Mondhatnánk, hogy a feleket a véletlen hozta össze, de ez, mint annyiszor, most sem igaz. A dr. Muszbek Katalin vezette alapítvány –amely végstádiumú rákbetegek ellátásával, támogatásával, családjaik segítésével foglalkozik – azt keresi, milyen módon, milyen eszközökkel lehet az alá-fölérendelt orvos-beteg kapcsolatot partneri viszonnyá alakítani, a Koós Pál által irányított Formatervező Tanszék pedig – nem először – szeretett volna egy olyan társadalmi kérdést középpontba állítani, amelyben a diákok kreativitása ismét érvényre juthat.

Egyenrangú felek MOME

Akkor találkoztak, amikor az alapítvány épp egy pályázat beadását készítette elő a fenti témakörben, s elhatározták: akár sikerül elnyerni a Norvég Civil Alap másfél évre szóló támogatását, akár nem, együttműködésük folyamatos lesz. (Az alap a pályázatot időközben kedvező elbírálásban részesítette.)

A dizájnkommunikáció-hallgatóknak ezért egyhetes intenzív érzékenyítő programot szerveztek, amelyen a betegség, az élet és a halál kérdését járták körbe. Az együtt töltött idő tele volt megrázó élményekkel. A téma mindenkit megviselt, és gondolkodásra késztetett. Majd elindult az alkotói folyamat, kezdtek megfogalmazódni az ötletek, elképzelések, amelyeket később az egyetemen Cosovan Attila vezetésével, csoportokba szerveződve dolgoztak ki. Az öt koncepció val a közelmúltban a sajtó képviselői is megismerkedhettek.

Volt közöttük videofilm arról, miként oldhatók a szorongások, célzott, tömör üzenetekre és kérdésekre felépített matrica-, szórólap- és plakátkampány, és számos elképzelés azzal kapcsolatban, miként küzdhetők le a betegséggel kapcsolatos kommunikáció nehézségei. Volt, amelyik felhasználta a Hospice Alapítvány nárciszos logóját és jellegzetes sárga színét, volt, amelyik a gyerekek egyszerű és direkt gondolkodására támaszkodva fogalmazta meg üzeneteit. Közöttük volt az a grafikus gondolatsor is, amelynek végpontja az említett, pozitív kisugárzású embléma, a program hivatalosan is elfogadott logója. Az elképzelések szerint hamarosan kitűző készül belőle, s akik felteszik az orvosi köpenyükre, azt deklarálják: elfogadják a program alapelvét, az egyenrangú orvos-páciens viszonyt.

A közös munka Gaál Ilona vezetésével folytatódik, hiszen az orvosbeteg kapcsolatnak – annak, hogy miként kellene a betegséget kezelni,mennyire fontos az őszinte kommunikáció, hogyan lehet a tabuktól megszabadulni – számos aspektusa van egyéni, orvosi és családi szinten egyaránt. Az alapítvány ezért tréningeket szervez, és kutatást végez az egészségügyben dolgozók körében, szűkebb területén pedig igyekszik még határozottabban érvényesíteni a betegek és a környezetükben élők érdekeit. Folytatódik a társadalmi kampány is a művészeti egyetem hallgatóinak részvételével, akik a logó kapcsán már megtapasztalhatták: elképzeléseikkel hatni tudnak szűkebb és tágabb környezetükre.