Strasbourgban első fokon elmeszelték a trafikmutyit
Korábban 16 egykori trafikos fordult az Alkotmánybírósághoz, azt állítva, hogy amikor megfosztották őket a dohány-kiskereskedelmi tevékenység folytatásának lehetőségétől, sérült a tulajdonhoz és a szabad vállalkozáshoz való joguk, ami az alaptörvénnyel és nemzetközi egyezményekkel is ellentétes.
A testület tavaly nyáron a panaszokat elutasította. A többségi álláspont szerint önmagában az, hogy valaki hosszabb időn át, határozatlan időtartamra szóló működési engedély alapján dohánytermékeket árusíthatott, és ebből rendszeres jövedelemre tettek szert, nem jelenti azt, hogy ez a gazdasági tevékenység tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak lenne tekinthető.
A vállalkozás joga sem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan – hangoztatták az alkotmánybírák. Vagyis: nincs senkinek alanyi joga sem meghatározott foglalkozás űzésére, sem annak adott vállalkozási formában való gyakorlására. A testület különben kizárólag azt vizsgálta, hogy a törvényalkotó által választott szabályozás – a dohánytermékek értékesítési jogának koncesszióba adása, tehát gyakorlatilag korlátozása – az adott cél elérése, tehát a fiatalkorúak egészségének védelme érdekében szükséges és arányos volt-e.
A szabályozás célszerűségét, hatékonyságát és méltányosságát illetően az Ab viszont – hatáskör hiányában – nem mondhatott semmit – írta tavalyi közleményében a testület. Stumpf István párhuzamos indoklásában mindazonáltal kifejtette: a „korlátozás mértékének feltétlen szükségessége nem nyert érdemi értékelést".
Kiss László különvéleményt fogalmazott meg és azt állította, hogy a törvényalkotó a vállalkozáshoz való jog korlátozását alátámasztó „nyomós közérdek fennállását nem tudta bizonyítani".Bragyova András pedig azt kifogásolta, hogy a határozat nem védi a már választott foglalkozás folytatását, hiszen a testület nem kifogásolta, hogy a trafikosok esetében egy jogszabály „megszüntette foglalkozásuk gyakorlásának jogi feltételét".
Strasbourg most másként vélekedett, amiből az következhet, hogy további 14 hasonló panaszos ügyében is pert veszíthet az állam. Ha mindegyikük nagyjából hasonló összegű kártérítést kap, százmilliót körül lehet a költségvetésből teljesítendő fizetési kötelezettség. Ennél persze kínosabb a presztízsveszteség, hiszen a kormány ismét alapvető alkotmányos jogokat sértett meg, és ehhez az Alkotmánybíróság tulajdonképpen még asszisztált is.