A világgazdaság bővülése egyenetlen, a feltörekvő országok kilátásai romlanak. De 2015-től gyorsulhat az iram, ám akkor Magyarország megint alaposan lemarad a visegrádi térségben. Felizzik a magyar gazdaság parazsa, de fellángolásról szó sincs – erre utalnak a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kedden közzétett új előrejelzései.

A májusi prognózishoz képest érdemben javította a magyar mutatókat az ipari államokat tömörítő szervezet: idén 0,5 százalék helyett 1,2, jövőre 1,3 százalék helyett kétszázalékos növekedés várható. De a nekilódulás nem ígérkezik tartósnak, hiszen 2015-re 1,7 százalékos iramot feltételez a nemzetközi szervezet, amikor a most még recesszióban lévő cseh gazdaság is 2,3, a 2010 óta egyenletesen bővülő szlovák 2,9, míg az európai válság során a visszaesést elkerülő lengyel 3,3 százalékkal növekedhet. A 2006 óta a térségben egyre jobban leszakadó magyar gazdaságnak e számok fényében nincs esélye arra, hogy ténylegesen megkezdje a felzárkózást.

A magyar gazdaságot az mozdítja meg, hogy az export mellett élénkül az állami beruházás és a magánfogyasztás. Májushoz képest az OECD most úgy számítja, hogy idén nem esnek vissza a beruházások 2,5 százalékkal, hanem stagnálnak, jövőre pedig 0,4 százalék helyett 1,1 százalékkal élénkülhetnek. A magánfogyasztás ebben az évben nem zsugorodik 0,8 százalékkal, hanem 0,5 százalékkal emelkedik, jövőre pedig nem 0,4, hanem 1,4 százalékkal bővül.

Az export lendülete a májusi prognózishoz képest idén 2,4 százalékról 3,9-re, 2014-ben 4,6 százalékról 5,2 százalékra gyorsul, de közben az importé is 2,1-ről 4,6-ra, illetve 3,4-ről 4,5 százalékra, vagyis 2013-ban a behozatal növekedési üteme meghaladja a kivitelét. A folyó fizetési mérleg többlete a GDP százalékában kifejezve megmarad, de csökken, idén 2,4 százalékról 1,8-ra, jövőre 3,2-ről 2,1-re – a tavaszi előrejelzéssel összevetve.

A kivitel, az állami beruházás és a rezsicsökkentésből és egyéb költségvetési intézkedésekből – a reáljövedelmek emelésén keresztül – táplálkozó magánfogyasztás árnyékában az új adóterhek és a bizonytalanság miatt azonban továbbra is akadoznak a magánberuházások. A munkanélküliség is magas, arányát a közmunka csökkenti.

Az energiaárak mérséklése leverte az inflációt, de az inflációs várakozás – bár szintén mérséklődik – a jegybanki cél felett van. A jegybanki alapkamat történelmi mélypontra ereszkedett, s ennél mélyebbre a forint gyengítésének veszélye miatt nem kellene ereszteni, különös tekintettel a még mindig magas devizahitel-állományra. S ahogy a gazdaság élénkül és az infláció irama is gyorsul, a monetáris politikának is normalizálódnia kell. Sürgeti az OECD a banki hitelezés talpra állítását is.

A költségvetés egészen 2015-ig nem üti át az uniós plafont, a GDP három százalékát, 2,9 százalékon beragad. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 77,8 százalékára ereszkedik 2015-re.

A globális növekedés iramát majdnem félszázalékponttal, 2,7 és 3,6 százalékra rontotta erre és a jövő évre az OECD, mert a feltörekvő országok kilátásai romlanak, nem tudnak kellő húzóerőt szolgáltatni a világgazdaságnak. Az Egyesült Államok és az eurózóna nagyjából a tavaszi előrejelzés kínálta pályán halad: 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben az USA 1,7, 2,9 és 3,4 százalékos, a valutaövezet mínusz 0,4, 1,0 és 1,6 százalékos iramot diktálhat.

Az utóbbi hónapokban három esemény alaposan felforgatta a piacokat és ásta alá a bizalmat. Először is, meglepően hevesen reagáltak a befektetők, amikor nyár elején az amerikai jegybank szóba hozta, hogy az értékpapír-vásárlások mennyiségi könnyítésként elhíresült programjának üteméből visszavenne.

Másodszor, a feltörekvő térség fejleményei aggodalmakat keltettek és ezt a jelenséget tőkekivonás kísérte. Harmadszor, nem sokon múlott, hogy az amerikai gazdaság nem zuhant katasztrofális válságba az adósságplafonról kialakult áldatlan washingtoni vita miatt.

Az OECD felveti: az adósságplafon intézményét meg kéne szüntetni, s helyébe egy hiteles fiskális stratégiát ültetni. A párizsi szervezet emlékeztet rá, hogy októberben az adósságplafonról csak átmeneti megállapodás született Washingtonban, s ha nincs megoldás, a krízis újra kirobbanhat februárban.

A monetáris politikának egyelőre nagyon lazának kellene maradnia, de 2015-től megkezdődhetne az irányadó kamat emelése. Érdemes ehhez hozzátenni, hogy az amerikai jegybankban készült, s nagy nemzetközi figyelmet keltett kutatási anyag elképzelhetőnek tartja, hogy a nulla százalékos kamat akár 2017-ig változatlan marad.

Az eurózónában a fellendülés egyenetlen és szerény ütemű, rendkívül magas a munkanélküliek aránya, különösen a fiatalok körében és az infláció irama túl alacsony. Az OECD szerint az Európai Központi Banknak további beavatkozáson kell törnie a fejét, ha a deflációs veszélyek súlyosbodnának.

A periféria országaiban a folyó mérlegek alkalmazkodása ugyan zajlik, de csupán az árak kiigazítása nem elegendő, mert nem lehet összeegyeztetni a versenyképesség visszaszerzéséhez szükséges deflációt az adósságpálya fenntarthatóságát előrevetítő nominális növekedés igényével. Az eurózóna többletet felhalmozó országai ráadásul kevéssé igazítanak ki, de nélkülük, különösen Németország nélkül nehezen képzelhető el a kereslet megszilárdítása és élénkítése a valutaövezetben.