Nem alaptörvény-ellenes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény – így döntött az Alkotmánybíróság (Ab) kedden. Vagyis: a devizahitelesek örülhetnek, mert nincs azzal semmi baj, hogy jogszabály visszamenőlegesen mondja ki a hitelszerződések tisztességtelenségét.

A jogszabály több pontjának alkotmányossági vizsgálatát három, első fokon eljáró fővárosi törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Ab a jelen ügyben az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.

A testület a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben azt állapította meg, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztesség követelményét.

Az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, illetve kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános jogszabályi rendelkezésekből – szögezte le az Ab.

A tisztességesség mércéje nem változott, s azt a vizsgált törvényben csupán rögzítették, ami korábban is – a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján – eleve követelmény volt – állapította meg a testület. A kérdéses szerződési kikötések tisztességességének jogi megítélésén a bírák szerint a támadott törvény nem változtatott, hanem azt csak megismételte.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Ab megállapította, hogy a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az adósokat érintik, hanem azok nemzetgazdasági és össztársadalmi jelentőséggel bírnak. Emiatt a hagyományos eljárási keretek nem biztosítanak hatékony megoldást.

A pénzügyi intézmények számára a keresetindításra adott harmincnapos határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Ez az idő az Ab álláspontja szerint elegendő arra, hogy a bankok reálisan mérlegelhessék és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét.

A felkészüléshez a felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is. Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Ab megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek eleve kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát.

Mindezekre tekintettel a testület a bírói kezdeményezéseket elutasította.

A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak. Pokol azonban csak egyetlen ponton nem értett egyet a többségi állásponttal: szerinte a perindításra biztosított harminc napos jogvesztő határidő valóban alaptörvény-ellenes.

Kiss viszont úgy látja, hogy a bírói indítványoknak helyt kellett volna adni. Olyan kritériumukat kérnek ugyanis számon a bankokon, amelyen korábban nem léteztek – fogalmazott. Lévay szerint a bírák mérlegelési jogát a kifogásolt törvény alkotmányellenesen korlátozza. Paczolay álláspontja pedig az, hogy 2004 és 2009 augusztusa között nem létezett olyan jogszabály, amelynek alapján a tisztességtelenség feltételeit meg lehetne állapítani, ezért a devizahiteles törvény arra az időszakra vonatkozóan sérti a visszamenőleges jogalkotás tilalmát.

A jelen ügyben lefolytatott alkotmánybírósági vizsgálatnak nem volt tárgya a Fővárosi Ítélőtábla által benyújtott bírói kezdeményezések, valamint az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása. Ezekben a még folyamatban lévő ügyekben az Ab folytatja a vizsgálatot, és hamarosan döntést fog hozni.

Az Ab-döntés megnyitotta az utat a bankok elszámoltatása előtt. Vagyis: a pénzintézeteknek vissza kell téríteniük ügyfeleiknek a tisztességtelennek minősített szerződési feltételekkel – például az egyoldalú kamatmódosítás lehetőségének kikötésével – okozott teljes kárt, ami akár ezermilliárdos nagyságrendű összeg is lehet.