A foglalkoztatás növelésére, a munkát terhelő járulékok csökkentésére irányuló kormányzati törekvésekkel nincsen semmi probléma, ezek nélkül ugyanis Magyarország versenyképessége tovább romlik, s az áhított gazdasági növekedés sem vehet nagy lendületet – vélik az elemzők. Azzal kapcsolatban viszont számos kérdést fogalmaznak meg, hogy a választott eszközrendszer valóban hatékonyan tudja-e majd segíteni a munkahelyteremtést.

Mercedes-beruházás Kecskeméten

A tíz évre szóló, a kormányprogramban kiemelt helyen szereplő célkitűzésből, azaz az egymillió új munkahely megteremtéséből eddig nem sok valósult meg, e téren kudarcos fejezetek követik egymást a kormány éves jelentéseiben. Csak az elmúlt 12 hónapban 27 ezer munkahely szűnt meg a versenyszférában. Ebben a többi között a minimálbér emelése is közrejátszott, bár arra vonatkozó megbízható statisztikai kimutatás nincsen, hogy emiatt közvetlenül hány ember veszítette el állását, mint ahogy a bérkompenzáció sikerességét sem lehet egyértelműen kijelenteni.

Sőt: amíg a munkáltatókat ilyen-olyan szelíd rábeszéléssel és a bérkompenzációként elhíresült kormányzati forrásátcsoportosítással sikerült az idén a foglalkoztatotti létszám megtartására ösztökélni, addig a 2013-as költségvetés most a parlament által tárgyalt tervezetében nagyítóval sem lehet meglelni a megemelt bérek szinten tartásának, sőt elvárt növelésének forrását. Azaz a versenyszféra munkáltatóinak maguknak kell kiötölniük, hogy jövőre milyen módon egészítik ki dolgozóik fizetését.

Arról nem is szólva, hogy az előzetes utalások alapján teljességgel kizárható, hogy a minimálbér megreked a 93 ezer forintos szinten. Ami jó lenne ugyan a munkáltatónak, de az idei 5,3 és a jövő évi 3,5 százalékos, az MNB által előrejelzett infláció mellett káros lenne a munkavállalóknak. A kormány a legújabb nemzeti konzultációban megfogalmazott populista kérdésére, miszerint minimálbért emelni kell-e, minden bizonnyal elsöprő többséggel igen lesz a válasz. Félő azonban, hogy a kínálati oldalon továbbra sem a komoly hozzáadott értéket képviselő versenyszféra, hanem a közmunkások lassan százezreinek alkalmazása révén maga az állam válik a munkaerőpiac legfontosabb megrendelőjévé.

Azzal, hogy a Fidesz-frakció most azt a kérést fogalmazta meg a kormány irányába, miszerint csökkentse az élő munkát terhelő járulékokat, a lapunk által megkérdezett elemzők egyetértenek, megfogalmazásuk szerint a versenyképesség növelésének alappillére a terhek elfogadható szintre történő leszállítása – persze úgy, hogy azokat is ugyanúgy kőbe vési a kormány, mint az arányos és igazságos 16 százalékos személyijövedelemadó-kulcsot.

Egy jelzésértékű, egy-két százalékpontos csökkentéssel minimális eredményt lehet elérni, a bökkenő csak az, hogy még erre sem futja a szigorú költségvetési deficitcél mellett. A járulékcsökkentéssel kiengedett költségvetési bevételeket valahonnan vissza kell szedni, de erre a pénzügyi tranzakciós illeték folytatólagos emelése biztosan nem jelent megfelelő forrást. Már csak azért sem, mert a legutóbbi, még hatályban lévő javaslat 283 milliárd forintos közteherrel számol, ennyire srófolták fel az eredetileg 130 milliárdra beállított bevételi sort.

A tranzakciós illetékből származó bevétel – a papír mindent elbír alapon – már 400 milliárd forintnál jár az Origo forrásai szerint. Vagyis ez tűnik annak a kimeríthetetlen pénzforrásnak, amire a kormányzat a szintén csak papíron létező, működésben még nem látott növekedéspárti gazdaságpolitikája alapozhat.

„Kalapozásra alapozni azonban nem szerencsés” – mondta érdeklődésünkre egy névtelenséget kérő banki elemző arra utalva, hogy sem az input, sem az output oldal nincsen olyan számításokkal alátámasztva, amelyek kiállják az idő próbáját. A szúette gerendákból ácsolt tetőzet pedig ráomlik a kormányra, ez csak idő kérdése.

Azt kedden Simor András jegybankelnök tette világossá, hogy nem 130 és nem is 283 milliárd forintról van szó, hanem a fenntartható fejlődéssel jellemzett gazdaság jövőjéről. A rosszul megválasztott tranzakciós illeték a gazdaság valamennyi területén érezteti negatív hatását. A legsúlyosabb következmény, hogy a bankrendszer forrásainak kiszívásával a már amúgy is mélyponton lévő hitelezésnek ad még nagyobb pofont a kormány, s ennek egyenes következménye a beruházások elmaradása. Enélkül viszont tartós fejlődésről csak álmodni lehet.

Ha nincs valódi foglalkoztatáspolitikai fordulat, elmaradnak a beruházások, akkor a gazdaság is motor nélkül marad. Egyedül az export nem tudja sokáig felszínen tartani az országot, a GDP stagnál vagy alig nő, s ezzel olyan állami feladatkörbe tartozó szolgáltatások forrásai apadnak el, mint az oktatás vagy az egészségügy, és jócskán megnehezedne a 78 százalék körül álló államadósság törlesztésének terhe.

Már az is hatalmas könnyebbség lenne, ha az ország a nyolc elvesztegetett hónap és a magasabb állampapírhozamok miatt feleslegesen kidobott több százmilliárd forint után végre megegyezne a a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval az elővigyázatossági vagy készenléti hitelkeretről. Ezzel az elemzők által 15-20 milliárd euró körülire becsült „biztonsági védőhálóval” elfogadható és finanszírozható szintre lehetne leszorítani az állampapírhozamokat, még úgy is, ha a mostani ígéretekhez tartva magát egyáltalán nem hívna le pénzt a hitelkeretből a kormány. Az ezzel nyert türelmi időszak alatt kellene megtalálni az elvesztett slusszkulcsot és beindítani a gazdaság motorját. Vagy ha másképp nem megy, akkor bekurblizni.

A jegybanktörvény küszöbönálló „visszamódosítását”, azaz az eredeti, a jegybanki függetlenséget garantáló passzusainak „rekultivációját” az általunk megkérdezett elemzők szerint pokoli nehéz kormányzati sikerként eladni, noha a kormány kötelességszerűen megpróbálkozik majd ezzel, amint tette azt az elvesztegetett kohéziós pénzek visszaszerzésekor a múlt hét végén. A lényeg nem is ezen van, hanem a hitelmegállapodás mielőbbi aláírásán. Az időponttal kapcsolatban azonban teljes a káosz.

Amennyiben a kormány most már valóban akarja a megegyezést, vagyis ha a nemzet érdekeit védő időhúzást preferáló Matolcsy Györggyel szemben Varga Mihály, a két hete miniszteri rangba emelt új főtárgyaló szava kerekedik felül a kormányon belül, abban az esetben a júliusi bemutatkozó, menetrendet megszabó első találkozást szeptemberben vagy októberben a szerződés szignálása követheti.

Már amennyiben az IMF nem áll elő nehezen teljesíthető újabb feltételekkel. De ezt az elemzők nem tartják igazán valószerűnek. Az EU-IMF párosnak a magyarnál sokkal nagyobb és súlyosabb problémákat kell orvosolnia, a görög helyzet rendezése, a spanyol és ciprusi akut bankmentő akciók megszervezése e téren prioritást jelent a nemzetközi szervezetek vezetésénél.

A kora őszi megállapodásban sem mindenki hisz. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke például úgy látja, a kormány a jövő évig tologatja a tárgyalásokat, s csak akkor lesz hajlandó a gyors és feltétel nélküli megállapodásra, ha időközben a nemzetközi piacokról már vállalhatatlanul magas kamatokkal tudnánk új forrásokat bevonni a finanszírozáshoz. Megállapodás tehát a szakértők szerint lesz, ebben még a londoni City bankházainál sem kételkednek.

A megállapodás pedig aranyat érhet – az legalábbis az alapkamat szintjének csökkenését hozná magával. Az elemzők egy sima megegyezés után 50 bázispontos, több lépcsőben végrehajtott kamatvágást valószínűsítenek az év végéig, de ennek az is feltétele, hogy az Európai Unió ország- és bankmentő politikája végre a piacok által is pozitívan értékelhető sikereket mutasson fel. Ha marad a bizonytalanság a nemzetközi piacokon, akkor a kamatokkal is csínján kell bánni, ezt az álláspontot képviselik azok, aki az év végén is a mai 7 százalékon látják a meghatározó kamatszintet.

Ami a jövő évi költségvetés kora nyári prezentálását illeti, szemernyi kétely sem merül fel azzal kapcsolatban, hogy az irány – pontosabban az időzítés – jó, csakhogy a jelenlegi zivataros piaci és politikai helyzetben sok hasznot és elismerést nem hoz az ország vezetése számára. Tekintettel arra, hogy elkerülhetetlen lesz annak többszöri átírása a nemzetközi események, az adósságválság alakulásának kapcsán, így a büdzsé megalapozottságát érintő kritikák felerősödésével lehet, hogy negatív hatást ér el a kormány.

Azaz korai büdzséhez korai öröm párosul majd.