A parlament előtt a lex Paks - csak a konkrétumok hiányoznak
Törvénybe foglalná a kétharmad a Moszkvában január 14-én aláírt megállapodást: a parlament honlapjára most fölkerült törvényszöveg a beruházás összes fontos paraméterét kőbe vésné, kivéve a legfontosabbakat: az árat, illetve az orosz gigahitel kamatát. A jogszabály ugyanakkor az ígéretekkel ellentétben nem garantálná az atomerőmű 100 százalékos állami tulajdonát, és gyakorlatilag felmondhatatlanná tenné a megvalósítási megállapodásokat.
A parlament valójában egy biankó csekket ír alá a törvénnyel, hiszen a szövegben szerepel a felépítendő reaktorblokkok technológiája, kapacitása és a munkálatok összes fontos részlete, de nem derül ki belőle, hogy mennyibe fog kerülni a projekt. A megállapodás csupán annyit rögzít, hogy "az Orosz Fél a Felek külön megállapodásában meghatározott összegben és feltételekkel állami hitelt biztosít a Magyar Fél számára a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának és fejlesztésének finanszírozásához, amely állami kölcsönszerződés megkötése a jelen szerződés implementálásának feltétele".
VVER (vízhűtéses vízmoderátoros) típusú reaktorral, mindkét blokkra vonatkozóan legalább ezer MW beépített kapacitással számol a törvényjavaslat, elejét véve minden további vitának a technológiáról. Magyar kötelezettség lesz a kiszolgáló infrastruktúra és a vízellátás tervezése és megvalósítása, illetve az összes többi csatlakozó beruházás is, amibe egyes feltételezések szerint egy, a Duna alsó szakaszán építendő vízlépcső is beletartozhat.
Az orosz fél 20 évig kötelezettséget vállal az üzemanyagellátásra és a hulladék visszafogadására, utána azonban a tárolt vagy a reprocesszálás után megmaradt hulladékot vissza kell szállítani Magyarországra. Ez ránk nézve meglehetősen előnytelen kikötésnek tűnik, különösen annak fényében, hogy a Roszatom többet fog keresni a hulladékok kezelésén, mint az erőmű építésén.
A szerződést bármelyik fél felmondhatja egyéves határidővel, de ez a felmondás a megvalósítási megállapodásokat - vagyis az építkezést, az üzemeltetést és a hulladékkezelést - nem érinti, vagyis a kötelezettségek változatlanul fennállnak majd. Végső soron tehát a beruházással kapcsolatos szerződésekből nem lehet kihátrálni (a finanszírozást pedig egyértelműen magyar feladatként jelöli meg, arra az orosz fél csak hitelt ad).
Teljesen kidolgozatlan a megállapodásban a vitarendezés kérdésköre. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Roszatom között egyeztetések és tárgyalások útján kell rendezni a vitákat, a megvalósítási megállapodásokkal kapcsolatban pedig egy egyelőre meg nem nevezett választottbíróság illetékességét kell majd elfogadni.
A megállapodás magyar és orosz részről is állami irányítás alatt álló szervezetekről beszél (ezek egyike lesz a Paks II projektcég), de csak 95 százalékos közvetett vagy közvetlen állami tulajdont ír elő, azaz nem zárja ki a magántőke beengedését. A 40 százalékos magyar beszállítói arányt pedig csak szándékként említi, nem vállal rá garanciát.
