Rendszerváltást hozhat a hitelválság
Az Egyesült Államokat az 1930-as évekbeli úgynevezett nagy depresszió óta sújtó legmélyebb pénzügyi válság egyik áldozata mindenképpen az "amerikai stílusú kapitalizmus" - foglalt állást a The New York Times.
Amerika gazdasági hatalmát a 30-as évek óta a nagybankok testesítették meg. Washington a szabadpiaci pénzügyi rendszerek megteremtését ösztönözte világszerte. A Wall Streetet a feje tetejére állító mostani krízis azonban eltüntette a független hitelbankokat, és a kormány a krízis feltartóztatása érdekében a pénzintézetek részleges államosítása mellett döntött. Henry Paulson pénzügyminiszter hétfőn ismertette a példátlan, az első lépcsőben 250 milliárd dolláros banki részvényvásárlási program körvonalait.
A banki kormánytulajdon, ha kisebbségi is, az amerikai stílusú kapitalizmus alapjait rázza meg. De nincs más választás: ahhoz, hogy meginduljon a kapitalizmus elakadt vérárama, vagyis kiolvadjon a befagyott hitelfolyósítási mechanizmus, a Bush-adminisztrációnak teljes hátraarcot kell végrehajtania. A piac mindenhatóságának elvén alapuló gazdaságpolitikát felül kell vizsgálni, ez néhány hete még elképzelhetetlen volt.
Sok közgazdász azt találgatja, vajon mennyi marad a szabad piacból az államosítások után? Egyes elemzők úgy látják, ha az első részvényvásárlások nem járnak eredménnyel, akkor az adminisztráció újabb, nagyobb részvénypakettekre teheti rá kezét. A banki államosítás az amerikai modell nemzetközi tekintélyének elolvadását jelenti.
"A világ népei egykor bámulták gazdaságunkat, mi pedig azt tanácsoltuk nekik, hogy adjanak hatalmat a piacnak" - mondta Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász. A Columbia Egyetem professzora szerint ez a korszak véget ért: "a válság miatt már senki sem tiszteli ezt a fajta modellt (...), mindenki úgy érzi, miattunk kell szenvednie".
Robert Samuelson gazdasági szakíró a Newsweek hasábjain megállapította, hogy a bankválsággal együtt a modern közgazdaságtan is csődbe ment. Tarthatatlan már ugyanis az az alaptétel, hogy a szabadpiaci kapitalizmus működése irányítható, a kisebb átmeneti recessziók ellenére nem kell tartani nagy összeomlástól, mert a rendszer működése ismert: a kormány és a jegybank a megfelelő kamat-, adó- és költekezési politikával szabályozhatja a kínálatot. De kiderült, hogy a pénzügyi rendszer válságának stabilizálásához nincs elég tapasztalat, most kell kitaposni azt az ismeretlen utat, hogy mikor és mekkora kormányzati beavatkozásra van szükség.
A The New York Times szerint bár az Egyesült Államok elvesztette erkölcsi hitelét a laissez-faire modell nemzetközi terjesztéséhez, nem kell a kapitalizmust temetni. A lap emlékeztet arra, hogy az önszabályozó piaci modell Ázsia-szerte százmilliókat emelt ki a szegénységből. A kapitalizmus amerikai márkájának fénye a mostani válság miatt mindenesetre megfakul, például a német típusú, szabályozott modellel szemben.
Az átalakulás egyik jelképe a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely évtizedeken keresztül a szabad piacok erejét hirdette, azt, hogy válságok idején a kisebb kormány a jobb kormány. Az IMF most már az állami ellenőrzés és szabályozás szükségességét hangoztatja.
Robert Zoellick világbanki elnök arra a kérdésre, hogy vajon továbbra is a szabadpiaci modellt kell-e támogatni a fejlődő világban, csak annyit tudott mondani: a közelmúlt eseményei nem csak a fejlődő, de a fejlett világban is zűrzavart okoztak.
A The New York Times jövőképe szerint a kormányzati intervenció, legalábbis átmenetileg, bizonyosan egy visszafogottabb szabadpiaci modellt fog eredményezni, a pénzügyi világban biztosan.
A vezető amerikai gazdasági napilap, a konzervatív The Wall Street Journal a "kapitalizmus körvonalainak újragondolását" emlegeti. A liberális The Washington Post ugyan felteszi a kérdést, vajon halott-e a kapitalizmus, de azonnal leszögezi: erről szó sincs, mint ahogy az amerikai stílusú szabad piac sem múlt ki.
"Nem a szabad piac, hanem a torzult piacok válságának vagyunk a tanúi" - foglalt állást az újság, amely szerint legfeljebb a szabályozásellenes ideológiának fellegzett be. A lap szerint a Bush-kormány nem volt képes ellenőrizni azokat a rendszerkockázatokat, amelyeknek kialakulásában maga is közreműködött, de a szabályozást elvető politika nem kimondottan republikánus jelenség. A Clinton-éra idején az Alan Greenspan vezette szövetségi jegybank, a Fed elutasította a mostani káoszt okozó származékos pénzügyi termékek piacának szigorúbb ellenőrzését. Ezeket a származtatott hitelbiztosítási eszközöket nevezte Warren Buffett milliárdos befektető korábban "pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek".
A The Washington Post úgy látja, hogy a jelenlegi válságból a mostaninál következetesebb elvekre épülő új kapitalista modell fog kiemelkedni. A Fed például a dollár hosszú távú értéktartását szem előtt tartva fogja alakítani kamatpolitikáját, és a kormánynak jobban meg kell válogatnia, hogyan avatkozik be a piac működésébe. "Hosszú távon az üzlet akkor virágozhat legjobban, ha kizárólag a piac szabályozásának van alárendelve" - szögezte le az újság. Hozzátette viszont, hogy szociális célú kormányzati beavatkozásokra mindig szükség lesz, ám azokat ellensúlyozni kell az adófizetők védelmét biztosító intézkedésekkel.
