A társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó – mondta ki a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság a Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága ügyben hozott, szerdán ismertetett ítéletében a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyar különadóval kapcsolatban.

Mint írtuk a magyar kiskereskedelmi válságadót sávosan vetették ki, úgy, hogy a hazai tulajdonú ám franchise-szerkezetben üzemelő hazai láncoknak csak elenyésző mennyiséget kellett kifizetniük. Az egységes tulajdonban lévő hiper-szupermarket és diszkontláncoknak viszont gyakorlatilag a teljes nyereségét elvitte az adó, a cégek könyvei szerint egyedül a Tesco és a Lidl tudott valamicske – a korábbi évekhez képest elenyésző – hasznot termelni.

A legtöbbet – több mint 10 milliárd forintot – a Tesconak kellett fizetnie évente. Az ágazat összességében 2013-ig évente 30, összesen 90 milliárd forintot fizetett be különadóként.

A konkrét ügyet az osztrák SPAR tulajdonában lévő Hervis sportszer kereskedőcég indította Magyarországon a székesfehérvári bíróságonhogy a különadóra vonatkozó magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságával és az egyenlő bánásmód elvével, hiszen potenciálisan hátrányosan megkülönböztető hatásokkal bírhat azon adóalanyokra nézve, amelyek valamely vállalatcsoporton belül egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság kapcsolt vállalkozásai. A magyar testület az eggyüttdöntési eljárás keretében az ügyet áttette az Európai Bíróságra azzal, hogy ítélje meg az uniós bíróság, hogy az európai jog szerint diszkriminatív lehet-e a magyar szabályozás.Az uniós testület mostani elvi döntésével az ügy visszakerül Magyarországra, az itteni bíróságnak kell megítélni, hogy ténylegesen megvalósult-e a piaci diszkrimináció. Amennyiben így ítél a bíróság úgy komoly kártérítési perek indulhatnak meg a krízisadó miatt.

Az Európai Bíróság ítéletében kimondta, hogy ez valóban hátrányos megkülönböztetést jelent, hiszen a magyar jogszabály elhatárolja egymástól az adóalanyokat attól függően, hogy vállalatcsoporthoz tartoznak-e vagy sem. Nem hoz létre közvetlen hátrányos megkülönböztetést (a különadót azonos feltételek mellett vetik ki a Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató valamennyi társaságra), de az elhatárolási szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a kapcsolt vállalkozásokat azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik valamely vállalatcsoport részét.

A kormány egyetlen módon tudja elkerülni a különadó visszafizetését: ha bebizonyítja, hogy legfelső adósáv többségében nem a külföldi cégeket sújtja. Ha ez nem sikerül, akkor az elmarasztaló ítélet értelmében vissza kell fizetni a különadót nem csak a Hervis-nek, de a többi cégnek is, amelyek esetében a hátrányos megkülönböztetés felmerül. – Tényvizsgálatot kell lefolytatnia a magyar bíróságnak, bekérnie a statisztikai adatokat – fejtette ki megkeresésünkre Dr. Lehóczki Balázs, az Európai Bíróság sajtó- és tájékoztatási osztályának munkatársa. 

A Hervis Magyarországon sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet, és anyavállalata (a SPAR Österreichische Warenhandels AG) más tagállamban rendelkezik székhellyel. A magyar jogszabály szerint a Hervis köteles megfizetni az e vállalatcsoportba tartozó valamennyi vállalkozás által fizetendő különadó egy részét. E jogszabály alkalmazása azonban azzal ár, hogy a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzletei árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne. A Hervis mentességet kért a különadó alól, de az adóhatóság ezt elutasította, s ekkor indított keresetet a cég.

Az Európai Bíróság most megállapította, hogy az erősen progresszív adómértéknek az összevont árbevételből álló adóalapra történő alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy hátrányosan érinti a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat. A luxemburgi bíróság a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladatává teszi annak vizsgálatát, hogy a magyar piacon ez a helyzet valósul-e meg. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell állapítania, hogy a magyar jogszabály a társaságok székhelyén alapuló olyan közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be, amelyet nem igazolnak közérdeken alapuló kényszerítő indokok.