Óriásüzlet a tőzsdén
A gabonától, a cukron és a rézen át a kőolajig gyakorlatilag mindennel kereskedő, emellett saját bányavállalatokkal is rendelkező Glencore fél évvel ezelőtt döntött arról, hogy feladja 37 éve élvezett függetlenségét és további terjeszkedéséhez a tőzsdén szerez olcsó forrásokat. A nyilvános részvénykibocsátás (IPO) a finisébe ért, a cég papírjaira a jócskán van érdeklődő, a megadott 480-580 penny közötti ársáv korrektnek tűnik a Glencore jövedelemtermelő képességéhez mérten.
A túljegyzés már több mint kétszeres, pedig a cég menet közben élt opciós lehetőségével, és megnövelte a felkínált részvények mennyiségét. Az ajánlattételi szakasz kedden zárul, s ha valóban az 580-as szint közelébe lövik be a jegyzési árfolyamot, azzal egy csapásra 60,9 milliárd dollárra nő a Glencore piaci értéke. A kiszivárogtatott hírek szerint a 520-550 pennys sávra szűkítették le a jegyzési tartományt.
Összesen 1,25 milliárd részvény dobnak a piacra, ebből 7,9 milliárdos tőkebevonást remélnek. További 2,1 milliárd dollár értékben a jelenlegi 485 tulajdonos-menedzser kap részvényt, és az ajánlatot még tíz százalékkal meg lehet fejelni, s ezt a lehetőséget ki is használja az árupiaci cég, e három tételből jön össze a 11 milliárd dolláros összeg.
Ez lesz az idei év legnagyobb nyilvános részvénykibocsátása. Tavaly a General Motors tőzsdei visszatérését övezte hasonló befektetői érdeklődés. A részvényekkel Londonban és Hongkongban lehet kereskedni, előreláthatólag május 24.-étől, illetve Ázsiában 25.-étől. Az árról csütörtökön döntenek.
A finisben egyébként a vállalatóriást kilenc éve irányító Ivan Glasenberg is bedobja magát, Párizsban és Amszterdamban mutatja be a Glencore-t a jövendőbeli résztulajdonosoknak. Stephen Kalmin pénzügyi vezérigazgató pedig Amerikában, New Yorkban teszi ugyanezt.
A kibocsátáshoz ideális időpontot választott a svájci Zug kanton adóparadicsomában bejegyzett cég, hiszen konjunktúra előtt áll a világ, ilyenkor a nyersanyagok iránti kereslet megugrik, s hasonlóképp tesz az ár is. A 15,8 százalékos tulajdonrészével a legnagyobb részvényesnek számító dél-afrikai születésű Glasenberg sem jár rosszul az ügylettel, hiszen vagyona a részvénykibocsátással 9,6 milliárd dollárra értékelődik fel.
A nyersanyagpiacon uralkodó korrupció és a csalások jelentik a legnagyobb veszélyforrást a vállalat számára. Szakértők ezt felemlegetve úgy vélik, hogy a Glencore a transzparens működés támasztotta követelményeknek nehezen tud majd eleget tenni, s szakítani a féllegális módszerek alkalmazásával. Az átmenet nehéz lesz – jegyzik meg, emlékeztetve arra, hogy a Glencore-nak számos hiperkorruptnak tartott országban vannak érdekeltségei.
Néhány példa: a Glencore kezén megy át világ napi olajforgalmának 3 százaléka, a cink piacának 60 százaléka van a befolyása alatt, míg a kobalt, a szén, valamint az alumínium piacán 20-40 százalék közötti mértékben érvényesül az akarata.
A Glencore történetének voltak kevésbé fényes lapjai. A céget 1974-ben megalapító Marc Rich árupiaci kereskedőnek például Svájcba kellett menekülnie Amerikából, miután pénzmosással és adóelkerüléssel vádolták meg. Később Bill Clinton elnök kegyelemben részesítette. Rich kiváló kapcsolatokkal rendelkezett, az a bravúr is a nevéhez fűződött, hogy a forradalom utáni zavaros időket kihasználva iráni olajat adott el Izraelnek.
Rich a nyolcvanas évektől hirdette meg a több lábon állás stratégiáját, és sorra vásárolta fel az ígéretes bányaipari társaságokat. Az első fecske egy perui cinkbánya volt. Ezekben az években Rich a közös érdekek mentén szoros kapcsolatokat épített ki afrikai és dél-amerikai politikusokkal és üzletemberekkel.ó
A cégalapító 1994-ben döntött úgy, hogy kiszáll, s 600 millió dollárért eladta a céget a menedzserek egy csoportjának, amelynek az akkor már tíz éve ott dolgozó Glasenberg is a tagja volt. Ő eredetileg az apartheid politikája miatt elítélt dél-afrikai rezsimmel üzletelt, főként Glencore szénbeszerzéseit menedzselte.
Timothy Huff, a RBC Capital Markets elemzője szerint a Glencore rendkívül kockázatos, de magas profittal kecsegető vállalkozásokba fogott. Példaként említette, hogy ha Guineáéban sztrájk tört ki, arról elsőként a Glencore értesült, így azonnal lépni tudott, s a maga javára fordította az események folyását. Ez persze nem mindig a törvényes utat jelentette.
A céget 2004-ben a CIA azzal gyanúsította meg, hogy 3,2 millió dolláros kenőpénz fejében olajt kapott Szaddám Huszein iraki diktátortól, holott az akkortájt a hivatalosan csak a ENSZ égisze alatt futó olajért élelmiszert program keretében lett volna lehetséges. A Glencore visszautasította a vádakat.
A kockázatvállalás azonban kifizetődő volt – jegyzi meg a Glencore múltját taglaló írásában a The New York Times, utalva a Kazzinc kazah cinktermelőben vásárolt részesedésre. Az 1997-es vásárlás idején a hozzánemértés és a korrupció jellemezte a Kazzincet, amelyet virágzó céggé alakított át a Glencore menedzsmentje, kivívva ezzel a kazah politikai elit elismerését és támogatását.
2007-ben a Glencore vállalva a rizikót hajlandó volt kölcsönt adni a Kongói Demokratikus Köztársaság bányatársaságának, a túlélésért küzdő Katanga Miningnak, amely a válság miatt fizetésképtelenné vált. A réz árának újbóli emelkedésével aztán busásan megtérült a Glencore befektetése.
Persze a Glencore-nak is vannak kockázatmentes megoldásai, ebbe a körbe tartozik svájci vetélytársa, a bányaipari Xstrata 34,5 százalékos részvénycsomagjának megvásárlása. A tőkebevonással szerzett pénzt is az Xstrata, valamint a Kazzinc részesedés növelésére szánnák.
A Glencore negyven országban kétezer kereskedőt foglalkoztat, további ötvenezer alkalmazottja pedig a termelésben vesz részt. Tavaly 149 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, ebből 6,1 milliárdot nyereségként könyvelhetett el.
