A törvényjavaslat melléklete szerint az ingatlanok számított értékét területileg - kerületenként és megyénként - meghatározott átlagos négyzetméterárból, a hasznos alapterületből, valamint az adott ingatlanfajtára vonatkozó módosító tényezők alapján kell megállapítani. Egy felmérés szerint azonban a kerületi és megyei szintnél mélyebben, jobban szegmentálva kellene az átlagárakat definiálni.

Az Otthon Centrum 2008. május és 2009. április között felmérést végzett az általuk értékesített, 27 millió forint feletti használt budapesti lakóingatlanok körében (a 27 millió forintos határt az adóhatóság tíz százalékos tűréshatára adta). "A felmérés során az derült ki, hogy a tranzakciós árak jelentősen eltérnek a számított értékektől, a valós árakhoz képest pozitív és negatív eltéréseket egyaránt tapasztaltunk" - állítja Kühne Kata, a cég ügyvezető igazgatója.

Az adatokból kiderül: a megfelelő esetszámú budapesti kerületekben átlagosan több mint 14 százalékos eltérés mutatkozott a valós és a számított ár között.

Kühne Kata rámutatott arra, hogy az egyes kerületeken belül gyakran hatalmas különbségek mutatkoznak az ingatlanok között, amit a törvénytervezetben leírt módszer nem vesz figyelembe. Úgy véli, noha nem lenne célszerű a luxusadónál alkalmazott utcaszintű bontást újra bevezetni, de a változatos képű és lakásállományú kerületek esetében mindenképpen igazságos lenne 3-4 külön övezetet meghatározni, egyenként rájuk jellemző átlagos négyzetméterárral.

Az elemzésből kiderül, hogy a törvényjavaslatban leírt módon számított érték 18 budapesti kerület esetében a valós árak "fölé lő", ide tartozik például az összes budai kerület. Utóbbit azzal magyarázzák, hogy noha az állomány jelentős hányadát a forgalmas főutak mentén álló egykori bérházak társasházi lakásai adják, a kerületi átlagár-mutatót magasabb presztízsű ingatlanokra kalibrálták.

Ezzel szemben feltűnő, hogy a pesti belváros V. és VI. kerületében épp ellenkezőleg, átlagosan magasabbak a tranzakciós árak, mint a törvénytervezetben megállapított érték.

A korrekciós tényezők közül a szakértők hiányolják a lakás állapotára vonatkozó együtthatót, valamint úgy vélik, nagyobb árkülönbségeket indokol a fekvés - udvari, illetve utcai - valamint a szintszám, mint a törvénytervezetben megadott 5 százalék. 

Félreértés, hogy a vagyonadóról szóló törvényjavaslatban szereplő értékövezetek alapján kell megállapítani az ingatlanok értékét - fejtette ki Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke.

Emlékeztetett rá, hogy a törvényjavaslat szerint az ingatlan valós forgalmi értéke az adó alapja. Az értékövezeti besorolási tábla, és az ennek alapján kiszámított érték csak tájékoztatásul szolgál. Szerepe arra korlátozódik, hogy az adózó eldönthesse kell-e bevallást benyújtania, vagy sem - mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy a bevallásban a tényleges forgalmi értéket kell feltüntetni, amely a számított értéktől eltérő lehet.