Nőtt a gázdíj, maradt az ár
Júliustól nőtt a lakossági gázdíj. Emiatt ugyan többet nem kell fizetnünk, de a korábbi képletek alapján a tarifa éppenséggel köbméterenként akár több mint 3 forinttal - mintegy 2 százalékkal - csökkenhetett is volna. A gáz alapárának emelése indokolatlannak, a kormányzati bejelentésekkel ellentétesnek tűnik. Az árcsökkentés elmaradását a kabinet eddig nem indokolta.
Az ügy előzménye, hogy a Bajnai-kormány és a gázbehozatalért felelős E.ON 2010-es megállapodása értelmében a számla köbméterenként mintegy bruttó 3,1 forintot - a pontosság kedvéért: megajoule-onként nettó 0,074 forintot - építettek be. (Ez a Gyurcsány-kabinet és az akkor még Mol-irányítású gáznagykereskedő 2005-ös, finoman szólva nem szétkürtölt háttéregyezségének a következménye. A kabinet ennek nyomán egy új, gyönyörűen hangzó "importkorrekciós tényezőt" vezetett be. Ez volt a biztosítéka annak, hogy a gázárból akkor lenyesett filléreket később fizettessék vissza a fogyasztókkal. A "tényező" létére természetesen már csak akkor világítottak rá, amikor elérkezett a visszafizetés pillanata.)
A 2010-es megállapodás szerint az E.ON törlesztés gyanánt 2011 június 30-ig minden elfogyasztott köbméter után 3,1 forintot kért. Értesülésünk szerint végül kissé kevesebb folyt be, mint a Bajnaiékkal kötött alku során követelésként emlegetett 66 milliárd forint, de a hiányzó néhány milliárdról már lemondtak.
Vagyis a számlából július 1-től kikerült a 3,1 forintos tétel. Arról, hogy ez hová tűnt, a tárca július 1-i árrendeleteihez írt hosszú közleményének végén egyetlen tényközlő mondat található: "az importkorrekciós tényező megszüntetésével egyidejűleg az egyetemes szolgáltatási gázdíjak emelkednek". A gázdíj-emelkedés okát nem részletezik.
Ez a pénz - családonként évi mintegy 3-4 ezer forintos, összességében tízmilliárdos tételről beszélünk - első körben értelemszerűen annak "beszedőihez", azaz a szolgáltatókhoz kerül. Ám feltehetőleg nem marad ott, mert a szolgáltatók árrését a kormány maximálta. Azaz költségként tovább kell adniuk annak érdekében, hogy elkerüljék a túlzott nyerészkedés vádját.
A szolgáltatóknál természetesen lesz helye a pénznek. Többek között arra panaszkodnak, hogy ismét emelkedett az orosz gáz ára. Ez tény, de a kormány év elején hozott szabálya szerint - ami ellen legalábbis nem tiltakoztak vehemensen - a világpiaci kockázatot nekik kell állniuk. Ezért cserébe a kormány is önmérsékletet tanúsít alacsony olaj- vagy forintárfolyam esetén.
A kabinet köreiből a tízmilliárdos összeg sorsáról eddig csak ellentmondásos híreket hallhattunk. Volt, aki szerint egyenesen csökkentek a gázárak - ami nem tűnik teljesen megalapozottnak -, és volt, aki az összeg energiatakarékossági célú felhasználását látná szívesen. Mindenesetre a kabinet egyelőre nem állt elő az összeg útjának bemutatásával.
A NOL számításai szerint köbméterenként további mintegy 50 filléres csökkentést tenne lehetővé az, hogy a stratégiai gázkészletekből - melyek fejlesztésére és fenntartására köbméterenként több mint 2 forintot fizetünk - a kormány ilyen arányban szabadított fel és adott a Magyar Villamos Műveknek továbbértékesítési célra.
A hónap eleje óta új áramár-rendelet is hatályos. Ez a lakosságnak szintén nem hoz tarifaváltozást, de belső szerkezete megint csak fura módon rendeződik át.
Hónapokig lehetett hallani arról, hogy a kormány megszünteti a kis, gázzal üzemelő áramtermelők kiemelt - az áramszámlán keresztül mindenki által fizetett - árameladási támogatását. Hozzátették ugyanakkor, hogy ezeknek az egységeknek a hőértékesítését viszont támogatják majd (természetesen továbbra is az áramfogyasztók). A lépés szükségességét azzal indokolták, hogy túlságosan elszaladt az egységek áramtermelési támogatása. Az intézkedés révén a teljes, évi százmilliárdhoz közelítő támogatási kassza jelentős csökkenését helyezték kilátásba. Ám ennek logikus következményére, azaz az áramár csökkentésére vonatkozó ígéretet - nyilván nem véletlenül - nem lehetett az illetékes elöljárókból kicsikarni.
A minisztérium árrendelethez kiadott indoklása örömmel be is jelenti, hogy július 1-től megszűnt a "KÁT"-nak nevezett támogatási rendszer, ami miatt 4,2-4,5 százalékos áramárcsökkentés "vált indokolttá". (Számításunk szerint a mostani, kilowattóránként (kWh) átlag 47,6 forintos bruttó lakossági átlagárból ez 2 forintos csökkenést jelentene.) "Ezzel párhuzamosan" viszont a már említett hőtámogatásra bevezetnek egy plusz 1,2 forintos tételt. A tárca indoklása szerint a két hatás kiegyenlíti egymást, így nincs szükség az árváltoztatásra. A két tétel 80 filléres különbsége miatt évente mintegy 2 ezer forinttal maradnak rövidebbek a háztartások. Ebből évente összességében szintén milliárdos nagyságrend gyűlik össze.
Mindez azonban a nyilvános tarifa-közleményekben nem jelenik meg. Ott továbbra is csak két tételt tüntetnek fel: a Vértesi Erőmű fenntartására szolgáló, kWh-nként 19 fillért, és az iparági dolgozók olcsóbb áramát támogató, kWh-nként 7 fillért.
Nem letörnek, csak fékeznek
Kormányon már jelentősen finomodik a Fidesz álláspontja. Míg ellenzékben, a választási kampány hevében a rezsiköltségek letörését hirdették meg, most már úgy fogalmaznak: a kabinet célja az, hogy a "rezsiköltségek emelkedését a rendelkezésére álló eszközökkel megfékezze". Az "emelkedés fékezése" fordulat már-már az előző kabinetek világát idézi - igaz, az Orbán-kormány eddig csak egyszer emelt egy jelképeset a gáz- és az áramárakon. Sőt, kilátásba helyezték a rezsiköltségek befagyasztását. Bár az erről szóló anyag a Széll Kálmán Tervbe foglalt július 1-i határidőig nem született meg, és azóta sem hallani hírét.