Elavult a november harmadikán kiadott gazdasági előrejelzés – ismerte el hétfő esti, féltizenegykor kezdődött sajtóértekezletén Joaquin Almunia pénzügyi biztos, és Jean-Claude Juncker, az eurózóna pénzügyminisztereinek elnöke. A hétfő esti tanácskozást ma a huszonhetek tárcavezetőinek egyeztetése követi.

Az euróövezeti tagok tanácskozásán lényegében méltatták a Bizottság erőfeszítéseit az egyes országok élénkítési tervének összehangolására, s egyetértettek azzal is, hogy az intézkedéseknek időlegesnek, időbeninek és célzottnak kell lenniük.

Almunia azt mondta, hogy az utóbbi időben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a fejlett gazdaságokat tömörítő OECD is borúsabb előrejelzést adott ki, mint a Bizottság egy hónapja, s ez megerősíti, cselekedni kell, de anélkül, hogy a pénzügyi egyensúlyt felborítanák. Vagyis ügyelni kell arra, hogy középtávon vissza lehessen térni a megfelelően szigorú költségvetési politikához, s hosszú távon ne növekedjék az államadósság. Nem emelkedhet tehát a költségvetési hiány a GDP három százaléka fölé, legfeljebb néhány tizeddel, s maximum egy évig, s ha mégis e fölé megy, akkor jön a túlzottdeficit-eljárás. Ezt elfogadták a tagországok, amelyek közé Szlovákia is tartozik, hiszen január elsején bevezeti az eurót. 

A Bizottság a napokban azt javasolta, hogy az Európai Unió huszonhét tagországa és maga az unió költségvetése 200 milliárd euróval, azaz a teljes GDP 1,5 százalékával élénkítse a gazdasági életet. Mindazon országok, amelyek tehetik, használják ki a rendelkezésükre álló fiskális mozgásteret. A jegybanki kamatpolitika eszközei ugyanis végesek. A csomag azonban még nem állt össze, s Juncker azt hangoztatta, nem is a végösszeg a fontos – amelyet pontosan csak akkor lehet majd látni, ha már minden tagállam benyújtotta tervét –, hanem a lépések összehangolása. A Bizottság január 19-én tesz közzé újabb gazdasági előrejelzést, akkor már összegezheti a nemzeti programok 2009-es, esetleg 2010-es hatásait is.  A sajtótájékoztatón kiderült: az eurózóna országai nem kívánják az áfát csökkenteni, mert nincsenek meggyőződve egy ilyen lépés fogyasztásnövelő hatásáról, másrészt átmeneti döntéseket hoznak, s nem lenne értelme egy év után aztán emelni a forgalmi adót. Nem bírálták a szintén eurózónán kívüli Nagy-Britanniát azonban, amely 15 százalékra, azaz a minimális szintre vitte le az áfát. Ezt megtehette, s ezzel még torzítja a piacot.

Kérdésre Almunia azt felelte, nem sürgették Németországot, amely az átlagos  élénkítési mértéket vállalta csupán, s nem többet, bár elvileg tovább mehetne, hiszen büdzséje kiegyensúlyozott. Ám a vitákat jól előrejelezte Steinbrück német pénzügyminiszter, aki – az angolokra és az írekre célozva – azt mondta, a stabilitási paktum rugalmas kezelése nem vezethet hat, hét, nyolc százalékos hiányra. S hozzátette, Berlin megtette, amit megtehetett. 

A hétfői találkozó előtt a nyugat-európai lapok arról cikkeztek, hogy Németország egyenesen megmakacsolta magát, s egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy az állami kiadások növelésével igyekezzenek kimászni a gödörből a huszonhetek. Hétfőn csatlakozott a berlini állásponthoz – a nem eurótag – Varsó is. Tusk miniszterelnök a Financial Timesnak feltette a költői kérdést: mégis honnan szedjünk ennyi pénzt? Angela Merkel német kancellár szerint ez a laza pénzügyi magatartás oda vezet, hogy öt év múlva újabb súlyos válsággal nézhetünk szembe. Zapatero spanyol miniszterelnök viszont különösebb aggodalom nélkül jelezte, hogy a büdzsé hiánya a GDP négy százaléka fölé emelkedik. Ebben az esetben – mint azt hétfőn éjjel újra megerősítették – az uniós alapszerződés értelmében meg kell indítani Madrid ellen a túlzottdeficit-eljárást, amelyet a spanyol Almunia terelget majd a megfelelő úton. 

A német vélekedéssel kapcsolatban Wolfgang Münchau írt hosszabb eszmefuttatást a Financial Times-ba, utalván arra, hogy Berlin lényegében kivonta magát a közös erőfeszítésekből. Emlékeztetett rá: Steinbrück arra hivatkozik – s persze nem ok nélkül –, hogy a keserves reformok árán egyensúlyba hozott német költségvetéstől várná most Európa a kiadásnövelést. A szemleíró szerint jövőre az eurózóna gazdaságai 2-4 százalékos GDP-csökkenéssel néznek szembe. Németország mégsem tesz semmit.

Ennek oka három tényezőben keresendő. Először is, éppen az említett reformokban. Berlinben úgy vélik, hogy az utóbbi évek változtatásai miatt a válság nem érintheti súlyosan a gazdaságot. Másodszor, Berlinben abban bíznak, ha más tagországok élénkítenek, az jót tesz majd a német exportnak, amelyet a vállalati költségek mérséklésével igyekeznek támogatni. S harmadszor, a látványpolitizálástól viszolygó Merkel így vág vissza az EU elnöki szerepet is betöltő Sarkozy francia államfőnek, aki korábban elzárkózott a deficitcsökkentő gazdaságpolitika érvényesítésétől, s most emiatt nem tud hatékonyan fellépni a hiánynövelés érdekében. 

Franciaország egyébként összeütközésbe került az Európai Bizottsággal is, amely – mint minden más érintett tagország esetében – vizsgálja, vajon a francia bankok megfelelően használják-e fel a megsegítésükre szánt állami pénzeket, s nem torzítják-e a piacot, ha tőkehelyzetüket erősítik, ahelyett, hogy a hitelezési tevékenységet élénkítenék. 

A bizottsági szóvivő tegnap megdöbbenésének adott hangot, hogy a francia sajtóban megjelent cikkek Brüsszelt okolják a bankmentés halasztódása miatt. Sőt, egyenesen azzal vádolták a versenyhatóságot, hogy akadályozza a pénzintézeteket óvó állami akció végrehajtását. De a sajtótájékoztatón persze csak annyi derült ki, hogy a hivatal „tanulmányozza a helyzetet”, s igyekszik minél gyorsabban dönteni, lehetőleg még a héten. Ám francia kormánykörökből szivárogtak ki olyan megjegyzések, hogy amit Brüsszel tesz, az „ostoba és nevetséges”. Sőt, Sarkozy egyik tanácsadója egyenesen azt követelte, hogy az unió függesszen fel versenyszabályokat. 

A Bizottság elnöke José Manuel Barroso a hétvégén Párizsban járt, ahol állítólag tisztázta a félreértéseket. Úgy látszik, a hétfői francia lapok erről nem értesültek. Ám Barroso arról is nyilatkozott, hogy eljött az ideje az euróövezeti kamatcsökkentésnek, s a piac abban bízik, hogy az Európai Központi Bank csütörtökön 2,5 százalékra viszi le a kamatot, a jelenlegi 3,25-ről. Az ok a drámaivá váló gazdasági recesszió.

A friss adatok azt mutatják, hogy a visszaesés közepette az októberi 3,2 százalékról 2,1 százalékra lassult az infláció irama, miközben 225 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, az arány pedig 7,7 százalékra emelkedett. Aggasztó a helyzet Spanyolországban, ahol egy év alatt 8,5-ről 12,8 százalékra ugrott fel a munkanélküliségi ráta, amely egyre kúszik felfelé például Franciaországban és Belgiumban is.