Oszkó: tabukat döntöttünk
Továbbra sem talált konkrét felelőst az államadósság 2002 és 2010 közötti növekedésének okait feltárni hivatott parlamenti albizottság – szűrhető le az utolsó pénzügyminiszter hétfői meghallgatása után. A Bajnai-kormányban 2009 áprilisa és 2010 májusa között pénzügyminiszterként dolgozó Oszkó Péter bevezetőjében elmondta, hogy 2002 óta valamennyi kormány számára fontos volt az eladósodottság csökkentése, és a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, csak az volt a kérdés, hogy melyiket tekintik prioritásnak.
Hamis látszat, hogy választani kell a kettő között, hiszen ezek egymásra hatva közösen képesek konszolidálni a gazdaságot – jegyezte meg. A gond az, hogy melléjük harmadikként csatlakozik a politikai népszerűség, a választók bizalmának elvesztésétől való félelem, ami az egyébként szükséges lépések meghozatalakor mindig felszínre kerül és rossz irányba befolyásolja a döntéseket.
Ilyen rossz döntésnek nevezte Oszkó a közszférában végrehajtott 2002-es béremelést és a minimálbér adómentessé tételét, amely nem eredményezett olyan belső fogyasztásnövekedést, ami új beruházásokat, s ezzel a foglalkoztatás bővülését hozta volna magával. A költségvetésből ezzel kiengedett pénz máshol landolt, például az importnak kedvezett ahelyett, hogy a hazai gazdaságot erősítette volna. A kieső összeget pedig az állam újabb adósságfelvétellel volt kénytelen pótolni.
Általánosságban is elmondható, hogy a gazdasági növekedést célzó intézkedési csomagok nem hozták meg a remélt hatást, elsősorban a magyar gazdaság gyenge versenyképessége miatt.
Oszkó Péter a 2002-esnél is nagyobb hibának nevezte a 2005 végén elfogadott választási költségvetést, s a vele járó az öt éves adócsökkentési programot. Ezen belül is az 5 százalékos áfacsökkentést pellengérezte ki, amely szintén nem eredményezett gazdaságélénkítő hatást.Ekkortól már az adósságcsökkentés, a költségvetési hiány kordába szorítása vezérelte a gazdaságpolitikát, az adósságkonszolidáció viszont sérülékennyé tette a romló versenyképességű orszgot.
A Gyurcsány-kormánytól a válság kellős közepén vették át az irányítást, ekkor az elsődleges cél már az ország finanszírozhatóságának megőrzése volt. Az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap a felénk dobott 25 milliárd dolláros mentőöv fejében joggal kérte számon a szigorú fiskális politikát, a költségvetés rendbetételét és az adósságpálya kézben tartását. A Bajnai-kormány az ehhez szükséges fájdalmas lépéseket megtette, azaz eltörölte a 13. havi nyugdíjat, s ezzel párhuzamosan megváltoztatta az indexálási szabályokat, a közszférában szigorította a bérezést, a visszavett a lakástámogatásokból és az addig bőkezű családtámogatási rendszerhez is hozzányúlt. Emellett emelt a nyugdíjkorhatárt és szigorította a korengedményes nyugdíjazás feltételeit, és stabilitási tartalékot hozott létre.
Másik oldalon lehetőségéhez képest könnyítette a vállalkozások életét, tb-járulékot csökkentett, amelynek versenyképesség növelő hatása is hozzájárult a válságból való kilábaláshoz, a növekedéshez. A 700 milliárd forint értékű adóátrendezést is a vállalkozások igényei szerint hajtották végre – emlékezett vissza Oszkó. Mindennek nyomán radikálisan javult a költségvetés strukturális egyenlege, az ország 2009 nyarán már eurókötvény-kibocsátásból is szerezni tudott pénzt a piacon, és már az IMF-kölcsönből sem kellett lehívniuk az éppen aktuális részletet.
2010 januárjában kibocsájtott dollárkötvény kedvező fogadtatása után már bizonyossá vált, hogy az ország – magas adósságállománya ellenére - gond nélkül finanszírozni tudja magát a piacon. A külső konjunktúra pedig segítette a magyar gazdaságot, s 2009 végén már két számjegyű exportnövekedést mutattak a statisztikák.
A befektetői bizalom visszaszerzésében Oszkó Péter szerint nagy szerepet játszott, ahogy a kormány a hiányt kezelte. Amikor 2009 áprilisában átvették a kormányrudat, papíron 2,9 százalékos GDP arányos deficitet és 3,3 százalékos gazdasági visszaesést örököltek, de a valós helyzet ennél sokkal rosszabb volt, a prognózisokat rögtön át is kellett értékelniük. Oszkó ezért nem hibáztatta elődeit, mint mondta, a külső körülmények határozták meg a kormányok mozgásterét, és a válság mélységéről senkinek sem lehetett tudomása. Európai országok sora írta át ekkor a makromutatókat – tette hozzá.
Az IMF és a EU tárgyalóival kötött alku nyomán megengedték, hogy 2,9-ről 3,9 százalékosra lazítsa a kormány a hiánycélt, azzal a kikötéssel, hogy szabjon meg konkrét időpontot arra, hogy mikor kerül ki a költségvetési hiánycél sorozatos átlépése miatt Brüsszel által elindított túlzottdeficit-eljárás alól, illetve tartsa folyamatosan csökkenő pályán a deficitet. Előbbire 2011-et jelölte meg a kormány, míg a 2010-et hiánycélt 3,8 százalékban szabták meg. A gazdasági visszaesés 2009-es mértékét 6,9 százalékra módosították. Világossá tették azt is, hogy nem lesz választási költségvetés, és elődeikkel szakítva nem helyezik a politikai népszerűséget az ország érdekei elé. Ezzel tabukat döntöttünk – mondta az ex-pénzügyminiszter.
Fájdalmas időszak volt az országnak – ismerte el az egykori pénzügyminiszter megjegyezve, hogy az Orbán-kormánynál csak a Bajnai-kormány örökölt súlyosabb terhet. A tavalyi kormányváltáskor készített leltár is pontos volt, szerepelt benne a GDP 0,6 százalékában meghatározott bevételi kockázat, a hozzá csatolt javaslatokkal együtt. Persze ezeknek az elfogadása nem volt kötelező, de velük tartható lett volna a 3,9 százalékos hiánycélvállalás – szögezte le Oszkó Péter.
Dancsó József, az albizottság fideszes elnöke szerint társasági adó alultervezésében is ludas volt a Bajnai kabinet. A tervezési pontatlanságot Oszkó el is ismerte, de megjegyezte, hogy közel hét százalékos gazdasági visszaesés közepette nehéz a vállalkozások üzletmenetére pontos prognózist adni. A jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját Oszkó nem kívánta ezzel kapcsolatban minősíteni, de azt azért megjegyezte, hogy a nagyjából 300 milliárd mínuszhoz az Orbán-kabinet is hozzátette a magáért azzal, hogy év közben a 10 százalékos kulcshoz kötött társasági adóalapot 50-ről 500 millió forintra emelte, továbbá a válságadókat leírhatóvá tette az érintettek számára.
Azt is cáfolta, hogy az átadáskor feltártakkal kényszerhelyzetbe került volna az Orbán-kormány. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a hiány tartásához pótlólagos intézkedések kellenek, ezt rögzítették is átadáskor. Ezért nem lehet különösebb meglepetésként beállítani azt, hogy az Állami Számvevőszék a a 2010-es hiánycél tartását „nem valószínűsíthető” minősítéssel látta el. Emlékeztetett arra, hogy a még Kovács Árpád vezette ÁSZ „kockázatokkal, de tartható” minősítést fűzött a 2010-es büdzsé értékeléséhez.
A politikától magát távol tartó Oszkó szerint a hibákat néven kell nevezni, és tanulni kell belőlük, ez tesz fejletté egy demokráciát. Ezért nagyra értékeli az albizottság működését, a nyilvánosságot. Kritikus fontosságú, hogy az intézkedések hosszú távú hatásait világosan lássa és megértse a társadalom – fejtette ki.
Szíjjártó Péter az albizottság alelnöke kesernyésen jegyezte meg, hogy az eredeti célt illetően nem jutottak előbbre, máig nem derült ki, miként nőtt a GDP arányos államadósság a 2002-es 53 szzalékról a 2010-es 78 százalékra. Szíjjártó Péter szerint eddig mindenki a következő ciklusra hárította a felelősséget. Oszkó Péter viszont világos szakmai válaszokat adott a meghallgatásán, amiért köszönet jár – tette hozzá.
Úgy tudjuk a Fidesz Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt miniszterelnökök albizottsági meghallgatását is tervezi, még mielőtt a nyár végéig meghosszabbított mandátuma lejár. A testület munkájában az MSZP és az LMP képviselői nem vesznek részt.
