Szijjártó Péter államtitkár a kínai vonalat erősíti Teknős Miklós

Az elemzés a globalizáció 1990-től 2011-ig tartó szakaszát elemzi, s negyvenkét országot von be vizsgálatába. A mondandó lényege: a fejlett államoknak inkább kedvezett ez a folyamat. Németország például összesen kétezermilliárd euróval lett gazdagabb a globalizáció révén, mint ha ez a világgazdasági nyitás nem bontakozott volna ki.

Magyarország a harmincegyedik a listán, évente négymilliárd eurót hozott a konyhára a globalizáció, amelybe rendszerváltó gazdaságként kapcsolódott be, s összesen 87 milliárd euró jött be többletként, szintén meghaladva az állam adósságát. Ráadásul ebben az összevetésben a nyitott gazdaságú Magyarország megelőzi Írországot, a három balti államot, Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát, Romániát, Bulgáriát. A tanulmány olvasása után felmerül a kérdés: jobban kihasználhatta volna Magyarország a lehetőségeket, s 2011 óta mennyire kapaszkodik bele a külkapcsolati fogódzókba? A válaszadást megnehezíti az európai kapcsolatokat leértékelő, a keleti „nyitást” felértékelő, s a globalizációval kapcsolatban zavaros retorikát alkalmazó Orbán-kormány magatartása.

A napokban Egerben mindenesetre a globalizációnak pusztán a kereskedelmi oldalára helyezve a hangsúlyt Szijjártó Péter államtitkár azt mondta: az unión kívülre irányuló magyar exportnak 2018-ra el kell érnie a teljes kivitel egyharmadát, de úgy, hogy közben az EU-s termékforgalom ne csökkenjen. Lényegében exportoffenzívát hirdetett meg, aminek megvalósíthatóságát eleve megkérdőjelezi a rendkívül alacsony, 17 százalékos, a térségi arányoktól is nagyon elmaradó beruházási ráta. De a KSH adatai arra is rávilágítanak, milyen hihetetlen további erőfeszítésre lenne szükség, hiszen 2010 és 2013 között az unión kívüli export részesedése 22,6 százalékról 22,8 százalékra bővült, vagyis 2018-ig további legalább tízszázalékos bővülésre volna szükség.

Ha a magyar gazdaságnak a nemzetközi társaságok értékláncában elfoglalt helye nyomán azt feltételezzük, hogy az uniós export is növekedni fog, akkor még beláthatatlanabb a feladat. Ha szerény prognózist állítunk fel, s háromszázalékos uniós exportbővülést vetítünk előre a 2014–2018-as időszak öt évére, akkor a tavalyi 63 milliárd eurós EU-kivitel 73 milliárdra dagad, vagyis a 2013-as unión kívüli 18,7 milliárdos exportnak legalább meg kellene duplázódnia, évente 15 százalékkal bővülnie, hogy elérje az egyharmados arányt. Ilyen dinamikai különbség a rendszerváltás óta tartósan nem alakult ki. A magyar exportnak a GDP-hez mért aránya az egyik legmagasabb az unióban, nyolcvan százalék körüli, s megközelíti az ír rátát.

A KSH adatai azt is jelzik, hogy miközben a kormány keleti nyitásról beszél, a nyugati kapcsolatrendszer fejlődik. Az ázsiai export 2012-ben és 2013-ban is visszaesett, miközben az amerikai térségbe irányuló kivitel 2009 óta folyamatosan felfelé ível. További gondot okozhat, hogy a külgazdasági államtitkár a nem uniós exportnyomulás egyik húzótermékének a bort nevezte meg, ám a magyar bortermelés az Eurostat adatai szerint 2006 óta csökkenő irányzatot mutat. Persze kevesebb bort drágábban is el lehet adni. Hacsak így nem.