- Elég nehéz lehet hatékonyan irányítani a tudományt és a kutatás-fejlesztési tevékenységet úgy, hogy a források fölött két másik minisztérium rendelkezik, s még legalább két hivatal is foglalkozik hasonlóval.

- Már az személetváltást jelent, hogy létrejött a miniszteri poszt. A tudásalapú társadalom megvalósítása komoly terv a kormány részéről, de az irányítás szétaprózódott, ráadásul a tudománynak kormányzati szinten nem volt képviselője. Nem véletlen, hogy a tudósok azt mondják, keveset költünk a kutatásra és azt sem hatékonyan. Teljesen mindegy, hogy én vagyok a miniszter, vagy más. A lényeg, hogy létrejött ez a poszt.

- De a feladat még így sem egyszerű. Tavaly, amikor a költségvetés készült, még Bajnai és Hiller miniszter úr tárcái kapták a feladatot, hogy felhasználják a kutatásra fordítandó pénzeket.

- 250-270 milliárd forintot költünk egy évben kutatás-fejlesztésre, ami a GDP körülbelül egy százaléka. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, amely alám tartozik, a törvény által rendelkezik 50-60 milliárd forinttal, de a maradék bő 200 milliárd forint valóban más minisztériumoknál van. A Gazdasági Operatív Program (GOP) ugyebár Bajnai Gordon felügyelete alatt fut, míg az egyetemi kutatás Hiller Istvánhoz tartozik. De amikor kineveztek, megegyeztem a miniszter urakkal abban, hogy a pénz felhasználásakor ugyanolyan jogosítványaim lesznek, mint nekik, ráadásul, mivel én látom mindkettőt egyszerre és az NKTH projekteket is, jobban tudom kezelni a proritásokat is. A számolás után marad még bő 100 milliárd forint, ezek a vállalati hozzájárulások, ami a kinevezésem óta elérte az összes ráfordítás felét, pedig régebben csak harminc százalék volt. Ezt az arányt kell feljavítani egyébként oly módon, hogy a vállalatok szerepe nőjön tovább, hetven százalékra. 

- De közben bizony növelni kellene a ráfordításokat is. Mi a GDP egy százalékát költjük K+F-re, míg az EU 15-ök kettőt, vagy még annál is többet.

- A Nemzeti Technológiai Pályázat esetében például 10 milliárddal több pénzt osztottunk ki, mint terveztük,  s örömteli, hogy ehhez kilenc milliárd vállalati hozzájárulás társult. Ha értelmes célokat tűzünk ki, a vállalatok hajlandók áldozni ezekre. 

- A pénzügyi válság közepette viszont elég nehéz többlet-támogatásra rávenni a vállalatokat.

- A vállalatok nem tehetnek mást, mert K+F nélkül elbuknak a versenyben. Ha két év múlva visszaáll a normális helyzet és csak akkor kezdenének innovációval foglalkozni, az óriási veszteséget jelentene számukra. Ráadásul, ha elküldik a kutatóikat, akkor őket már nem fogják visszacsábítani. Ezért is támogattunk több pályázót. Sajnos a kis- és közepes vállalati szektroból fognak felszabadulni kutatók, s egy új programban megpróbáljuk őket áthelyezni az egyetemi szektroba, kutatóintézetekhet, olyan projektekhez, amivel foglalkozhatnak, hogy ne menjenek külföldre, s ne veszítsük el őket. 

- Kutatási projektek vannak a középpontban vagy pedig a munkahely-megőrzés? Ön mondta az előbb, hogy a tudósok szerint nem elég hatékony a pénzeink felhasználása. 

- Természetesen projektekben, feladatokban gondolkodunk. De van még egy nagy baj: ha többet is költenénk K+F-re, akkor is elég nehéz lenne értelmes projektekre megfelelő humánerőforrást találni. Ha két százalékot költenénk, akkor biztosan külföldről kellene hoznunk kutatókat, mert ennyi nincs hazánkban. Jelenleg. Hozzáteszem, a lényeg az, hogy Magyarország legyen az innováció helyszíne ilyen szempontból tehát az sem baj, ha bizonyos kutattók nem magyarok.Ettől függetlenül tehát nekünk már a középfokú és a felsőoktatásba is be kell szállnunk, hogy értelmes diákoknak azt tudjuk mondani: szép a kutatói pálya, keresni is lehet vele. S ennek az elismertségét is növelni kell, mert az innováció és a kutatás a gyermekeink unokáink jövőjét határozza meg. Ma még kevés gyermek szüleinek fejében fordul meg, hogy a gyermekük kutató lesz. A humán-erőforrás probléma ettől függetlenül csak 5-10 éves távlatokban oldódik majd meg, mint ahpogy ennyi idő kell ahhoz is, hogy a szektor finanszírozásában elérjük a GDP két százalékát. 

- Miben változott a finanszírozás mióta Ön miniszter?

- Nem egyéni kutatókat támogatunk, akik majd témákat választanak, hanem nagy projekteket hirdetünk, és ahhoz várunk kutatókat. Persze, ezen a téren az is fontos, hogy jól válasszuk ki a húzó-ágazatokat. Például úgy, hogy a kutatások nyomán elérjük, hogy egyes termékekről úgy jusson eszébe a világon bárkinek Magyarország, mint ahogy a Nokiáról Finnország jut az emberek eszébe. Például, a Knorr-Bremse egy apró magyar csapat fejlesztéseként indult, ma egy nagy kutatóintézet, amely világelső a járművek fékrendszereinek fejlesztésében. 

- S melyek lehetnek a húzó-ágazatok kutatói szinten?

- A gyógyszeripar, a biotechnológia, az infokommunikáció és nagyon jó lenne, ha az agrár-kutatásokban is világelsők lennénk. Ha nem csak agrár-termékeket próbálnánk eladni, hanem hozzáadott értéket is termelnénk hozzá, az bizonyos problémákat megoldana a mezőgazdaságban. A már említett pályázatban például nyolcmilliárdot adtunk az agáriumnak, szemben az FVM-től elnyert hatszázmillióval. De ez a pénz még mindig nem elég. Fontos terület az infokommunikáció is, akár a negyedik generációs hálózatok, akár az öregedő társadalom segítése infokommunikációs eszközökkel. Ne feledjük el az energetikai kutatásokat, például hazánkban két tan-reaktor is működik, Pakson pedig egy teljes hidegblokkon is lehet gyakorolni. 

- Hosszú évek óta panaszkodnak a cégek, amelyek a csúcstechnológiát képviselik, hogy szerintük a hazai egyetemekről -melyekre mi büszkék vagyunk – kikerülő emberek tudása nem elég modern és nem elég versenyképes. Ezzel nyilván Ön is találkozott, hiszen korábban a Műegyetem rektora volt.

- Itt a fontos, s ez irányban már tett is lépéseket a Rektori Konferencia, hogy a kiválasztás legyen szigorúbb, mint mostanság. Ráadásul növelni kell, már a középiskolában is, a természettudományos tárgyak népszerűségét is. De a felvetés, amit említett, szerintem nem igaz. Egy egyetemnek nem az a célja, hogy a Richter vagy az Ericsson részére mérnököket képezzen. Olyan tudást kell adnunk ezeknek az embereknek, hogy a cégnél látott dolgokat könnyen meg tudják tanulni, s azt tovább tudják fejleszteni. Baj az is, hogy a végzettek közül sokan külföldre mennek, olyan állásokba, hogy nem tudjuk nekik azt mondani: maradj otthon kutatónak. Csak egy példa volt olyan év, 3000 PhD hallgató közül csak 300 végzett. A többiek nem ellinkeskedték, hanem elmentek jól fizető külföldi állásokba, s feladták a PhD képzést. 

- Ezen változtatni csak pénzzel lehet.

- És azzal is, hogy például két nagy EU kutatást próbálunk idehozni: az egyik a spallációs neutronlabor, ami egy ezermilliárdos projekt, s egy unikális berendezés lenne az EU–ban, ilyen csak Amerikában működik. Tehát az egész Unióból ide jönnének a neutronkutatással foglalkozó tudósok, a fiataljaink itt tudnának nagy tudósok mellett dolgozni. Tartalék-projektként futtatjuk a lézerkutató infrastruktúra idetelepítését. Komoly ellenfeleink vannak, mint például Spanyolország, Svédország, de hálistennek vannak a területen neves tudósaink, s az üzemeltetés hazánkban sokkal olcsóbb, mint a konkurenseinknél.

- Egy legutóbbi OECD jelentés elég sötét képet fest a hazai tudomány helyzetéről és az innovációról. Gyakorlatilag egy dörgedelem, amely ugyan még tavalyi adatok alapján dolgozik, de nyilván Önnek ad feladatokat.

-Ezt a jelentést mi kértük, ez nagyon fontos. Külső és hazai szakértők világították át ezt a területet, azért, hogy okulhassunk belőle. Szerintem nem ennyire negatív a megfogalmazás, de a jelentés és az ajánlások hatása is, hogy létrejött ez a miniszteri poszt, s követjük a jelentés ajánlásait is, mint a koncentráció, a kritikus tömeg megteremtése, a nagy projektek meghirdetése. Most fogjuk elfogadni az innovációs alap 50-60 milliárdjának felhasználási tervét, amelyben még tovább specializáltuk a húzóágazatokat. Az új irányítási rendszerre tett javaslatomat pedig már a kormány elé terjesztettem. Ettől hatékonyabb lesz a pénzek felhasználása, én pedig azt is szeretném, hogy a forrás nőjön, méghozzá vállalati oldalról. A kormány adhatja a (képzéssel) humán-erőforrást, a cégek pedig a pénzt. Két év múlva már talán elérjük a GDP 1,2 százalékát.

- Ön az MTA képviselője a kormányzatban. Az akadémiát a reformja kapcsán rengeteg bírálják, mondván a tervezett törvény konzerválja a feudális állapotokat az akadémián belül. Ráadásul Pálinkás József elnök úr két éve még a miniszterelnök lemondását követelte más pozíciójában, nincs ebből feszültség?

- Nincs. Az akadémia független. Pálinkás elnök úr meg is szüntette a Fidesz-tagságát, s érzem azt a szándékot részéről, hogy a törvényalkotásban az akadémia kapjon súlyához méltó szerepet. Köztünk sincs feszültség, mert én egyetemi vezetőként anno kiválóan tudtam együttműködni Pálinkás Józseffel, aki ugye minisztere volt az Orbán kormánynak. Másfelől viszont, mi az MTA belső ügyeibe és szabályozásába nem akarunk beleszólni. Az az ő ügyük. Nekünk a hatékony együttműködés a fontos, s egymás erősítésén kell dolgoznunk.

Molnár Károly