Nem volt oka és lehetősége a bíróságnak azt vizsgálni például: vajon melyik üzletek és mennyit nyertek azon, hogy szállítójuk a piaci árnál feltehetően olcsóbb cukrot adott el neki. Ennek a cukornak az árát nem terhelte ugyanis az áfa, mert azt a beszállítók különböző módszerekkel elcsalták.

Az ítélethirdetés során a bíró is utalt rá: a tárgyalóteremben más nevek is fölmerültek, ám a bíróság csak annak az ügyében ítélkezhet, aki ellen az ügyészség vádat emel, ezen nem terjeszkedhet túl. A  rendőrség és a NAV nyomozása mindenesetre igen sokáig tartott, ám az ügy bonyolultsága miatt a bíróság ezt természetesnek tartotta. Háromszázhúsz kötet nyomozati irat keletkezett. A bíróság is 39 napon át tárgyalt. A büntetőeljárás éppen egy évtizeddel ezelőtt kezdődött.

Az úgynevezett cukros és étolajos ügyekben – és nemcsak a győri esetekre utalunk - uniós csatlakozásunk után általában azt használták ki az elkövetők, hogy a közösségen belüli értékesítéskor nem terhelte áfa ezeket a termékeket. Az áfacsalással sok száz millió forintot lehetett zsebben tartani. Az étolajjal kapcsolatos adócsalások szerepet játszottak az amerikai kitiltási botrányban, igaz, az eddig napvilágra jutott információk szerint ott éppen az áfatörvény módosításáért akartak 2 milliárd forintot  bezsebelni valakik.

A cukorügyekről is azt lehetett hallani, hogy az eddig elcsípett elkövetők csupán kis halak. A NAV-tól már korábban távozott Horváth András határon átnyúló adócsalásokról beszélt. Az atlatszo.hu oldalon azt írta, hogy „az ilyen típusú számlázások slágertermékei a kristálycukor és az étolaj (főként napraforgóolaj), a különféle húsipari termékek és az élősertés, a kávé, a tej és egyéb tejtermékek, valamint az energiaitalok.”

A győri cukorügyekben összesen 700 millió forint adót nem fizettek be. Az adócsalásnak több módját is választották. A legegyszerűbb az volt, hogy 1 milliárd 200 millió forint értékű cukornak az áfáját maguknak spórolták meg. A többi esetben szlovák cégek közreműködésével papíron megutaztatták a kristálycukrot.  Előfordult, hogy egy, a szlovákiai Dunaszerdahelyről 30 kilométerre található településről papíron elküldték a cukrot Budaörsre, onnan az osztrák Schwecthatra, majd vissza Dunaszerdahelyre. Az iratok átvizsgálásakor kiderült, hogy a megjelölt szállítmányozók nem is tudtak ezekről a fuvarokról. A bíróság ismertetett olyan esetet, melyben a tranzakcióban részt vevő céget, miután „küldetését” betöltötte, 10-10 ezer forintért eladták román hajléktalanoknak.

Összesen 5 milliárd forint értékű cukor áfájával ügyeskedtek. Az így keletkezett haszon nagysága ismeretében rendkívül enyhének látszik az ítélet, hiszen csupán egy büntetett előéletű vádlott kapott  három  év letöltendő börtönt, a többiek  egy és két év közötti szabadságvesztését felfüggesztették. A bíróság is szükségesnek látta a kiszabott büntetési tételek részletes indoklását. Mindenekelőtt azt hozták fel érvként, hogy 10 éve kezdődött a büntetőeljárás, az idő múlása pedig a vádlottak javára  írható. A generális és a speciális prevenció pedig már időközben éreztette hatását, hiszen az árukövető rendszer bevezetésével ehhez hasonló bűncselekményeket többé nem lehet elkövetni, s a most elítéltek újabbakkal nem is próbálkoztak az elmúlt tíz év alatt. Enyhítő körülményként értékelték, hogy több vádlottnál csak a bűnsegédlet volt bizonyítható.

Az elítéltek közül többen felmentésért vagy enyhítésért fellebbeztek, volt aki az ügyészhez hasonlóan három nap gondolkodási időt kért, s akadt, aki elfogadta az ítéletet.