A legesélyesebbnek tartott nyolc közgazdász közül hat amerikai, akik az Egyesült Államok vezető egyetemein kutatnak, tanítanak. A harvardi Robert Barro az első nagy figyelmet kiváltó művét 1974-ben vetette papírra, s azt vizsgálta, hogy vajon a kormánykötvények teremtenek-e vagyonhatást. Figyelmét fokozatosan a növekedés mozgatórugóinak a vizsgálatára helyezte át, keresvén a kapcsolatot az innováció, az állami beruházások és a gazdaság bővülése között. Publikált nagy szakmai elismerést kiváltó tanulmányokat a várakozások szerepéről és a jegybanki politikáról, az inflációs cél tartásának hitelességteremtő képességéről.

Az utóbbi időben behatóbban foglalkozott a vallások és a népszerű kultúra hatásával a gazdaságban. Rendszeresen ír cikkeket vezető amerikai lapokba, s gondolatai iránymutatóak abban a vitában is, amely a pénzügyi válság leküzdéséről szól, jelesen, hogy megszorítás vagy további élénkítés lehet-e a csodafegyver. Nem tagadván az állami költésben rejlő lehetőségeket, Barro úgy véli, hogy az Obama-kormány élénkítő csomagjának tartalma hibás elképzelések nyomán állt össze, ezért úgy emelkedett meg az államadósság az Egyesült Államokban, hogy a növekmény a gazdasági növekedésre semmilyen hatást sem gyakorolt. A Nobel-díj várományosának tekinthető Robert Barro bevezetné az áfát az Egyesült Államokban és eltörölné a társasági adót.

A másik jelölt, akivel Barro megosztva kaphatja az idei díjat – legalábbiaz AP által idézett svéd Hubert Fromlet szerint – a volt stanfordi, jelenleg a New York-i Egyetemen tanító Paul Romer, aki matematikai modellekbe ágyazta mondandóját a technológiai fejlődésről, az innovációs, beruházási döntések hátteréről, pontosabban azokról a szabályokról, amelyek között e döntések megszületnek.

Egy másik harvardi professzor, aki Ronald Reagan elnöksége alatt gazdasági tanácsadó is volt, azaz Martin Feldstein is az esélyesek között szerepel, szintén a makrogazdasági, fiskális politikai és a nyugdíjrendszerek fenntarthatósági feltételeit vizsgáló tanulmányaiért. Feldstein nézetei annyiban közelítenek Barróéhoz, hogy ő is pénzkidobásnak véli Obama elnök élénkítő gazdaságpolitikáját, amelynek kudarcát a friss adatok alátámasztják.

Az 1968-ban a svéd jegybank által alapított emlékdíj többi várományosa között található játékelméleti munkássága miatt az indiai Avinas Dixit, az ipari szervezetek viselkedését kutató francia Jean Tirole, és a statisztikai modelleket továbbfejlesztő Jerry Hausman, aki az amerikai MIT tanára. Továbbá a pénzügyi válságok természetét leíró chicagói Douglas Diamond, aztán a Világbank és a Nemzetközi Valutaalapban vezető pozíciókat betöltött, jelenleg a Johns Hopkinson oktató Anne Krueger, valamint Gordon Tullock, akik a járadékszerzés, járadékvadászat elméletében nyújtottak kiemelkedőt.