Örülhetünk, ha valaha ideér a Déli áramlat
Az orosz Gazprom lemond arról, hogy a Déli áramlat gázvezetéket Ausztriáig építse – derül ki a cég lapjában megjelent cikkből, amelyet az MTI idéz az ITAR-TASZSZ hírügynökség nyomán. Ez azt jelentené, hogy a vezeték Szlovénián át csak az olasz–osztrák határig, Tarvisióig fut majd.
Tavaly év végén Gazprom-forrásból már megjelent az a – hivatalosan akkor nem kommentált – hír, hogy a Gazprom nem épít ki szállítási vonalat Ausztria felé. Ennek okaként azt jelölték meg, hogy az Európai Bizottság tavaly júniusban a Gazprom által teljesíthetetlennek ítélt feltételekhez kötötte az osztrák Baumgartenben működő, CEGH nevű "gázelosztó központ" felének megvásárlását a helyi OMV-től. A Gazprom elnökhelyettese, Alekszandr Medvegyev már akkor azzal fenyegetett: ha az EU-bizottság nem tartja a Gazpromot tisztességesnek, akkor biztosítsa is a gázt a központ számára. Úgy tudjuk, a Gazprom értelmezése szerint az Európai Bizottság el akarta zárni az orosz gázmultit Európa egyik legkedvezőbb gázkereskedelmi kapujától, ezért kényszerítette a kevésbé "forgalmas" Tarivisióba.
Az Ausztriába irányuló vezetékág lefújását nemrég a Déli áramlatot 20 százalékban birtokló olasz ENI vezérigazgatója, Paolo Scaroni erősítette meg hivatalosan is. Megjegyezte, hogy erről, a Gazprom és partnerei előjogaként, azok az országok döntenek, amelyek területén a gázvezeték szárazföldi szakasza áthalad. (Magyarország is a nyomvonalállamok közé tartozik, de itt nem lehetett hallani ilyen kérdésekről. Annál is kevésbé, mert jelenleg nálunk nincs is érdemi gazdája a fejlesztésnek. Az ugyanis épp az állami MFB-től a szintén állami MVM-hez kerül át, hónapok óta.)
A Gazprom a Déli áramlat gázvezeték oroszországi szakaszának költségét 9 milliárd euróra becsüli – közölte Jaroszlav Golko, a cég beruházási igazgatója szerdán Moszkvában, a Gazprom sajtótájékoztatóján. A Nyefty Rossziji energetikai hírportál viszont figyelmeztet: korábban a Déli áramlat szárazföldi szakasznak bekerülési költségét 5 milliárd, a tenger alatti szakaszét pedig 10 milliárd euróra becsülték.
A Gazprom januárban Vlagyimir Putyin elnök kérésére arról döntött, hogy az építkezéseket az eredeti terveknél korábban, már ez év decemberében megkezdik.
Az MTI azon kérdésére, miszerint ez továbbra is tartható-e, a szerdai sajtótájékoztatón jelen lévő vezető szakemberek nem kívántak válaszolni. Szavaik szerint erre majd a Gazprom felső vezetése ad választ júniusban.
Az RBK daily orosz üzleti napilap értesülése szerint a Gazprom mindeddig nem kapta meg az engedélyt a gázvezeték orosz területen átmenő szakaszának építésére. A gond a Fekete-tenger partján, Krasznodar megyében lévő kiemelt szövetségi üdülőhely, Anapa körül merült fel, amely beleesik az építési területbe. Ha a gázcég május végéig nem kapja meg az engedélyt, csúszhat a Déli áramlat építésének decemberre ígért kezdete.
A Gazprom keddi közleménye szerint viszont az igazgatótanács megerősítette, hogy decemberben terv szerint megkezdik a Déli áramlat építését. A gázszállítás 2015-ben indulhat el a csövön.
Igen ám, de ha rátekintünk a térképre, a Gazprom által januárban frissített nyomvonalváltozatokra, egyértelműen kitűnik: Magyarországnak alapvető érdeke fűződött volna a baumgarteni csatlakozáshoz. Akkor ugyanis megkerülhetetlenül a nyomvonalra kerültünk volna egy, az országot Szerbiától Ausztriáig keresztbe átszelő szakasszal.
Most viszont a Tarvisio felé vezető nyomvonal Szerbiából egy tetemes kitérőt tesz magyar földön, hogy aztán Szlovénián keresztül Észak-Olaszországban érjen véget. Horvátországon keresztül az útvonal nyilvánvalóan rövidebb lenne, ami kisebb beruházási összegeket és alacsonyabb tranzitdíjat is jelentene. A kerülőt nagyon nehéz másképp értelmezni, mint hogy a Gazprom attól tart, a balkáni országok között az elkövetkező évtizedekben esetleg újabb villongások törhetnek ki. Maga Horvátország ezt oly élesen cáfolta, hogy 2010-ben örömmel írta alá a Déli áramlat horvát meghosszabbításáról szóló szerződést, egy fajta függő helyzetet vállalva Szerbiától. Igaz, ez a szakasz egy "zsákutca" lesz a vonalon. Vagyis a várható hatalmas olasz fogyasztás után járó tranzitdíj továbbra is Magyarország kasszájában csöröghet. Ugyanakkor a horvát és a szlovén cső esetleges összekötése nem tűnik túl bonyolult feladatnak.
Az tehát, hogy a Gazprom terveiben az osztrák vonal lemondását követően is szerepel Magyarország, kizárólag hazánknak tett gesztusként értelmezhető, ami talán politikai stabilitásunknak szól. A Gazprom-nyilatkozatokból természetesen kitűnt, hogy az orosz cég nem tett le véglegesen Baumgarten "bevételéről": az erre vonatkozó terveket jobb időkben reménykedve bizonyára nem süllyesztik a fiók mélyére.
Ez a – stratégiailag igencsak kiszolgáltatott – helyzet válhatott világossá Orbán Viktor miniszterelnök számára, amikor bő egy hónapja látogatást tett nála Alekszej Miller Gazprom-vezér. Arról, hogy Orbán Viktor és a Fidesz más vezetői ellenzékből milyen szavakkal illették a Déli áramlat kapcsán Oroszországot és a Gazpromot, bizonyára tapintatosan hallgattak. Hisz a fordulat még az ellenzéki időkben következhetett be, amikor a 2010-es választások előtt négyszemközti beszélgetést folytatott Vlagyimir Putyinnal. Igaz, az irányváltást sem a választásokig, sem azt követően nem verték nagydobra. Mi több, a Fidesz-kormány időszaka alatt is sok gond terhelte a magyar–orosz kapcsolatokat: nem lehetett mondani, hogy Orbán és küldöttei ne védték volna az általuk vélt magyar érdekeket. De a Déli áramlattal kapcsolatos ellenzéki aggályok mintha teljességgel köddé váltak volna: a vezeték magyar szakaszát a Fidesz-kormány (a szocialisták által is unásig hangoztatott észérvek alapján) megalakulásától teljes mellszélességgel támogatja.
Orbán Viktor ugyanakkor csak a kormányváltás után két évvel, ez év április végén avatta be a nagyközönséget is a színeváltozás részleteibe. Brüsszelben a Magyar Nemzet kérdésére adott váratlan válaszaival ugyanis lényegében eltemette a Déli áramlat összeurópai versenytársának számító Nabucco-beruházást (amit ellenzékben még harciasan védett, többek között a negatív nyilatkozatok veszélyeire is figyelmeztetve). Igaz, az orosztól független gázbeszerzési forrásokat továbbra is kívánatosnak nevezte. Mi több, kifejezte azirányú szándékát, hogy három éven belül az ország gázellátása már ne függjön kizárólag Oroszországtól. Megengedően ugyanakkor azt is hozzátette: "a függetlenség megteremtése után sincs akadálya, hogy ésszerű árfekvés esetén Oroszország is hozzájáruljon a magyar energiaellátáshoz". (E gondolatmenetnek szakértők nem találják a tényszerű alapját, hisz minden jelenlegi és tervezett csőből orosz gázt kapunk, az alternatív elképzelések bizonytalanok, és megvalósulásuk kevéssé függ a magyar kormánytól.) A Déli áramlatról pedig – némi távolságtartást mutatva – a kormányfő úgy fogalmazott: Magyarország számára puszta gazdasági megfontolásokból sokkal jobb, ha a vezeték magyar területet is érint.
A Gazprom döntései nyomán, lehet, ebből az álláspontból is hátrébb kell lépnünk. Elképzelhető, hogy "pusztán gazdasági megfontolásokból" mégoly függő helyzetünk ellenére is "hagynunk" kell a Gazpromot Délnyugat-Magyarországon nemzetközi gázvezetéket építeni. Sőt a képlet inkább talán úgy néz ki: ha egyszer tényleg magyar földön át kerül orosz gáz Olaszországba, összetehetjük a két kezünket.
