A Tigáz értékesítheti üzleti ügyfeleit kiszolgáló tevékenységét – tudtuk meg több független forrásból. Befutóesélyesként a legtöbben az Orbán Viktor üzleti környezetéhez sorolható MET-re, illetve az üzleti gázpiaci ügyfelek kiszolgálását épp most felfuttató RWE-re tekintenek. Mások számára úgy tűnik: a Tigázt tulajdonló olasz ENI az utóbbi hetekben már inkább kivár. Megkeresésünkre a Tigáznál lapunkat az ENI-hez irányították, az olasz anyacégtől eddig nem jött válasz.

Az üzleti ügyfelek kiszolgálása az energiaipar egyik utolsó, jövedelemtermelésre alkalmas ágazata, aminek szerepe egyre inkább felértékelődik a rezsicsökkentés és a különböző extra adók sújtotta iparág külföldi tulajdonosai szemében. Ebben a versenyben a legnagyobb piaci szereplőnek az állami ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató szakmai felügyelete alatt álló, szintén állami Főgáz számít, de a nyomában van a Garancsi István áttételes résztulajdonában álló MET és a német hátterű Magyar Telekom közös cége, az állami MVM földgázkereskedője, a Tigázt, a német E.ON-t és az üzleti földgázüzletágát nemrég beindító, szintén német RWE is. A MET nemrég megvásárolta a francia GDF Suez hasonló gázüzletágát is.

Az energiaipart sújtó intézkedések nyomán a Tigáz idén lemondott a lakosság kiszolgálásának jogáról, jövő októberrel több mint egymillió háztartásuk kerül át az ENKSZ-hez, 2017-től a cég gázbeszerzésének nagy részéről lemond. Birtokolja Észak- és Kelet-Magyarország gázhálózatát, amelyet az állam állítólag megszerezne, ám a kiszivárgott tervben a Tigáz hiányzott a megszerzendő hálózatok sorából. Értesülésünk szerint az ENI eredetileg tanácsadó céget bízott volna meg a kereskedelmi üzletág eladásának megszervezésével, ám e tárgyban az utóbbi hetekben nem jött új információ.

Egy ENI-közeli forrás megkeresésünkre elismerte, hogy 2017-re eddig szinte nem kötöttek új üzleti szerződést, ez forrásaink szerint nem feltétlenül annak a jele, hogy felhagynának a tevékenységgel. Köreikben senki se állította, hogy a pletyka alaptalan, ám most az ENI kiváró álláspontjára helyezték a hangsúlyt. A lakossági fogyasztók ellátásának visszaadása előtt közvetlenül is ezt mondták. Azt természetesnek nevezték, hogy jó áron bármi eladó, de a Tigáz szervezetileg nem különítette el üzleti fogyasztói üzletágát, ami az eladás előfeltétele. Felmerült, hogy ilyen és hasonló szóbeszédek a piaci verseny nemtelen eszköztárához tartozhatnak, így szeretnének egyes szereplők vevőket elhappolni a Tigáztól. A Tigáz azonban töretlenül várja az üzleti ügyfeleket.