A reális forgatókönyvet figyelembe véve 50 éves üzemidő alatt sem térülne meg a paksi bővítési beruházás - állítja korábban készült, most közzétett tanulmányában a Budapesti Corvinus Egyetemen működő REKK. Ez ugyanaz a terv, amit Lázár János miniszterelnökségi államtitkár az utóbbi 40 év legjobb üzleteként mutatott be.

Az Orbán-kabinet által is rendszeresen idézett, színvonalas energiagazdasági kutatásairól ismert intézet – amelyet az első Orbán-kormány energiahivatalát elnöklő Kaderják Péter vezet – 56 oldalas, rendkívül alapos elemzésében megállapítja: ha a kormány által tervezett erőmű optimális körülmények között működhet, kilowattonként 5,75 ezer dolláros (összesen 3,3 ezer milliárd forintos) tényleges beruházási és lebontási költség mellett az üzem a lebontásáig sem termeli ki bekerülési, termelési, üzemeltetési és lebontási költségeit. Mai áron számolva körülbelül százmilliárd forint veszteség marad utána. A működtetéshez szükséges, különböző forrásokból felvett hitelekre összesen 10 százalékos kamatot számítanak. (Az orosz állami hitel kamata a hírek szerint 4 százalék körül alakulhat, de az erőműnek is szüksége lesz hitelre, és egyéb pluszköltségek is felmerülhetnek.) Ebben az esetben 8,7 százalékos össz-kamatszint, illetve a jelenlegi kétszeresére rúgó áramárak mellett válna csak nullszaldóssá az egész erőmű-beruházás.

Ha viszont a körülmények minden szempontból kedvezően alakulnak – nincs csúszás a beruházás idejében és költségében, az erőmű szinte százszázalékos kihasználtság mellett, problémamentesen üzemel 60 évig, és a világpiaci árak emelkednek –, az egész tevékenység összesen mai áron 400 milliárd forint pluszt hozhat az államháztartás konyhájára.

Ha azonban a gazdálkodásra ható körülmények kifejezetten rosszra fordulnak, az erőmű a lebontása után is 400-500 milliárd forintos hiányt hagyhat maga után.

A REKK felhívja a figyelmet, hogy a fejlett országokban az utóbbi évek során mind az építési idő, mind a költségek az eredeti megállapodásban szereplőhöz képest nagyjából megkétszereződtek. (Igaz, a kevésbé fejlett államok, illetve elsősorban a paksi kivitelezést elnyerő orosz Roszatom ebbéli számait külön nem idézik.) Hozzáteszik viszont: ugyan a megújuló technológia még mindig igen drága, ám ebben az iparágban folyamatos és jelentős az árcsökkenés.

Egy általuk közölt másik ábra szerint a jelenlegi áramárak alapján atomerőmű-beruházásra mindössze egyszázalékos összesített kamatig érné meg hitelt felvenni. Igaz, a nap- és szélerőművek még a nullaszázalékos kamatot sem termelik ki a mai piaci áramárak mellett. Magasabb áramárak esetén azonban lassan megfordul a sorrend. A jelenlegi (kilowattóránként körülbelül 12 forintos) áramárat mintegy 50 százalékkal meghaladó piaci tarifák esetén már az 5,5 százalékos kamat is megéri. Ebben az esetben mindegy, hogy atom-, szél- vagy naperőművet építünk, mindenképp számíthatunk haszonra. Még magasabb áramárak esetén viszont már jóval alacsonyabb kamattal telepíthetünk megtérülő szél- vagy naperőművet, mint atomerőművet. Vagyis minél magasabbak az áramárak, annál inkább érdemes megújulókba fektetni.

A tanulmány nem pontosan a kormány által felvázolt pénzügyi terven alapul. A kabinet határozott közlése szerint ugyanis az erőműnek nem kell kitermelnie bekerülési költségeit, hisz arra a magyar állam veszi fel és fizeti majd vissza a hitelt. Ugyanakkor egyes szakértők szerint a megtérülési számításokat nem befolyásolja, hogy a beruházásra felvett hitelt nem magának a cégnek, hanem az adófizetőknek kell majd visszafizetniük. Az atomerőmű-kaland okozta veszteség legfeljebb nagyobb államháztartási hiányban vagy magasabb államadósságban ölthet testet.