Napokon belül tucatnyi hazai kávézó, étterem és szolgáltató bejáratára kerül ki a fehér, „+1” feliratos kávéscsészét ábrázoló matrica. Az logó azt mutatja: hol kaphatnak nálunk a rászorulók egy-egy előre kifizetett kávét, szendvicset, vagy szolgáltatást. Az Olaszországban, Nápolyban évszázados múltra visszatekintő jótékonysági szokás Magyarországon néhány lelkes, egymást csak a netről ismerő civilnek köszönhetően terjedt el, méghozzá néhány nap alatt.

Nápoly kávézóiban az 1900-as évek táján terjedt el, hogy a tehetősebb vásárlók egy pluszkávét is rendeltek a sajátjuk mellé, és azt előre kifizették. Később a kávézóba betérő rászoruló elkérhette az olasz neve alapján a „kifizetett” – caffe pagado – kávét. (Az ilyen kávé másik, magyarra még nehézkesebben fordítható neve a „felfüggesztett kávé” – caffe sospeso.)

Később a jólét emelkedésével a '70-es évekre elhalványult a szokás, és a 2000-es évekre már csak karácsony körül volt hagyomány egy-két nápolyi kávézóban pluszkávét rendelni a rászorulóknak. Azonban a világválság, illetve az elszegényedés nyomán újra elterjedt a "felfüggesztett kávé" rendelése, ezúttal már nemcsak Olaszországban, hanem Európa-szerte újra divattá vált a jótékonyság eme névtelen formája. Mára Londonban több ezer pubban lehet előre kifizetni jótékonysági kávét, de a szokás népszerű Bulgáriában, terjed Ukrajnában és Oroszországban is.

Magyarországon néhány nappal ezelőtt jelent meg a plusz egy kávé, és terjedt el az interneten – méghozzá néhány lelkes civil önkéntes munkájának, no és a Facebooknak köszönhetően.

A négy szervező – Gáspár Katalin, Galambos Róbert, Csibi Katalin, Papp Gini – maguk is főképpen a Facebookról ismerik egymást, ott ismerkedtek meg, és azóta is azon tartják a kapcsolatot. Gáspár Katalin – „civilben” a Harmonet weboldal társtulajdonosa – mondja: néhány napja az egyikük, Papp Gini mutatott egy olaszról lefordított cikket a szokásról. Az ötlet megtetszett a neten szerveződött baráti körben, majd március 28-án „suspended coffee Magyarország” néven Facebook-oldalt nyitottak. (A '”suspended” angol szó: jelentése az olasz '”sospeso”-hoz hasonóan: felfüggesztett) Az oldal néhány nap alatt több mint 3000 like-ot gyűjtött be, majd szinte azonnal elkezdték a szolgáltatók is regisztráltatni magukat. A szervezők a Facebook-oldal látogatóival gyorsan megszavaztatták, hogy mire keresztelhetnék el a kezdeményezést, így lett „+1” a név.

Hogy csak kezdeti lelkesedés-e, vagy később nálunk új színnel gyarapodik a népszokás, azt még nem tudni, mindenesetre a regisztrált szolgáltatók között nemcsak kávézók vannak, hanem pékségben, élelmiszerboltban, fodrászatban, gyermekjátszóházban, sőt – mivel a rászorulók gyakran négylábú sorstársakkal is megosztják az életüket – állateledelboltban is fizethetnek plusz egy adagot a jótékonykodó vásárlók.

A bevezetés gyorsaságát jelzi, hogy alig egy héttel a négy facebookos barát ötletelése után a Stadionoknál lévő „Réteskuckóban” már reggel óta gazdájára vár egy rétes – tudtuk meg Gellai Andreától, a rétesbüfé társtulajdonosától, amely tegnap csatlakozott a kezdeményezéshez. Gellai Andrea mondja: maga is a Facebookon olvasott az ötletről, így kedden csatlakozott hozzá. Egyelőre náluk a „rendszert” egy kockás füzet képviseli: ebbe írják fel, hogy mennyi előre kifizetett pluszrétest adhatnak annak, aki kéri.

Jóval régebben hallott viszont az ötletről Kápolnai Gábor, a Kőleves egyik tulajdonosa. Pontosabban szerinte nincs is igazán gyökeresen új dologról szó: bár nem verték nagydobra, a Kőlevesnél is szokásban volt, hogy a környék megnehezült életű, javarészt művészeit lehetőségükhöz képest támogatták. Kápolnai Gábor hangsúlyozza – amit egyébként Gáspár Katalin is elmondott –, hogy itt nem a hajléktalanellátás új alternatív módjáról van szó, mivel a hajléktalanellátásnak megvan a maga ellátórendszere, amire a vendéglátóhelyek nem alkalmasak.

A szívességből fizetett +1 kávé, meleg étel inkább azoknak a vendégeknek jár, akik korábban talán még megengedhették maguknak, hogy időnként egy-egy kávét vagy mást megegyenek-megigyanak, ám az utóbbi években elveszítették a munkájukat, megcsúszott az életük, és a pluszkávé gesztusa életben tartja bennük azt az érzést, hogy ehhez a közösséghez tartoznak. Kápolnai Gábor elmondásából kiderül, a rendszer alighanem úgy működik legjobban, hogy a vendéglős, kávézós, egyszóval: szolgáltató jól ismeri a környékbelieket, és pontosan tudja, hogy ki az, aki ma már nem tudja megengedni magának, hogy beüljön valahová egy kávéra, vagy bármi másra, és nekik fel tud ajánlani egy-egy előre kifizetett kávét vagy meleg ételt.

Gáspár Katalin is hangsúlyozza: a szervezés során elsősorban arra koncentrálnak, hogy ez ne egy afféle jótékonysági program vagy pláne védjegy legyen, hanem a „plusz egy” inkább afféle megszokássá váljon a vásárlókban és szolgáltatókban egyaránt. Azaz: megőriznék az önkéntes, netes szervezés spontán mivoltát, inkább résztvevőket toboroznak, ám nem szabják meg nekik, hogy pontosan milyen módon szolgálják ki a nélkülöző látogatóikat.

Gáspár Katalin szerint a legfontosabb, hogy a +1 szokássá váljon, így például ha valaki ismer a lakókörnyezetében rászorulót, annak bármikor ajánlhasson egy vendéglőt vagy kávézót, ahova az elmehet és kérhet egy előre kifizetett pluszkávét, vagy bármi mást, de ugyanígy a vendéglős számára is természetes legyen, hogy egy-egy vendég afféle méltányossági alapon kaphat egy-egy ingyenkávét vagy meleg ételt.

"Adj egy kávét" matrica nyomtatása