A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. közleménye szerint a helyi lakosok emlékei alapján valószínűsíthető volt, hogy az építők a területen elhunyt katonák sírjaira bukkannak. A földmunkák megkezdésekor a munkagépekkel egy időben a szlovák régészeti hivatal munkatársai is megérkeztek a helyszínre.

A katonákat vélhetően felrobbantották, majd ezen a területen hantolták el. Feltáráskor csak csontokra bukkantak a régészek.

A kiemelés után elszállították a maradványokat liptószentmiklósi (Liptovský Mikuláš) II. Világháborús katonai temetőbe.

Rövidebb út hidakon

A folyó két partja közötti forgalom zavartalan volt a II. Világháború pusztításáig. A háború előtt átlagosan három kilométerenként állt egy híd. A környéken súlyos harcok folytak és 1944-ben a visszavonuló németek a híd szlovák oldali nyílását felrobbantották.

A II. Világháborút követően a trianoni határszakaszon a hidak nagy részét megszüntették, a határt a forgalom elől elszigetelték, így sok ember vesztette el a túloldali földjét, rokoni kapcsolatait, utazási lehetőségét, templomát, iskoláját, piacát, járási székhelyét.

Mindkét oldalon élők érdeke, hogy az Ipoly összekötő és éltető vízfolyás legyen - írja a NIF. Ehhez elengedhetetlen az átkelési lehetőségek biztosítása. Jelenleg akár 40 kilométert is kénytelen utazni az, aki csupán a szomszédos faluba akar eljutni.

Ezért az Ipoly hidak újjáépítésének a célja Ráróspuszta és Rárós, valamint Ipoly-Pösténypuszta-Pető (Pet'ov) között a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közös államhatárán a közúti kapcsolat helyreállítása. Az Ipoly-folyó felett átívelő közúti hidakkal együtt a kétoldali kapcsolódó úthálózatot is  kiépítik. A hidak megépülésével az utazási idő lényegesen lerövidül.