Sajtószabadság kérdésében nem kötünk kompromisszumokat!
- Túlzás nélkül állítható, hogy a finn igazi újságolvasó nemzet: az 5,3 milliós lakosság 87 százaléka olvas naponta valamivel több, mint fél órán át újságot, ráadásul az utóbbi években a fiatalabb felnőttek korosztályában még nőtt is az újságolvasók aránya. Mivel magyarázható az újságok ottani erős pozíciója?
- Az északi államokban Dániában, Svédországban, Finnországban általában a nagypolitika törekvése volt, hogy egy demokratikus, egyenlőségen alapuló társadalmat hozzanak létre és ebben igen fontos szerep hárult az újságokra. Például az ottani szakszervezetek célja között is kiemelt helyen szerepelt, hogy a dolgozók tájékozottak legyenek a napi dolgokról. Finnország esetében az is sokat nyomott a latba, hogy a megjelenő helyi lapok idővel regionális újságokká erősödtek. Ma a napilapok többsége ilyen helyi újság, amelyek a maguk területén gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak. Tovább erősítette az újságok társadalmi beágyazottságát, hogy minden lapnak van saját kézbesítő-szolgáltatása, így gyakorlatilag a finn életstílus része, hogy munkába indulás előtt, reggel 6 óra körül mindenki megkapja a napilapját. Ha valaki lakcímet változtat, elég egy telefon, és már másnap az új címére szállítják az újságot. Nem véletlen, hogy Finnországban az újságok 99 százalékát előfizetők veszik meg.
- Az első Sanoma lapot (a Sanoma név finnül „üzenetet" jelent) 1889-ben nyomtatták. A cég nemzetközi szereplővé válása mégis 2001-ig váratott magára, amikor megvásárolták a holland VNU Magazines-t. Mi volt a döntés oka?
- Valóban, a Sanoma egy családi cég volt és részben ma is az. A 60-as évektől 2000-ig tartó időszak igazi sikertörténet volt: Finnország vezető médiacégévé váltunk, naponta 450 ezer eladott lappal. Azonban a 90-es évek vége felé már azt is láttuk, hogy ennek a hegymenetnek hamar vége szakad, mivel tisztán napilapokba alapozva már nem lehet tovább fejlődni. Az ottani versenytársaink befektettek az elektronikus médiumokban, amivel jócskán megváltoztak a versenyfeltételek és ez lépéskényszert jelentett nekünk is. Ezért egyesültünk 1999-ben a WSOY-al.
- Mára pedig Európa 5 legnagyobb médiacége között emlegetik a Sanomát, számos országban piacvezetők a magazin vagy az online sajtó szegmensében - vagy éppen mindkettőben, mint nálunk. Ugyanakkor médiatermékeik gyakorlatilag hiányoznak Németországból, Franciaországból, az Egyesült Királyságból és Spanyolországból. Túl nagy falatok lettek volna?
- A Sanoma terjeszkedésének alapelve, hogy csak olyan piacra lépünk be, ahol rögtön meg is tudjuk szerezni egy adott szegmensben a piacvezető helyet. Az említett nagyobb piacokon ez jelenleg nagyon nehéz lenne, ehhez most meg kell erősödnünk. Természetesen amennyiben lehetőségünk lesz rá, úgy belépünk ezekre a nagy piacokra is. Oroszország azért volt kivétel, mert ott 2005-ben lehetőségünk nyílott egy piacvezető médiacéget, az Independent Médiát megvásárolni.
- Dacára, hogy Finnországban a két legnagyobb példányszámú napilap, a Helsingin Sanomat és az Ilta Sanomat az önöké, a nemzetközi portfóliójukból gyakorlatilag hiányzik a napilap.
- Mert ez már nem a jövő üzlete. Tény, hogy mi napilapkiadóból nőttük ki magunkat, azonban látni kell hogy már nincs semmiféle növekedési lehetőség ebben a szegmensben. Nézzen csak körbe, mennyi új magazin jön létre és tűnik el napról-napra! Rengeteg. Mennyi új napilap jön létre mostanában Európában? Jó ideje semennyi. Kivételek persze akadnak - a Springer például sikeresen elindított néhány új napilapot Lengyelországban, de ez inkább a kivétel kategóriába tartozik.
- Mégis, ön szerint mi lesz a hagyományos, nyomtatott médiumokkal? Eltűnnek, vagy egy kisebb példányszámon, de stabilizálják az eladásaikat és egyfajta prémium termékké válnak?
- Úgy látom, a legtöbb újság nem igazán érti meg a helyét a mostani világban. Szerintem az újságok természetes közege mára a kisebb, helyi közösségek - városok, régiók - lettek. Egyelőre azonban az újságok nagyobb része nemzeti médium. Számomra azonban nem is igazán az a kérdés, hogy az újságok nyomtatott vagy elektronikus formában fognak-e tovább élni. A nagy kérdés inkább az, hogy a jövőben az emberek hajlandóak lesznek e fizetni a tartalomért. Az összes nagy médiacég azon töpreng, hogy fizetőssé tegye-e az internetes tartalmait.
- Mi fogja ezt eldönteni?
- Az új média eszközei, mint a mobilos olvasófelületek, vagy az iPadek. Ha fizetőssé tesszük ezeken az eszközökön letölthető a tartalmakat, úgy az egyéb internetes felületeken sem lehet majd ingyenesen kínálni az információt. Ha a fizetőssé tudjuk tenni az internetes tartalmat, úgy tovább tud fejlődni ez az iparág. Remélem, sikerül ebbe az irányba elmenni, mivel nem szívesen látnám romokban ezt az iparágat. És ez rajtunk múlik, a nagyobb cégeken.
- Ha már a nagy cégeket említette: míg Amerikában és Európában a döntéshozók gyakran - többnyire a tőke szabad áramlásának elvére hivatkozva - lazítanának a médiatulajdonosokra vonatkozó szabályozásokon, addig aggályos hangok hallatszanak a civil jogvédők részéről, miszerint káros a médiakoncentráció, többek között az információk uniformizálódása miatt.
- Mi azért jócskán mások vagyunk, mint a Google, ami ugye a legnagyobb uniformizáló erejű médiacég a világon. Természetesen vannak bizonyos közös belső céges eljárásaink, vannak közös nevű magazinjaink, ám kevéssé szólunk bele magába az elkészülő tartalomba. Ha körülnéz a Sanoma Budapestnél, csak magyarokat fog találni, egy finn munkatárs sem dolgozik itt, a magyar olvasóknak szóló tartalmakat is magyarok írják. Ugyanezt a működési modellt követjük az összes többi országban is. Nézze, mi, finnek egy kicsi ország vagyunk, furcsa helyi nyelvvel és furcsa saját szokásokkal - ahogy a piacaink többsége is ilyen - ezért pontosan megértjük a helyi kultúra és szokások fontosságát.
- Önök közben jelen vannak az orosz médiapiacon is. Újságíró szervezetek - például a Riporterek Határok Nélkül - szerint az orosz médiában állami és öncenzúra érvényesül. Hol húzzák meg a határt a különböző érdekek: a részvényeseik érdekei, a működéshez szükséges, az adott piacon érvényesülő politikai hatalommal való jó viszony fenntartása és a lehetőleg minél szabadabb sajtóviszonyok kialakítása között?
- Bonyolult kérdés, mivel Finnországon kívül elenyésző a napilapokban lévő részesedésünk, és orosz nyelvű újságjaink hangja viszonylag halk az ottani média viszonyai között. Amennyire látjuk, az információ Oroszországban is teljességgel elérhető bárki számára, az internet szabad, és Moszkvában minden külföldi folyóiratot meg lehet vásárolni. A hatalmat sokkal inkább az érdekli, hogy ráhatással legyenek az orosz nyelvű tömegmédiumokra. Ugyanakkor elmondhatom, hogy a szólásszabadság kérdésében nem kötünk kompromisszumokat. Tanúság erre, hogy orosz hivatalos fórumokról az egyik ottani lapunkat a terrorizmus támogatásával vádolták meg. Egy ottani bíróságon be is pereltük a minket terrorizmussal vádoló szóvivőt.
- És?
- Természetesen elvesztettük a pert (nevet).
- Bár az orosz médiaviszonyoktól még távol állunk, a jelenlegi magyar kormány látható törekvése, hogy szorosabb felügyelet alá vonja a médiát. Jelenleg is zajlik a kormányoldal által „médiaalkotmánynak" aposztrofált jogszabály körüli vita: valószínűnek látszik, hogy valamiféle regisztrációra köteleznék az internetes kiadványokat - nem kizárt, hogy a blogokat is - továbbá köteleznék arra az újságírót, hogy bizonyos esetekben felfedje a forrásait. Mi a véleménye erről?
- Igen, hallottam erről, de nem szívesen kommentálnám. Általában próbáljuk elkerülni, hogy kommentáljuk a helyi törvénykezési folyamatokat. Annyit mondanék, hogy a politikai-gazdasági vezetés Finnországban, Svédországban, a skandináv országokban sem kedveli túlzottan a médiát. Azonban tisztában vannak azzal, hogy a nemzeti fejlődésnek ott is három fő pillére van: a szólásszabadság, demokrácia, és piacgazdaság. Ha ebből egy is gyenge, akkor az egész építmény meginog. Mint felelős médiavállalkozás elnöke én a szólásszabadság híve vagyok.
- A recesszió a Sanoma-t sem kerülte el, éves jelentésük szerint 2009-re 8,7 százalékkal estek a nettó eladásaik és a munkavállalóik száma 18 ezerről 16 ezerre csökkent. Mit lát, mennyiben változtatta meg a válság a médiapiaci trendeket?
- A válság véget ért az európai médiaszektorban, azonban a válság előtt elindult konszolidációs folyamatok - cégfelvásárlások - jelenleg igencsak döcögnek. Óriási ugyanis a különbség a médiapiaci árak megítélésében a vevők és az eladók között. Számomra, mint vevőnek most úgy tűnik, hogy jócskán túlértékelt a piac. Az eladók valahogy úgy vannak vele, hogy vége a válságnak, szóval a 2008-as árakat megszorozzák és úgy próbálják eladni a terméket, mondván, hogy az most sokkal értékesebb. Azonban az az ár, ami egy évi 4-5 százalékos piaci növekedés közepette még vállalható, egy 1 százalék körüli növekedés idején teljességgel másként mutat. Remélem, hogy idővel beindul annyira a piac, hogy az eladók árai is a realitásokat tükrözik.
- A médiapiaci cégfúzióknál maradva: a Népszabadság tulajdonosa, a Ringier és az Axel Springer AG nemrég bejelentett kelet európai közös vállalata mennyiben teremt új helyzetet a Sanoma számára?
- Igen, lett egy erősebb versenytársunk. Ugyanakkor most már csak egyetlen vetélytársunk van a régióban.
- És ez jobb így?
- A konszolidáció egy természetes folyamat, mindenképpen megtörténik. Úgy gondolom, jobb, ha az embernek egyetlen kemény, professzionális versenytársa van, mint sok kisebb. Ez kiszámíthatóbb viszonyokat teremt számunkra.
- Tevékenységi körükben a magazinok és a online-sajtótermékek mellett számos más szolgáltatás - televízió, oktatás, mozilánc üzemeltetése, üzleti szolgáltatások - is vannak. Azonban a térségünkben csak magazinokkal és digitális médiával vannak jelen. Tervezik a későbbiekben ide is behozni a többi üzletágukat?
- Nem, egyelőre megmaradunk a magazin illetve az internetes kiadványok és az oktatási anyagok mellett, ezek a terjeszkedésünk fő irányai. Úgy látjuk, hogy jelenleg nincsenek meg az erőforrásaink arra, hogy más egyéb üzletágban terjeszkedjünk.
- A Sanoma legnagyobb tulajdonosa az alapító Erkko család, amely többgenerációs újságíró-média család, emellett az első 20 részvényesek között javarészt finn magánszemélyek illetve szakmai szervezetek találhatók. Tőkepiaci befektetők nem érdeklődtek volna a cég iránt?
- Előfordulnak a kisebbségi tulajdonosok között, de tény, hogy a cég főképpen finn kezekben maradt, a nemzetközi tőke aránya 10 százalék körüli. Ez annak köszönhető, hogy a részvények igen nagy aránya (nagyjából egy negyede) ma is az Eerkko család kezében van
- A finnek mennyire figyelik az itteni eseményeket? Milyen kép él Magyarországról odakint?
- Egyértelműen pozitív és a finn köztudatban intenzíven él a nyelvrokonság ténye. Meg kell, hogy mondjam, engem személy szerint meghatott, amikor egy itteni középiskolában azt láttam, hogy az itteni tanulók a mi nemzeti eposzunkat, a Kalevalát tanulják. Bármi történik Budapesten, arról valamilyen módon, de megemlékeznek a finn lapok. És mi kívülről Magyarország kapcsán sokkal inkább a fejlődést, a megtett utat látjuk, mint az út közbeni döccenőket.
