A forintban mért bruttó tartozás újabb csúcsot jelent, a GDP-arányos ráta viszont elmarad attól a 85,6 százaléktól, amit a 2010 júniusi rossz emlékű Kósa-Szijjártó nyilatkozat után mértek. Akkor Kósa Lajos Fidesz-alelnök egy debreceni kisvállalkozói konferencián a csődközelben lévő görögökéhez hasonlította a magyar gazdaság helyzetét, míg másnap Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivőként erre is rátett egy lapáttal: nem túlzás államcsődről beszélni - erősítette meg. Erre a forint egy nap alatt 5,5 százalékkal gyengült az euróhoz képest, súrolva a 290-es szintet. A GDP-arányos adósságráta történelmi csúcsa még a rendszerváltás idején született, azt azonban sem most, sem a közeljövőben nem fenyegeti veszély.

Az államadósság devizaaránya azóta valamelyest csökkent, de a negyven százaléknyi állományt tekintve nem kérdés, hogy az árfolyamkockázat még mindig erősen benne van a rendszerben. Ezúttal az árfolyam egy százalékos gyengülése 65 milliárd forinttal növelte az adósság értékét. Mostanra biztosan rosszabbul állunk, tekintettel arra, hogy már csak emlék a június végi 309 forintos euró, a közös pénz tartósan a 314–es szint felett táborozik. A második negyedévben a hitelfelvétel és a visszafizetés egyenlege 435 milliárdos pluszt mutatott. Az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) kihasználta a magyar forintkötvények iránt meglóduló keresletet, illetve az ennek köszönhetően történelmi mélypontokra süllyedő hozamokat, és ennyivel több pénzt szívott fel a piacokról.

Az előrehozott kibocsátásokat és a piaci aktivitást az adósság átmeneti megugrása ellenére is pozitívan értékelik az elemzők, utalva arra, hogy innen már lefelé vezet az út. Kereken ötszázmilliárd forinttal megnőtt ugyan az adósság, azaz az ÁKK az idén már bespájzolta azt a kétmilliárd eurónyi összeget, amelyet ősszel kell törlesztenie Brüsszelnek a 2008-as EU-IMF hitelcsomag visszafizetési menetrendje szerint. És szerzett pénzt az ÁKK a kormány reprivatizációs terveihez is.

A Magyarországot Brüsszelhez fűző pénzügyi köldökzsinór meglazítása a 2016 második negyedévében esedékes utolsó, 1,5 milliárd eurós hitelrészlet visszafizetésével valósul meg, akkortól egyirányúsodik a kapcsolat, s csak mi tarthatjuk a markunkat a vissza nem térítendő képében érkező eurómilliárdokért.

Az idei második félév tehát húzós lesz, 1086 milliárd forintnak megfelelő devizaadósságot kell törlesztenünk, ehhez képest a 2015 egészére előírt 754 milliárd szinte sétagaloppnak tűnik. Az uniónak járó pénzt a jegybank jelenleg 36,3 milliárd euróra rúgó devizatartalékának terhére váltja át a kormány. A tartalék ezzel csökken ugyan, ahogy az ország devizafüggése és adóssága is mérséklődik. Az még kérdéses, hogy hová jutunk el az év végére, amikor is Brüsszel felé jelenteni kell, hogy mennyit faragtunk le az egy évvel korábbi, 79,4 százalékon álló adósságrátából.

A szándék és az elkötelezettség megvan a kormány részéről, s ahogy eddig is hangsúlyozták, csak azt az egy adatot kell nézni, hogy hol áll az év utolsó napján az adósságbarométer. (Általában esőre.) A kormány a saját, erősen felduzzasztott tartalékainak bevetésével, előrehozott törlesztésekkel is apasztja december végén a rátát, elkerülendő a terv túllépésével járó presztízsveszteséget. És a gazdasági növekedés is segít javítani a mutatón, hiszen ha a nevezőbe nagyobb szám kerül, az normális esetben a hányadosra is kedvező hatással lehet.

A jeletésből az is kiderül még, hogy az év első felében 2350 milliárd forinttal nőtt a központi kormányzat bruttó adóssága, amiből 1851 milliárd az első negyedévre esett jelentős részben a 3 milliárd dolláros márciusi devizakötvény kibocsátás miatt. A június végéig tartó négy negyedévben az államháztartás hiánya 918 milliárd forintot, a GDP 3,1 százalékának megfelelő összeget tett ki.

Az államháztartás második negyedévi 302 milliárd forintos deficitjéből 264 milliárd a központi kormányzatra, 99 milliárd pedig a helyi önkormányzatokra jutott, míg a társadalombiztosítási alapok 61 milliárd forintos többlettel zártak.