Pihenő-biznisz a szalagkorlátok között
Kivételezett helyzetben vannak a sztrádák pihenőhelyeire települt vállalkozások: az utazókra szakosodott üzleteknek nem kell tartaniuk a váratlanul megjelenő konkurenciától, és áraikat is szabadabban alakíthatják a városi bevásároló központokban, sétálóutcákban érdekelt kollégáiknál. Zárt „klubjukba” jobbára kihalásos alapon, vagy állami pályázatokon, többnyire erős versenyben lehet bejutni. Mindennek azonban megvan az ára is.
Szerény mozgásteret hagynak az útügyi műszaki előírások az autópályák parkolóiban a vállalkozóknak. A „Pihenőhelyek és szolgáltató létesítmények telepítése gyorsforgalmi hálózat mellé” címet viselő előírás elsősorban arról rendelkezik, mi kötelező: komplex pihenőhely eszerint nem képzelhető el üzemanyagtöltő állomás, valamint a hozzá tartozó, étel- és italárusítással foglalkozó üzlet nélkül. A kültéri ivóvízcsap, a játszótér, az étterem, és a gépkocsimosó viszont, az információs szolgáltatásokkal, a szállás-, illetve tisztálkodási lehetőség biztosítással együtt, már csak ajánlott a pihenők üzemeltetői számára.
Ami ajánlott, érdemes kihasználni. Más lehetőség ugyanis elvileg nincs. A műszaki előírások szerint az autópályák területére bevásárlóközpont, valamint a „komplex pihenőhelyre vonatkozó pontban fel nem sorolt szolgáltatásokhoz tartozó létesítmény nem telepíthető”. Ami azt jelenti, hogy kuglipálya, fodrász, de papírforma szerint még autószervíz, vagy gumis műhely sem működhet a pihenőhelyeken. Kibúvót legfeljebb az jelenthet, ha az engedélyezett tevékenységekre szakosodott vállalkozó shopjában a csokoládén, szendvicsen és üdítőn kívül mást is árul. Tevékenységébe a hírlap-, és magazinárusítás mellett, akár a fagylalt, vagy a gépkocsialkatrészek forgalmazása is beleférhet.
Az üzletnyitás engedélyezése és a szolgáltatók ellenőrzése, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) feladata. Közlésük szerint munkatársaik, a szerződések betartását évente legalább kétszer ellenőrzik. Tapasztalat, hogy a vállalkozók többsége tartja magát az előírásokhoz. Néhányan azonban akadnak, akik a tilosban próbálkoznak.
A KKK közlése szerint vitás ügyekből napjainkban sincs hiány. Lapunk kérdésére a hatóságnál az M3-as autópálya egyik pihenőhelyén engedély nélkül létesült játéktermet üzemeltető vállalkozó esetét hozták példaként. Tevékenysége egyértelműen sérti az útügyi műszaki előírást. Így a szakértők szerint szolgáltatásának megszüntetése nem lehet kérdéses.
A KKK-nál arról már nem beszélnek, hogy a játékteremmel nem csak a pihenőhelyekre vonatkozó szabályok megsértése miatt van gond. A helyet ismerők azt mesélik: a játékterem adott már munkát a rendőrségnek is. Egy vendége állítólag, miután a helyben elérhető játékok egyikén nagyobb összeget vesztett, elkeseredésében a forgalommal szemben hajtott fel az M3-asra. Amivel, ha a történet igaz, életveszélyes helyzetbe sodorta a sztrádán szabályosan közlekedőket.
Akárhogy is, a KKK nem csak büntet, jutalmaz is. A legjobb szolgáltató díját 2008 óta nyerhetik el az állami üzemeltetésű autópályákon jegyzett 31 komplex pihenőhely vállalkozói. Többségük nyilvános versenyben nyerte el szolgáltatói engedélyét, és vele az üzemanyagtöltő állomás-, illetve étterem létesítési jogát.
Nyolc pihenőhelyen ugyanakkor magántulajdonban lévő üzletek is működnek. Ezek még az első magyarországi autópálya szakaszok megnyitásakor, a hetvenes évek elején épültek ki. A legrégebbi öt ilyen parkoló az M7-esen van, de egy-egy később létesített, jelenleg magánkézben lévő pihenőt találni az M0-áson, az M1-esen és az M3-ason is.
Eredeti gazdáik az állami vendéglátó vállalatok, illetve az országban akkor jelenlévő három üzemanyag forgalmazó közül kerültek ki. A kilencvenes évek elején azonban az állami boltok, éttermek többsége az autópályákon is magántulajdonosokhoz került. Akik, azóta nem is szívesen vállnak meg birtokuktól.
A parkolók magánvállalkozók tulajdonában lévő üzletei ezzel együtt nem kivételek: az útügyi műszaki előírások KKK álláspontja szerint, a régi pihenőkben dolgozó cégekre éppen úgy vonatkoznak, mint az M5-ös, vagy az M6-os koncessziós autópályák benzinkutasaira, éttermeseire. Szabadon tehát ők sem választhatják meg mivel foglalkoznak – billiárdszalont, vagy élményfürdőt a sztrádák kerítésén belül még akkor sem nyithatnak, ha erre lenne helyük.
