságpolitikája is – ezt már Járai Zsigmond mondta, aki szerint az előző kormányok és az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy megakadályozza a lakosság deviza-eladósodásának növekedését, a jegybanknak pedig ehhez alig volt eszköze.
Mint mondta, 2004 körül kezdett a devizában való eladósodás nagyobb mértéket ölteni, ez mára komoly gazdasági és társadalmi problémává vált, amely veszélyezteti a magyar gazdaság pénzügyi stabilitását. A problémát csak tetőzte az euró bevezetésének kitolódása és a bankok nyereségérdekeltsége is. Járai úgy fogalmazott, hogy a kormányzati, pénzügyminisztériumi tisztségviselők vagy intellektuálisan nem értették a helyzetet, esetleg érdekeltségük miatt nem akarták érteni.
Kérdés, milyen érdekeltségre gondolt az ex-pénzügyminiszter. Arra, hogy a lakosság devizaadósságának gyors növekedése egy százalékponttal nagyobb GDP-növekedést eredményezett 2005 és 2006 során, így a költségvetés is több pénzből gazdálkodhatott, vagy esetleg másra célzott?
