Az általában jól értesült gazdasági-üzleti újság szerint a konszernek célja, hogy megelőzzék a kormány által tervezett s jövőre már hatályba lépő úgynevezett fűtőelem-adó kivetését. Ez az új adónem a tervek szerint évi 2,3 milliárd eurót hozna az államkasszának. A számítás alapját az a képlet képezi, amely szerint az üzemeltető cégeknek az erőművekben felhasznált urán, illetve plutónium minden grammja után 220 euró adót kellene fizetniük.

Németországban jelenleg 13 atomerőmű üzemel, a legöregebbeket (Biblis A és B) már az idén, a legfiatalabbat (Isar 2) pedig 2020-ban kellene bezárni. Ezt az a megállapodás írja elő, amelyet még a Schröder-kormány kötött 2000-ben az erőműveket üzemeltető cégekkel (E.ON, RWE, EnBW, Vattenfall). Ennek értelmében egy-egy atomerőmű legföljebb 19 évig termelhet áramot, utána le kell kapcsolni a hálózatról.

A konszernek már a Schröder-kormány bukása (2005) után megkezdték az óvatos kifarolást az egyezményből. Ebben partnerre találtak a tavaly hatalomra került keresztény-liberális kormányban, amelynek koalíciós szerződése megnyitotta a kiskaput a nukleáris energia 2020 utáni hasznosítása előtt. Idézet a szerződésből: Az atomenergia hidat képező technológiát jelent mindaddig, amíg megbízhatóan ki nem váltják megújuló energiaforrások.

Az energetikai konszernek igencsak félnek a fűtőelem-adótól, amelynek mértékét ráadásul eljövendő kormányok tetszés szerint emelhetnék. Ezért próbálják "lezsírozni" az erőművek üzemidejének meghosszabbítását (ami nyilván tovább növelné a hasznukat), cserében az így elért profit egy részét hajlandók volnának "különadó" formájában befizetni az államkasszába, amennyiben a kormány eltekint az új adótól.

A Handelsblatt értesülése szerint a tárgyalásokon a kormányt képviselő Werner Gatzer, a pénzügyminisztérium államtitkára "megfontolásra érdemes alternatívának" nevezte a konszernek ajánlatát.