Hajnalig tartó vitára, esetleg akár újabb decemberi csúcstalálkozóra is számítani lehet, annyira távolinak látszanak egyelőre az álláspontok. Az állam- és kormányfők csütörtökön kezdik a szokásos évzáró tanácskozást, amelynek most igazán egy nagy megosztó témája van: a klímacsomag. Az ódzkodók a pénzügyi és gazdasági válságra hivatkoznak, a Bizottság azzal érvel, hogy a globális felmelegedés nincs tekintettel a tagországok és a cégek helyzetére, a mai visszakozás holnapra megháromszorozza a klímavédelmi költségeket. A környezetvédők rossz alkutól félnek.

Az EU még 2007-ben határozta el, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkenti a károsanyag-kibocsátást, 20 százalékra növeli a megújuló erőforrások arányát, s 20 százalékkal növeli az energiafelhasználás hatékonyságát.

Igazi vita az első vállalás teljesítésének részleteiről bontakozik ki. A másik kettőben lényegében már megegyeztek. A kibocsátáscsökkentés azonban nagy falat. A Bizottság év eleji javaslataira épülő csomag a karbonkereskedelmi rendszer – a tisztább eladja szennyezési „engedélyét”, kvótáját a piszkolóbbnak - szigorítását szorgalmazza. Az erőművek és a nehézipari cégek 2013-tól  már nem kapnák ingyen a kvótákat, vagyis elvileg érdekük lenne a széndioxid kieresztése ellen mihamarabb fellépniük, de inkább tiltakoznak: tönkremennek, nem győzik a nemzetközi versenyt, elviszik a munkahelyeket máshova, hirtelen megdrágul majd az áram a fogyasztóknak.

A német kormány élesen szembeszáll az uniós törekvéssel, s ipara védelmében csak nagyon fokozatos bevezetést kíván. A lengyelek azt mondják, náluk a szénerőművek állítják elő az elektromos áram zömét, hogyan tudnának már 2013-tól fizetni a szennyezésért.

Magyarország, és sok más kelet-európai új tag, azzal érvel, hogy a bizottsági előterjesztés nem veszi figyelembe az 1990 utáni nagy kibocsátáscsökkentési időszakot, amikor a nehézipar összeomlott, illetve korszerűsödött, holott az EU csak azért tudta nagyjából teljesíteni a kiotói vállalását, mert a közép-európaiak ehhez nagymértékben hozzájárultak. A magyar kibocsátás 1990 és 2005 között 30 százalékkal esett vissza, miközben Portugália és Spanyolország például ennyivel növelte a szennyezést, ahogy felzárkózott.

A Bizottság azonban bázisévnek 2005-öt jelölte meg, vagyis Magyarországtól további nagy erőfeszítéseket követel. Ez elfogadható lenne talán, ha a karbonkereskedelemből befolyó pénznek a tervezettnél nagyobb részét visszaosztanák a szegényebb országoknak, ha csak fokozatosan vezetnék be a kvóták árverését. S ha a karbonkereskedelmen kívül eső szektorok – mezőgazdaság, közlekedés, háztartások, szolgáltatások - esetében is bevezetnék a kereskedést. Olajos Péter néppárti magyar európai parlamenti képviselő szerint 2013-20 között ez 200-400 milliárd forint bevételt  eredményezhetne.

A csomag része a széndioxid befogás és tárolás ösztönzése is, erre az unió 12 milliárd eurót költene, de Hegyi Gyula szocialista EP-képviselő szerint a drága és veszélyes technológia még nem bizonyított, ráadásul nem ösztönöz a kibocsátás mérséklésére azzal, hogy a szennyező anyagot nem engedi a levegőbe jutni, hanem csapdába ejti és a föld alá préseli. Ám mint Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója kedd este Brüsszelben elmondta, cége érdekelt abban, hogy bekapcsolódjék ebbe az európai programba. Magyarországnak az is kedvezne ugyanakkor, ha az erdősítés, mint hagyományos széndioxid befogó módszer, bekerülne a finanszírozott tervbe.