Meghúzódik e mögött az is, hogy Oroszország nem üdvözli Ukrajna kitartó törekvését a NATO-ba, azt, hogy Ukrajna a nyilatkozatok mellett fegyverek szállításával, sőt emberekkel is részt vett Grúzia oldalán az augusztusi grúz-dél-oszét háborúban. Az okok között lehet az is, hogy Kijev folyamatosan előhozza és a szovjet vezetés szándékos népirtásának minősíti a harmincas éves éhínségét, amelynek ugyan sok ukrán, de nem kevés más nemzetiségű  ember esett áldozatul.

Ennek ellenére a Gazprom december végén ezer köbméterenként 250 dolláros áron ajánlotta Ukrajnának a gázt 2009-re, ami ugyan jóval  több az előző évi 179,8 dollárnál - mivel a két ország korábban  megállapodott arról, hogy három év alatt áttérnek a világpiaci árra  -, de még így is igen kedvező lett volna, ha nem is annyira, mint amilyen előnyős áron kapja a gázt némely más volt szovjet köztársaság.

Ám a viszály egyik fő politikai oka az ukrajnai belharcokban keresendő, abban, hogy Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko  kormányfő a gázprobléma megoldásával is saját magának igyekszik  pontokat szerezni a következő választásokra. A két vezető ezúttal  már közös irányba húz.

A másik fő ok gazdasági jellegű: a földgáz árát a kőolaj ára alapján állapítják meg féléves késéssel, vagyis a gáz a kőolajárakat követve nyilván hamarosan olcsóbb lesz. Kijevnek ezért maximálisan  érdekében áll elhúzni a szerződéskötés időpontját, mivel a gázár nem csupán az energiahordozóért kifizetendő összeggel terheli a nem túl jól álló ukrán költségvetést, hanem jelentős mértékben befolyásolja számos iparág jövedelmezőségét.

A Gazprom - vagyis Oroszország -  azonban a mai árak alapján igyekszik szerződni, hiszen maga is jól  tudja, akárcsak Kijev, hogy a gáz ára esni fog. A Gazprom ráadásul Ukrajnának nem orosz, hanem türkmenisztáni gázt szállít, amelynek áráról félévente állapodik meg az eladóval. Ez a megoldás jelenleg a Gazpromnak igen hátrányos, mivel még drágán veszi a gázt, ezzel szemben európai partnereivel negyedévente szerződik, vagyis ott olcsóbban lesz kénytelen adni azt.

Emellett a tulajdonviszonyok az orosz-ukrán gázüzletben teljeséggel áttekinthetetlenek: a Gazprom és az ukrán importőr Naftogaz között közvetítőként ott áll a svájci székhelyű RoszUkrEnergo, amelynek a fele a Gazprom Bank, másik fele ukrán magánszemélyek tulajdonában van. A RoszUkrEnergo fele részben tulajdonosa az UkrGazEnergo cégnek, amelynek másik fele a Naftogaz  tulajdonában van.

Ukrajna rég igyekszik szabadulni a közvetítőktől, amelyek részvétele természetesen növeli az árakat, és Julija Timosenko Vlagyimir Putyin orosz kormányfővel erről meg is  állapodott tavaly, de a Gazprom a jelek szerint nemigen hajlandó ezt elfogadni. S nem csupán a tulajdonviszonyok átláthatatlanok, hanem az üzleti szerződések természetesen titkosak, így amikor a szereplők egymást vádolják különféle tartozásokkal, a külső szemlélő  információ hiányában nem tudhatja, mi az igazság, valójában ki kinek tartozik mennyivel, ki min mit nyer, vagy veszít.

Emellett az interneten az olvasható, hogy ezek a cégek így-úgy  még bele is folynak az ukrán belviszályokba, több - nem  ellenőrizhető - forrás állítja például, hogy a RoszUkrEnergo  támogatja a Régiók Pártját, amely 175 mandátummal rendelkezik a  kijevi parlamentben és a fenti okokból erősen érdekelt lehet a  jelenlegi áttekinthetetlen helyzet fenntartásában.

Más - szintén nem  ellenőrizhető - források állítása szerint a RoszUkrEnergo Juscsenko  elnök környezetében is támogat néhány embert.

A Gazprom bizonyos értelemben ki van szolgáltatva Kijevnek,  ugyanis Ukrajna területén át áramlik az Európának eladott orosz  földgáz 80 százaléka, amely az európai szükségletek 25 százalékát  fedezi, ezért is igyekszik a Gazprom más vezetékeket építeni, mint  az Északi és a Déli Áramlat. Ugyanakkor hatalmas hitelei  törlesztésére égető szüksége van a pénzre, különös tekintettel arra,  hogy exportja novemberig az egy évvel korábbihoz képest mintegy 10  százalékkal csökkent.

Ukrajna jelenleg (már nem először) ezt a szövevényes helyzetet használja ki arra, hogy ne fizessen. Az ország több mint kétmilliárd  dolláros adósságot halmozott fel, amelynek jelentős részét december  31-én utalta át, de a Gazprom szerint még tartozik 614 millió  dollárral.

Ukrajna számára a helyzet kihasználását az teszi lehetővé, hogy saját állítása szerint a földalatti tárolókban négy hónapra, vagyis  a fűtési szezon végéig elegendő tartalékkal rendelkezik. Nyugat-Európa viszont a korábbinál valamivel nyugodtabban reagál a  történésekre, mivel a korábbi hasonló esetekből tanulva az országok jelentős tartalékokat hoztak létre és újabb forrásokat tártak fel.

Orosz megfigyelők úgy vélik: sürgősen átláthatóvá kellene tenni a kapcsolatokat, és az orosz monopóliumnak közvetlenül kellene  tárgyalni az ukrán importőrrel, mert a Gazpromnak - Oroszországnak -  minden viszály és szállítási fennakadás hátrányos akkor is, ha az  ukrán fél tehet róla, továbbá mert az új vezetékek felépítése még jó  időbe telik, s addig továbbra is Ukrajnán át halad az orosz  gázexport 80 százaléka.

Moszkvának pedig, mivel a kőolaj és a földgáz a fő exportcikke, s az ebből származó bevételekből fedezi a költségvetését és szerez be mindent a világpiacon, elsőrangú érdeke, hogy a Gazprom tökéletesen megbízható partner legyen.