Véletlen, hogy az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsa éppen Helsinkiben tartotta májusi ülését, nem sokkal azután, hogy a parlamenti választások nyomán az Igaz Finnek a harmadik legnagyobb frakciót alkotják a parlamentben a maguk 19 százalékos támogatottságával, amelyre euroszkeptikus programjukkal tettek szert, megkérdőjelezve az eurózóna mentőakcióinak értelmét, s bírálva a jól gazdálkodó országok adófizetőinek megcsapolását.

Nos, Helsinkiben meg is kérdezték Jean-Claude Trichet jegybankelnököt, mit szól a finn politika fordulatához, amire persze diplomatikusan csak annyit válaszolt, elvárja, hogy minden ország eleget tegyen kötelezettségének. Mármint ebben az esetben annak, hogy hozzájáruljon a jelenleg még ideiglenes, s az euróövezet országainak kormányközi megállapodásán alapuló európai pénzügyi mentőalap megnyitásához a portugálok számára, akik 78 milliárd euróra számíthatnak részben ebből a forrásból, részben meg az IMF-től és  az Európai Bizottságtól. Így nem kell két éven át a piacról finanszírozniuk magukat, s persze éppen azért fordultak a nemzetközi intézményekhez, mert nem is jutottak már hitelhez ésszerű hozam mellett.

A piaci bizalmatlanság oka a magas költségvetési hiányban – tavaly ez meghaladta  a nemzeti össztermék 9 százalékát - és az emelkedő államadósságban keresendő, illetve a gazdaság szoros spanyol kötődésében, valamint abban a tényben, hogy Portugália gazdasága az euró bevezetése óta csak vánszorgott, termelékenysége romlott, akárcsak versenyképessége, s ezért a GDP 90 százalékát elérő államadósság kételyeket ébresztett a befektetőkben az ország fizetőképességét illetően.

Görögország és Írország után Portugália a harmadik gazdaság az eurózónában, amely segítségre szorul, de a bajba jutás folyamata eltér egymástól, s a nemzetközi szakértők ezért más orvosságot  írtak is fel Lisszabonnak. S okultak azért a görög és az ír tanulságokból, hiszen az államkötvények hozamai mindkét ország esetében továbbra is rendkívül magasak, vagyis a piac nem hiszi, hogy megúszhatják átütemezés nélkül. A portugál kamat alacsonyabbnak ígérkezik, s a kiadáscsökkentés és adóemelés elegye mintha kevésbé szítaná a szociális ellentéteket.

Az ügyvezető szocialista portugál is ebbe kapaszkodott bele a választási kampány közepette. Ám ettől függetlenül a csütörtökön Lisszabonban sajtóértekezletet tartó szakértők nem áltatták a portugálokat könnyű álmokkal. Nézőpont kérdése persze, de például a munkanélküli segélyt nem három, hanem másfél évig folyósítják, a havi 1500 eurót meghaladó nyugdíjakat csökkentik, de nem nyúlnak az állami alkalmazottak béréhez, sem a minimálbérhez, sem a nyugdíjkorhatárhoz, s maradnak az év végi prémiumok is az állami szektorban. De megnyirbálják az egészségügyi és oktatási kiadásokat, átnézik a köz- és a magánszféra közös vállalkozásait, akárcsak az állami vállalatok működését.

Érdekessége a programnak, hogy míg a portugál kormány még márciusban megígérte, hogy már 2012-ben három százalékra szorítja le a költségvetés GDP-arányos hiányát, a határidő visszaállt az uniós túlzottdeficit-eljárásban korábban kitűzött 2013-ra. Ez persze azt jelzi, hogy a még ügyvezető szocialisták egy eleve teljesíthetetlen programba buktak bele, amely – mint például Poul Thompsen, az IMF képviselője elmondta – nem tartalmazott olyan munkaerő-piaci és egyéb reformokat, amelyek a növekedést előmozdítanák. Most ugyan kétévnyi recesszió vár Portugáliára, de 2013-tól lendületbe jöhet. Az új program éppen a strukturális átalakításra helyezi a hangsúlyt.

A mentőakciók miatt a szilárdabb, jóléti, magas adózású északi uniós államokban, ideértve Németországot is, egyre nő az ellenállás a pénzügyi csomagokkal szemben. Miközben Angela Merkel német kancellár arról beszél, hogy reális növekedési kilátásokra kéne építeni a portugál programot, a koalíciós partner szabaddemokraták sürgetik, hogy Lisszabon adja el aranykészletét, s maga is járuljon hozzá például a bankok talpra állításához. A Financial Timesban pedig arról írt Daniel Gros, a brüsszeli CEPS kutatóintézet vezetője, hogy a fogyasztás erőteljes csökkentése nélkül nehéz elképzelni, miként lábol ki a bajból Portugália. Minthogy az EKB olcsó – az irányadó kamat csütörtöki helsinki ülésen maradt 1,25 százalék – a bankok továbbra is finanszírozhatják a fogyasztást hitelből, hiába emelkedik néhány adó, s csökken emiatt az elkölthető jövedelem. Gros szerint a fogyasztási hitelt kéne adóztatni és az áfát is tovább emelni átmenetileg. A lap vezércikke pedig szomorkodik: erősödik az az európai irányzat, hogy a politikusok, a döntéshozók nem mondják meg az igazat, mert nem bíznak a polgárok igazságtűrő képességében.

A helsinki ülésen pedig azt mondta Jean-Claude Trichet, hogy miután az Európai Unió nem föderáció, ezért az állami pénzügyek sokkal szorosabb összehangolása elkerülhetetlen. Most is sürgette a stabilitási paktum reformjáról tárgyaló brüsszeli hivatalnokokat és képviselőket, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a büntetések automatikus alkalmazására és  a versenyképességi mutatók nyomon követésére. E Trichet által felvetett dilemmát úgy írta le Martin Wolf a Financial Timesban, hogy miután az eurózóna tagjai nem teljesen szuverén államok, de nem is részei egy föderációnak (mint például Kalifornia az Egyesült Államokban), ezért pénzügyi helyzetük eleve törékeny. A valutaövezet ugyan kényszerűen, nagy ellenállás mellett, s ezért sok félmegoldással, valóban az unió felé halad, de a tagországok még nem tudták igazán eldönteni, hogy a szuverenitás helyreállítása, megőrzése vagy a föderáció megszervezése lenne-e a jó megoldás.