Lapunk értesülése szerint az MVM és a Mol júliusig várja, hogy döntés szülessen a Szlovák Villamos Művek (Slovenské Elektrárne, SE) többségi részvénycsomagjáról. A teljesen, illetve kisebbségben állami tulajdonú két hazai energiacsoport novemberben jelentett közös érdeklődést a szlovák erőműcsoportnak az olasz Enel tulajdonában lévő 66 százalékára. Elemzők a csomag értékét 2-5 milliárd euróra (félezer-másfél ezer milliárd forintra) tették.

Forrásaink megerősítették: az MVM-nek jelenleg ennyi elkölthető pénze nincs, még akkor se, ha feleznek. A Molnak viszont van. Azt a kérdést ugyanakkor korainak nevezték, hogy a két induló miből állná a hatalmas összeget, illetve ez mennyiben befolyásolná az irányításon belüli helyzetüket. Kézenfekvőnek nevezték, hogy az MVM a Moltól is kaphat kölcsön, de szokás szerint az állam is biztosíthatja tőkeemeléssel a legalábbis több százmilliárdos forrást.

A bősi vízerőmű zsilipkamrája. Szlovákia inkább visszavette saját üzemeltetésbe Koszticsák Szilárd / MTI

Utóbbi eljárásnak fura és az összeg tízmilliárdos nagyságrendjéhez képest módfelett ködös példája az MVM legutóbbi tőkeemelése. A cég állami tulajdonosa decemberben úgy döntött, hogy 37,2 milliárd forinttal emeli az MVM alaptőkéjét. Információink szerint ezt azzal indokolták, hogy a társaság vissza tudja fizetni azt a 41 milliárd forintos állami kölcsönt, amit a Főgáz kisebbségi csomagjának RWE-től való megvásárlására kaptak.

Igen ám, de a Főgáz-csomag azóta a szintén állami Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) került. Az MFB-től nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy mennyit fizet az MVM-nek a Főgáz kisebbségi csomagjáért. Ha feltételezzük, hogy a vagyontárgy a két állami cég között is valamiféle elismert értéken cserél gazdát, úgy az egész bűvészkedés végén az MVM-nél több tízmilliárd forint állami forrás eshet le.

Az elmúlt hetekben az SE vagyona is erőteljesen változott. A szlovák kormány ugyanis december elején váratlanul felmondta az SE-vel a bősi vízerőmű üzemeltetésére kötött szerződést, a megállapodás szerinti nyereségmegosztáshoz szükséges adatok eltitkolása vádjával. Ezt az Enel cáfolta, és az így elmaradó haszonra hivatkozva több százmillió eurós kártérítési pert helyezett kilátásba.

E változást érdemes a – vételárat potenciálisan biztosító – magyar kormányban is nyomatékosítani: a nemzeti fejlesztési tárca egy parlamenti dokumentumban öt nappal a szlovák döntés után is az SE vagyonelemének nevezte a bősi vízerőművet, miközben az sosem volt a cégé, hisz csak üzemeltették. Szakértők szerint a vita csökkentheti a szlovák részvények értékét.

A magyar részvétel szempontjából a legsarkosabb kérdést ezek után az SE atomerőművei jelentik, ezen belül is a mohi egység sorsa. Az oroszok jelenleg is épp bővítik a magyar határhoz közeli egységet. A kincstári magyarázatok szerint a bővítés költsége nem lesz több ötmilliárd eurónál, ami – talán nem is kell mondani – mind időben, mint árában az eredeti tervek rendkívül jelentős túllépése. Eladdig, hogy a részvénycsomagra pályázó cseh állami CEZ a mohi erőművet a vele járó hatalmas anyagi kockázatra hivatkozva nem is kéri.

A Mol–MVM páros ebben a helyzetben figyelemre méltó nagyvonalúsággal, szó nélkül elkötelezte magát az összes, tehát a mohi fejlesztés mellett is. Hozzáértők ezt úgy indokolják, hogy a mohi beruházás már a végéhez közeledik, így a vele járó kockázatok immár kezelhetőbbek. Azt, hogy a mohi egység a jövőben ronthatná a szintén napirenden lévő paksi bővítés versenyképességét, azzal ütik el, hogy a két egység akár ki is egészítheti egymást. Ráadásul a paksi terv ehhez képest még igen korai szakaszban tart.