Lefelé módosította az Orbán-kormány a 2011-es, 2030-ig szóló nemzeti energiastratégia jövőbeni fogyasztásbecsléseit. A napokban lefolytatott parlamenti vita során már Aradszki András energiaügyi államtitkár is elismerte: néhány év távlatában erősen túlbecsülték a várható fogyasztást. Igaz, elkerülendő a későbbi kínos magyarázkodást, a stratégia célszámainak módosítását kivonták az Országgyűlés hatálya alól.

Magányos szélkerék Szápáron. Az nemzeti energiastratégia nem a megújuló forrásokra alapoz Kurucz Árpád / Népszabadság

Az államtitkár szerint a 2011-es előrejelzések „a gazdasági válság kezdeti szakaszában levő energiafelhasználási adatokon, az akkori középtávú gazdasági és iparági várakozásokon alapultak”. A tényleges fogyasztás azonban elmaradt a várakozásoktól. A 2011-es iratban alapul vett 2008-as fogyasztási érték 2012-re 12 százalékkal esett. Az államtitkár erősen finomítja a kormányálmok – és az ezek alapján hozott ezermilliárdos beruházási döntések –, illetve a rögvalóság között feszülő ellentétet.

A 2011-es energiastratégia három különböző jövőkép alapján húz vonalakat: a semmittevésként értelmezhető „ölbe tett kéz”, a reálisnak nevezhető „közös erőfeszítés”, illetve a „zöld forgatókönyv” szerint. 2011-es grafikonjuk 2012-es száma ez alapján 1060-1125 petajoule (PJ) körül áll. A KSH szerint azonban a 2012-es fogyasztás még az ezer PJ-t se érte el. Az érték 2013-ra tovább, 960 PJ-re esett, miközben a 2011-es jóslat 1050-1160-ra teszi ugyanezt. A tényeket a Fidesz-kabinet 2011-es várakozásainak legnagyobb csökkenéssel számoló legalsó becslése se közelíti.

A 2011-ben feltett lehető legerőteljesebb visszaesést borítékoló „zöldforgatókönyv” még 2030-ban sem jár ezer PJ alatt, miközben ez már 2012-ben teljesült. A pénteken megjelent friss előrejelzéseiben lapunk számításai szerint a kabinet az „ölbe tett kézzel” várható fogyasztást 2020-ra és 2030-ra is közel 20 százalékkal csökkentette. A 2020-as adat alacsonyabb még a 2008-as kiinduló értéknél is. A „közös erőfeszítés” értékeit pedig közel tizedével mérsékelték. Itt mindkét szám jóval alacsonyabb a 2008-asnál.

A legnagyobb megtakarításokat célzó „zöldforgatókönyvvel” viszont már nem számolnak, mondván, az értékek már az EU-val közösen kidolgozott megtakarításokon alapulnak. Tóth Bertalan szocialista képviselő a parlamentben szóvá tette, hogy noha az energiastratégiáról a kormány kétévente beszámolóval tartozik, ilyen se 2013-ban, se azóta nem jelent meg. Aradszki András szerint a 2013-as értékelés „elkészült” és a 2015-ös is „el fog készülni”.

Sőt, azért, hogy a kormány „könnyítsen és gyorsítson”, hogy ne terhelje „fölöslegesen az Országgyűlés munkáját”, illetve az unió miatt, kérte, hogy a jövőben ne a parlament döntsön az előrejelzések módosításáról. (Az Európai Bizottság szintén kifogásolta a magyar előrejelzések helytállóságát.) Ezt a Fidesz és a KDNP meg is szavazta; a Jobbik, az LMP, Fodor Gábor és Kész Zoltán tartózkodott, a többi ellenzéki párt nemmel voksolt.

A látszólag elvi vita alapvetően befolyásolja Magyarország legnagyobb, ezermilliárdos energetikai beruházásait. Az ilyen horderejű döntések alapját ugyanis rendre ezek a „szakértői” becslések képezik. Lapunk korábban kimutatta, hogy az állami áramrendszert irányító Mavir szinte megkérdőjelezhetetlenként tálalt előrejelzéseiben az elmúlt évtized során rendre akár 10-20 százalékkal is túlbecsülte a fogyasztást, ami már a paksi beruházás nagyságrendje.

Az atomerőmű-bővítés alapjaként tavaly Orbán Viktor kormányfő is a nemzeti energiastratégiára hivatkozott. A közrádió riporterének úgy fogalmazott: „Érdemes komoly országként viselkedni. Ha valamit megvitattunk, eldöntöttünk, akkor érdemes végrehajtani. A magyarok mindig jók voltak abban, hogy vitatkozzunk, csak másnap reggel nem kezdődött meg az aprómunka. Az én kormányom azt szeretné: ha megvitattunk, eldöntöttünk, akkor hajtsuk is végre”.