Az áresés kedvező hatását a magyar autósok is érezhetik, hiszen szerdától a benzin literenkénti ára kilenc forinttal, a gázolajé hattal lett olcsóbb, így már lesznek olyan kutak, ahol mindkét üzemanyag egységára hármassal kezdődik majd. Hogy meddig tart a jó világ, azt egyelőre nem tudni, de a tapasztalat az, hogy az északi-féltekén a fűtési szezon beindulásával automatikusan felfelé kúsznak az olajárak, s ez magával hozza az üzemanyagok áremelkedését is. 

Az alacsony kereslet mellett a dollár erősödése miatt is gyengülnek a jegyzésárak. A nyersanyagokkal ugyanis hagyományosan dollárban kereskednek, így az amerikai fizetőeszköz megacélozódása elvileg alacsonyabb olajárat eredményez. Kérdés, hogy az euróövezeti konjunktúrában látható törés mennyire éles, a deflációs folyamat újabb recesszió felé vezet-e vagy az Európai Központi Bank likviditásbővítő programjának segítségével még idejében sikerül talpra állítani a gyengélkedő gazdaságokat.

A világgazdaság növekedési pályáját a napokban ismét átrajzolta a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely a korábbinál lassabb tempót és több kockázati tényezőt lát, bár Amerika – s vele együtt a dollár – száguldásában ők sem kételkednek. Az olajpala és a palagáz nagyüzemi kitermelési technológiájának köszönhetően az Egyesült Államok függetleníteni tudta magát a globális olajpiaci történésektől, gyakorlatilag önellátó vált, ami hatalmas versenyelőnyt jelent számára.

Másutt azonban kevésbé derűlátóak. Az árak alakításában eddig a legjelentősebb szerepet játszó Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) sem egységes a követendő taktikát illetően. Áreséskor az első adandó válasz a kitermelés radikális visszafogása, a kínálat szűkítésével a kartell eddig rendszerint eredményesen tudott fellépni. Az önként vállalt kitermelési kvóták betartása azonban a kisebb exportőrök számára komoly bevételkiesést hoz, amit – érthetően – nem szívesen vesznek.

Most Szaúdi-Arábia és Kuvait, a kartell legerősebb tagjai sem látják még értelmét a felhozatal csökkentésének, az árfolyam emelkedését egybehangzó vélekedések szerint ezzel úgysem tudnák elérni. A kapkodás amúgy sem jellemzője az OPEC-nek. A világ kőolajellátásának mintegy negyven százalékáért felelős szervezetnél a reménysugarat most Kína jelenti, ahol szeptemberben 13 százalékkal nőtt az olajimport az egy évvel korábbihoz képest.

Amennyiben a jelenlegi folyamatokban nem mutatkozik törés, akkor Ali al-Omair kuvaiti olajminiszter szerint az ár akár 77 dollárig süllyedhet, innen azonban törvényszerűen vissza kell pattannia, ugyanis a minimális haszonnal megfejelt önköltség alatt senki sem hajlandó a csővezetékbe pumpálni a fekete aranyat. Az OPEC-nél is nagyobb vesztes azonban Oroszország, amelynek legfontosabb bevételi forrását az olaj- és gázexport adja, s ahonnan az ukrán-orosz válság kapcsán bevezetett szankciók miatt folyamatosan menekül a tőke.

Az egyre mélyebbre süllyedő olajár pedig fokozza a Kremlre nehezedő nyomást, amit a kínai export bővítésével sem tudnak egyelőre enyhíteni. A világgazdaság egészének azonban nincs ellenére az alacsony olajár – írja a Reuters. A Capital Economics közgazdászai szerint ugyanis egy tízdolláros esés a globális GDP-ben félszázalékos növekményhez vezet.