Vizsgálják azt is, hogy az ügyfél a számára még havonta kényelmesen kigazdálkodható díjat fizeti-e, vagy erőn felül kénytelen teljesíteni. Azt nem árulta el a jegybank, hogy összesen hány vásárlást terveznek végrehajtani, és milyen kerettel. Ha abból indulunk ki, hogy a Magyar Biztosítók Szövetségének honlapján 13 biztosító kínál összesen 53 fajta terméket, amelyek közül nyolc egyszeri díjas, a többi pedig folyamatos, nagyjából megsaccolható, hogy nem kell majd a felügyeletnek számolatlanul vásárolnia.

Azok az ajánlatok lehetnek különösen gyanúsak, amelyek az átlagosnál drágábbak, vagyis magasabb tkm-mel (teljesköltség-mutató) vannak meghirdetve. Az ajánlás életbelépése óta jelentősen csökkentek a tkm-ek: teljesen eltűntek az irreálisan drága, tíz százalék feletti mutatók. Egy-két termék található a tízéves lejáratú nyugdíjbiztosítások között, amelynek tkm-je magasabb az előírt szintnél, ám ezeket csak július közepéig lehetett értékesíteni.

Az átlagos tkm a teljes palettán 3,68 százalék, ezen belül a tízévesek majd négyszázalékos átlagot mutatnak, a húszéveseké pedig három százalék alatti. Vannak ugyanakkor ennél sokkal magasabb, akár 6,5 százalékos tkm-ű ajánlatok is. A jegybank ajánlása szerint meghatározott tkm-maximumtól indokolt esetben el lehet térni, ám mivel ez eléggé szabadon értelmezhető, itt jó esély van a vizsgálatokra. Ha tényleg akarja az ügyfél az extra kockázatot, extra szolgáltatást, és ezért hajlandó többet is fizetni, akkor nincs gond, de ha lehúzásgyanús az ügylet, nem marad el a büntetés.

Ez extrém esetben akár azt is jelentheti, hogy a durva szabálytalanságot elkövető tanácsadó, ügynök el is veszítheti az engedélyét. Az MNB ugyanakkor nemcsak próbavásárlásokkal él majd, hanem az érintett piaci szereplőktől teljes körű és részletes adatbekéréssel tekinti át a nyugdíj-biztosítási piacot, s emellett egyeztet is a piaci szereplőkkel – mondta Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője. Mindezek alapján lesz mód felmérni az ajánlás hatását, és lehet majd képet kapni a tkm-ek szintjéről és a termékek megfelelőségéről.

A jegybank várhatóan szeptemberre készül el az üzletágat érintő összegző felmérésével. Mindez annak fényében érdekes, hogy a héten a Bankmonitor.hu készített egy elemzést, amely szerint semmi sem változott a termékek tkm-ét illetően. Az átlagos költségmutató hat százalék volt a tízéves lejáratú biztosítások esetében, ez csak elhanyagolható mértékben csökkent. A portál ugyanakkor a tkm-ek felső határából vont átlagot, ami természetesen magas értéket mutatott – minden termék tkm-je egy tól–ig skálán mozog.

Ugyanezen termékek körében a minimumszintek átlaga 3,75 százalék, vagyis mégiscsak volt némi csökkenés. Azon lehet vitatkozni, hogy ez magas vagy sem. Egy befektetési alapon keresztül választott kockázatos befektetés költsége nagyjából két százalék, és csökkenő trendet követ, az önkéntes nyugdíjpénztárak költsége 1,87 százalék lehet, a nyugdíj-előtakarékossági számláké (nyesz) pedig két százalék – mondta Sándorfi Balázs, a Bankmonitor.hu ügyvezetője lapunknak. A pénztárak esetében annyit érdemes megjegyezni, hogy a kötelező állampapír portfólió miatt itt a hozamok sem szállnak el – a tízszázalékos már kiemelkedőnek számít.

A nyesz esetében pedig a két százalék valójában három százalék felett van, ha az ügyfél rendszeresen kezeli is a pénzét – a számla lényege éppen ez. A nyugdíjbiztosítások – és a többi, befektetési egységhez között életbiztosítás – problémája a szakértők egyöntetű véleménye szerint a nagyon magas jutalék. Ez most csökkent valamelyest, de még mindig irreális. Sándorfi szerint valahogyan azt kell elérni a nyugdíjbiztosításoknál, hogy ne a jutalék legyen a motiváló erő az értékesítésben, és az ne húzza fel ennyire költségeket.

Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen ma ezekből a termékekből fogy a legtöbb. A biztosító számára bármilyen lépés kockázattal jár, mert vagy konfliktust gerjeszt a szerződött ügynökeivel azzal, hogy másfajta terméket kezd el preferálni, vagy önként lemond a legjövedelmezőbb üzletéről annak reményében, hogy lesz jobb terméke.