A legfényesebben a kínai és indiai megkérdezettek látták a helyzetet, itt a lakosság 41, illetve 37 százaléka állította, hogy jó nyugdíjas évekre számít. A legrosszabbra a lengyelek készülnek, ott csak négy százalék hisz a kényelmes öregkorban. (A kínai és indiai megkérdezettek ugyanakkor mind városlakók, vagyis esetükben egy szűrt csoport véleménye van feltüntetve.)

Annak ellenére, hogy a magyar lakosság 91 százaléka nem számít könnyű menetre a nyugdíjas éveiben, a megtakarítási hajlandóság nem túl jellemző. Nemcsak arról van szó, hogy a magyaroknak nincs megfelelő megtakarításuk a nyugdíjas évekre, hanem arról is, hogy semmilyen hirtelen jött kiadást nem tud a lakosság jó része menedzselni.

A nemzetközi átlagnál öt százalékponttal rosszabb arányt mutatnak a magyar adatok a nyugdíjstartékiákat illetően. A megkérdezettek 45 százaléka semmilyen stratégiával nem rendelkezik, 45 százalék pedig nagyjából addig jutott a tervezésben, hogy jaj de jó lenne, ha... Öt százalék nem tudott válaszolni, s mindössze további öt százaléknak van konkrét elképzelése az előtakarékossággal kapcsolatban.

Sokkal rosszabb, hogy a magyarok háromnegyedének vészhelyzeti terve sincs. Vagyis ha történik valami váratlan - betegség, munkahely elveszítése - akkor vagy a megtakarítást élnék fel, ha van, vagy a házastársra támaszkodnának vagy kisebb lakásba költöznének. Mindössze húsz százalék azok aránya, akik valamilyen jövedelempótló biztosítással rendelkezik, s 23 százaléknak van kritikus betegségre (rák, agyvérzés, infarktus) szóló biztosítása. Mindez nagyon alacsony arány.

Az Aegon úgynevezett Nyugdíjfelkészülési Indexén Magyarország a második legrosszabb helyezést érte el, csak Japán bír rosszabb mutatókkal.

Az index hat komponensből áll, mérik a személyes felelőssgévállalást, a tudatos tervezést, a pénzügyi ismereteket, a nyugdíjtervezés mélységét, az anyagi felkészültséget és a jövedelemkiesés pótlását. Az egytől tízig terjedő skálán a hatos alatti pontszám már nagyon gyengének számít, jónak pedig a nyolcas feletti mondható. A legjobb pont Indiáé, ám ez is csak hét pont. Az átlag 5,8, ami jobb mint a tavalyi és két évvel ezelőtti, de ez még mindig elég gyászos. A magyar pontszám mindössze 4,9.

Mi hozhat megoldást? - tette fel a kérdést Zatykó Péter, az Aegon elnök-vezéigazgatója. A válaszadók pozitívan reagáltak arra, hogy a munkáltató vonjon a fizetésből egy adott összeget - a bér 6,5 százalékát még elfogadhatónak tartották -, amely egy munkáltatói nyugdíjalapba megy. Ilyen Magyarországon nincs, illetve a Quaestor Csoportnak van egy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatója, ám tömegek egyelőre nem mozdultak rá.

Hajlamosabbak megtakarítani az emberek, ha van miből - ami egyrészt komolyan vehető, másrészt megkérdőjelezhető kifogás. A minimálbér vagy létminimum környékén nyilván nincs erre forrás, ám az emberek hajlamosak kétszer ekkora bér mellett is elmulasztani a megtakarítást. Az adókedvezmények is fontosak, ám itt olyan megoldást célszerű választani, ami valóban megmozgatja az embereket - a magyar szabályozás kihasználtsága alapján nem éppen ilyen.

A legfontosabb azonban az edukáció. Sokan még a lakástakarékhoz kapcsolódó adókedvezményről sem hallottak, nemhogy a legújabb nyugdíjcélú megtakarításról, a nyugdíjbiztosításról. Hetente néhányan jelentkeznek maguk, hogy megtakarítási céllal biztosítást kössenek, a többiekért el kell menni. Beszédes, hogy összesen több mint 29 milliószor nézték meg a biztosító nyugdíjkalkulátorát, ám csak 61 ezren jutottak el odáig, hogy végig is csinálják a kalkulációt. Pedig ez csak egy teszt.

Nincs igazán megoldás arra, hogyan lehetne tudatosítani az emberekben, hogy muszáj előtakarékoskodni. Nyilván a középiskolában kellene kezdeni a pénzügyi tudatosság oktatását. De talán az lenne a leghatékonyabb, ha a Barátok közt három egymást követő részben nyugdíjtémával foglalkozna - mondta viccesen Zatykó. Ez simán megvalósítható is lenne, ha ezt a gyártási költséget le lehetne írni a reklámadóból - szőhetnénk tovább a viccet.