Cinkotai János, a tavaly márciusban a kormánypártok szavazataival kinevezett négy monetáristanács-tag egyike állhatatosan küzd az uniós viszonylatban rekordernek számító magyar alapkamat csökkentéséért. A február óta kitartóan – és egyedüliként – kamatvágást szorgalmazó Cinkotai most társakra talált. A másik három külső delegált közül Gerhardt Ferenc és Kocziszky György is úgy nyilatkozott a hetekben, hogy a Nemzetközi Valutaalappal történő tárgyalások megkezdésével elhárultak a kamatcsökkentés előtti akadályok, s a magyar gazdaság növekedési kilátásai alacsonyabb kamatokkal jóval kedvezőbbek lennének.

Simor András elnök sajtótájékoztatója az MT döntéséről

A hitelkínálat ezzel nőne, az olcsóbb forrásokat pedig szívesebben vennék igénybe a beruházók munkahelyteremtő fejlesztéseik finanszírozásához. Így már csak Bártfai-Mager Andreát, a negyedik külsős tagot kell maguknak megnyerniük ahhoz, hogy elindulhasson egy újabb kamatcsökkentési ciklus. A külsősök így érvényesíthetik számbeli fölényüket a jegybank elnöke és két alelnöke alkotta, óvatos kamatpolitikát követő kisebbség felett.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű – mutatnak rá az elemzők. Az kétségtelen tény, hogy az infláció, különösen az évközi új adók bevezetésével felgyorsult, s már a hat százalékot súrolja, de a másik oldalon az is igaz, hogy a kereslet, különösen a lakossági fogyasztás továbbra is padlón van, az emberek kétszer is meggondolják, hogy mire adnak ki pénzt. Nincsen tehát érezhető inflációs nyomás a gazdaságon.

És ez a hozzáállás nem is fog változni a következő hónapokban, a kormány kiszámíthatóságot ígéretek szintjén kezelő gazdaságpolitikája megfontolásra inti a lakosságot. A munkahelyvédelmi program is csak jövőre indul, forrásai kérdőjelesek. A tranzakciós illeték tervezett módon – tehát a jegybank megadóztatásával – történő bevezetése és a költségvetés számainak folytonos korrigálása is nyilván témája lesz az EU/IMF-tárgyalásoknak.

A sorakozó kérdőjelek eloszlatására a szerdán hazautazó tárgyalódelegáció csak később tesz kísérletet, szeptember előtt nem valószínű, hogy áttörést hoznának a tárgyalások. Különösen akkor, ha még a következő időpont kitűzése is hátra van. Az IMF-nek is idő kell ahhoz, hogy összerakja a mozaikkockákat, rendszerezze a begyűjtött információit és döntsön arról, hogy hajlandó-e kevés komoly kötöttséggel járó elővigyázatossági hitelkeretet adni Magyarország számára.

A szigorú és visszatérő kontroll mellett nyújtható készenléti hitelre nagyobb eséllyel „pályázunk”, de e téren a végső szót még nem mondták ki. Mindent egybevetve a Magyarország külső megítélése szempontjából kulcsfontosságú IMF-hitel egyelőre lóg a levegőben, hiába a kommunikációs technikák, a megegyezési szándék visszatérő hangsúlyozása, azt már megszokhattuk, hogy a dolgok nem a nyilvánosság előtt dőlnek el.

A piacokon október-november tájékára belőtt hitelmegállapodás egyelőre pozitív változásokat hozott, az euróárfolyam pénteken 284 forint alá is bekukkantott, míg az állampapír-piaci hozamok bő fél év után először ismét a 7 százalékos szint alá süllyedtek. Azaz a piacon már áraznak is egy 25 bázispontos kamatcsökkentést. Az 500 bázispont alatti törlesztésbiztosítási felár is az országkockázat jelentős csökkenését mutatja, de mindhárom jelzőszám pillanatok alatt ismét elszabadulhat, ha váratlan külső sokkhatás éri a piacot.

A spanyol és a görög fejlemények ebből a szempontból éppen idejében jöttek, a hétfő délelőtti forintzuhanás rámutatott arra, hogy krízishelyzetben rögtön a bóvlikategóriában szerénykedő ország eszközeitől válnak meg a befektetők. Bár a magyar gazdaság fundamentumai alapján könnyű szívvel lehetne kamatot csökkenteni, mégis ez a lépés ilyen körülmények között hatványozott reakciókat válthat ki a piacon, azaz könnyen elképzelhető, hogy több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Tény az is, hogy világszerte enyhülnek a monetáris kondíciók, az Európai Központi Bank mellett Kína és Dél-Korea is kamatvágással igyekszik a gazdaság beindulását elősegíteni.

Elemzők nem zárják ki kategorikusan a júliusi 25 bázispontos kamatvágás lehetőségét, de a jegybanki kamatpolitika hitelessége érdekében azt valószínűsítik, hogy a monetáris tanács inkább augusztusra tolja ki ennek idejét. Amennyiben az IMF-megállapodás megszületik, már nem lesz komoly akadálya a kamatcsökkentési ciklus megkezdésének – ez is egyöntetű vélemény a piacon. Az év végére vérmérséklettől függően 6,25-6,75 százalékos kamatszintet várnak az elemzők. Ehhez azonban az is kell, hogy az euróövezetben megnyugodjanak a kedélyek, és Spanyolországot ne engedjék a görög útra tévedni.

A céldátum most 2012. július 24., 14 óra. Ekkor adja ki közleményét az MNB a monetáris tanács kamatdöntő üléséről.