A hazai össztermék (GDP) az első negyedévben 3,4  százalékkal haladta meg egy évvel korábbit, pedig akkor javában zajlott az országgyűlési választási kampány, futószalagon adták át az uniós forrásokból finanszírozott  beruházásokat félkész vagy kész állapotban. A friss adat cáfolni látszik a nemzetközi szervezetek, mint az IMF vagy az Európai Bizottság napokban közzétett óvatosabb 2,7-2,8 százalékról szóló növekedési becsléseit, s inkább a kormány és a jegybank 3 százalékot felüllövő várakozásainak irányába  tér ki.

A KSH egy hónap múlva részletezi a növekedés összetevőit, annyit előzetesen elárultak, hogy a növekedés döntően az ipar számlájára írható. S mivel az ipart a járműgyártás tartja magas hőfokon, így ismét oda jutunk ki, hogy mindezért a Mercedes, az Audi az Opel és a modellváltás után márciustól teljes sebességbe kapcsoló esztergomi Suzuki a felelős. No meg a beszállítóik. A hivatal az építőpart annak csekély súlya miatt nem nevezi meg, szemben az előző negyedévekkel, amikor a mezőgazdasággal karöltve ők produkálták a jobbnál jobb adatokat – a stabilan teljesítő ipar mellett.

Az első negyedévben alszik földeken a munka, így az agrárium teljesítményét jobbára becsülik a statisztikusok, később igazítva a számokon. Mivel az agrárium a 2003-as rekordévet is meg tudta fejelni tavaly, sok kétség nem fér hozzá, hogy az idén már nem tud annyit hozzáadni a GDP-hez, mint tette azt az előző években. A szolgáltatásoknál viszont joggal remélhető a pluszteljesítmény, hiszen az idegenforgalom például pörög, noha a nagy jólét miatt a friss hirek szerint immár újra tengerre tartanak a polgárok – igaz nem a magyarra, hanem a horvátra. A forint pedig annyira még nem gyengült el, hogy külföldi turisták újabb tömegeit vonzza ide. Az építőipar bravúros márciusi 12,7 százalékos bővüléséről az derült ki, hogy egyszeri hatások állnak a hátterében, magyarán azt nem lehet tartós folyamatnak nevezni.

Mindent egybevetve a 3,4 százalékos előrelépés minden vonatkozásban tetszetős adatnak minősíthető, az elemzői várakozások epicentrumában helyezkedik el, viszont abban, hogy ez tartós lesz, legfeljebb a kormányzati megbízásokkal kistafírozott gazdaságkutató „műhelyek” dicshimnuszaiból lehet következtetni. A realitások egyelőre más mutatnak. Persze abban lehet bízni, hogy az olajár 20 dollárra zuhan, az ukrán helyzet normalizálódik és visszaszerezzük az orosz piacot, illetve a keleti nyitáshoz mérten a déli próbálkozás is hoz valami plusz a konyhára, de ezeknek az optimistább forgatókönyveknek a megvalósulása inkább a tenyérjóslás kategóriájába esik.